A hét jelképe: brit miniszteri doboz
Évtizedek óta a legnépszerűtlenebb brit pénzügyminiszter a munkáspárti Rachel Reeves, aki szerdán fájdalmasan nagy adóemelést jelentett be az április 1-jével kezdődő következő költségvetési évre. Az államkassza bevételei az előirányzat szerint 26,1 milliárd fonttal nőnek, és semmi garancia nincs arra, hogy sikerül kimozdítani az ország gazdaságát a stagnálásból. Mint oly sok minden Nagy-Britanniában, a költségvetési tervezet őszi ismertetése is bővelkedik hagyományokban.
A pénzügyminiszter a legközelebbi munkatársaival felsorakozik a rezidenciája, a Downing Street 11. előtt – a tárca gazdája a miniszterelnök szomszédja –, és felmutatja a doboz alakú, vörösesbarna brit miniszteri táskát. Ebben a mai napig ott lapul papíron a büdzsé tervezete, amit aztán – elődjeihez hasonlóan – Reeves is ismertetett a rövid sétányira lévő parlament alsóházában. Ilyen egyendoboza a hivatalos iratok továbbítására nemcsak miniszternek van, hanem a mindenkori uralkodónak, jelenleg III. Károlynak is.
A fából készült, vörösesbarna bőrrel borított, belül fekete selyemmel bélelt doboz első példányát 1860-ban készítette a Ross & Co. az akkori pénzügyminiszter, William Gladstone részére. A céget 1901-ben vásárolta fel a szintén kézműves luxus bőrtermékeiről ismert Barrow, Hepburn & Gale, amely átvette a hagyományt. Gladstone példáját követték az utódjai, és idővel minden miniszternek saját fogantyús doboza lett. A rezidencia előtti bemutatás azt szimbolizálja, hogy benne lapul a költségvetési tervezet.
Erre azért volt szükség, mert rögtön a kezdetekkor valaki elfelejtett valamit: a konzervatív George Ward Hunt 1868-ban otthon hagyta az alig hat hónapos miniszteri pályafutása egyetlen költségvetési tervezetét, így vissza kellett mennie érte a parlamentből. Az első darab tartósnak bizonyult, csak 1997-ben adott újra megrendelést Gordon Brown az akkorra már ütött-kopott évszázados doboz helyett, ami múzeumba került.
A pletykák szerint Norman Lamont egy alkalommal egy üveg whiskyt rakott a költségvetési tervezet mellé. Mások úgy emlékeznek, inkább a helyére, s a papírokat közönséges módon egy szatyorban vitte utána a tanácsadója, a későbbi konzervatív pártvezér William Hague. A londoni parlament alsóházában tilos az alkoholfogyasztás, erre vannak a környékbeli pubok, ahonnan csengő szólítja szavazásra a képviselőket, ha erre szükség van. Kivételt jelent egyetlen nap és egyetlen személy: a költségvetési tervezet ismertetésekor a pénzügyminiszter kortyolhat jóféle italt, talán azért, hogy ne száradjon ki a szája a sok beszédtől, vagy hogy könnyebben sorolja az esetleges népszerűtlen intézkedéseket.
Gladstone a szóbeszéd szerit például sherryt ivott belekevert nyers tojással, a későbbi kormányfő Benjanim Disraeli konyakot fogyasztott vízzel, Nigel Lawson fehér bort kevés szódával, Hugh Dalton rumot tejjel, Geoffrey Howe pedig gin-tonikot. Az utolsó, aki élt a lehetőséggel, 1997-ben Ken Clarke volt, aki egy 12 éves Glenfarclas scotch-ot választott. Azóta a költségvetési tervezetek ismertetése alkoholmentesen történik.
Rachel Reeves a miniszteri dobozzal
Justin Tallis / AFP
