És mi van akkor, ha az AI nem más, mint egy „normális” technológia?

És mi van akkor, ha a mesterséges intelligencia (AI) nem más, mint „normális” technológia? E cím alatt ismertette ősszel a londoni The Economist két amerikai számítógéptudós nagy feltűnést keltő tanulmányát. A Princeton Egyetem egy professzora és egy tudományos munkatársa, Arvind Narayanan és Sayash Kapoor azoknak a táborát erősítik, akik nem várnak csodás jótéteményeket az AI-tól, viszont attól sem tartanak, hogy a szuperintelligencia felülkerekedik az emberen. 

A „normális” jelző egyáltalán nem azt jelenti, hogy a szerzők lebecsülik az AI hatását. Abban az értelemben használják a kifejezést, hogy nagy átalakulásokat hozó, általános célú technológiák – például az elektromosság vagy az internet – szintén „normálisak”. Szerintük mind a csodaváró, mind a baljóslatú előrejelzések tévednek, amikor az AI-t mintegy külön fajnak tekintik, nagyon önálló, esetleg szuperintelligenssé váló egyednek. Könnyű kitalálni, hová lyukadnak ki innen: az AI a korábbi műszaki forradalmak pályáját fogja követni. Hogy pontosan hogyan, azt ma még nem lehet megjósolni. A szerzők példája szerint az ipari forradalom kezdetén (a gőzgépek idejében) is hiábavaló lett volna az áramhálózaton vagy a számítógépen töprengeni. 

Egyébként is, az AI gyakorlati alkalmazása lassabban halad, mint a fejlesztése – érvelnek a princetoni tudósok. Erre is van korábbi példájuk: a gyárak villamosítása évtizedekig tartott. Az a látványos része hamar ment, hogy lámpákat szereltek fel, de az igazi változáshoz a folyamatokat, a szervezeteket is át kellett alakítani. Az AI térhódítása azért is lesz lassú és fokozatos, mert mai állapotában a technológia hajlamos tévedni. A komolyabb alkalmazásoknál – például önvezető autók, gyógyszerfejlesztés – alapos ellenőrzésre van szükség, különben nagyon félremehet a dolog.

A munka jellege így is változni fog. Előbb-utóbb a munkakörök egyre nagyobb részét veszi majd át az AI, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ipari forradalom eredményeképpen megszűnt sok kézi munka, és helyükbe lépett a gépek ellenőrzése, karbantartása. Narayanan és Kapoor úgy látja: emberi felügyelet nélkül most az AI olyan sokat tévedne, hogy üzletileg nem lenne kifizetődő az alkalmazása. És ha valaki a veszélyekre gondolna: a kutatók ehhez is korábbi példákra hivatkoznak. Minden gépnek lehet haszna és kára is, nehéz lenne például olyan számítógépet konstruálni, amely kizárólag hasznos dolgokra képes, rosszat tenni nem lehet vele. Biztonsági szabályok viszont eddig is voltak, és ezután is kellenek. 

A londoni lap nem hallgatja el, hogy a két kutató érvei nem mindenben meggyőzőek, de hozzáteszi: nincs mindenben igazuk a csodaváróknak és a világvégét jóslóknak sem. Összecseng ezzel, hogy tanulmányuk végén Narayanan és Kapoor megjegyzik: a szuperintelligencia képe annyira uralkodóvá vált az AI-vitákban, hogy nehéz észrevenni az eltérő, de ugyancsak logikus véleményeket. Ők tehát láthatóvá tették a másmilyen előrejelzéseket is, és ebben valóban nincsenek egyedül.