A hét témája: amerikai elnökök egészsége
Nagyon felhúzta magát Donald Trump azon, hogy a New York Times napilap elkezdett az egészségi állapotával foglalkozni. Az újság előbb azt írta, hogy az elnök már nem bonyolít olyan sűrű programot, mint korábban, kevesebbet utazik és kevesebb nyilvános megjelenése van. Majd azt taglalta, hogy mintha Trump elszunnyadt volna pár pillanatra azon a kormányülésen, amit éppen azzal kezdett, hogy nekitámadt az állóképességét firtató fake news médiának.
Kedden erre Trump még erőteljesebb kritikát fogalmazott meg, amikor azt mondta, akár hazaárulásnak is tekinthető, ha valaki az elnök – nevezetesen az ő – egészségi állapotáról kétségeket fogalmaz meg. Arra ugyanis semmi ok, hiszen szerinte minden orvosi vizsgálat azt mutatja, hogy 79 évesen is kirobbanó erőben van. Trump korábban egyáltalán nem fogta vissza magát, amikor elődje, Joe Biden bizonytalanságaival foglalkozott. A hangneme még akkor is vállalhatatlan volt, ha a tavalyi első – és így utolsó – elnökjelölti vitájukon ország-világ előtt kiderült, hogy a demokrata politikus fizikai és szellemi kihívásokkal küszködik.
Az amerikai elnökök egészségi állapotát hosszú ideig titkolózás övezte, de a közvélemény sem igen értesülhetett róla a tömegmédia megjelenéséig. George Washingtont a történelmi freskók délceg férfijaként ismerjük, valójában tuberkulózistól, légzési nehézségektől és számos rövidebb-hosszabb lefolyású nyavalyától gyötörten érte el kimagasló politikusi sikereit.
Abraham Lincoln – egy orvosi szaklapban 1978-ban közreadott tanulmány szerint – egy éven belül amúgy is meghalhatott volna, ha 1865. április 14-én nem végez vele színházi páholyában John Wilkes Booth golyója. Ezt ráadásul feltehetően orvosai is sejthették, legfeljebb azt nem tudhatták, hogy elnökük a genetikai eredetű, többek között látási és szívproblémákat, törékeny csontozatot okozó Marfan-szindrómában szenved. Amit viszont környezete is pontosan tudott: időről időre klinikai depresszió gyötörte, egyik szemére alig látott, rendszeres pánikrohamoktól szenvedett, s alig egy hónappal a meggyilkolása előtt maga az amerikai tiszti főorvos vélte úgy, hogy az idegösszeomlás szélén áll.
A titkolózás talán leghajmeresztőbb esetét a Trumphoz hasonlóan megszakítással, de két cikluson át elnökösködő Grover Cleveland szolgáltatta, akinek állkapcsában rákos daganatot fedeztek föl, és a fájdalmas, csonkolásos operációt 1893-ban teljes konspirációban egy New Yorkból Massachusettsbe tartó hajón végezték el – még a first lady sem tudott róla. A két nappal később kiadott hivatalos közlemény aztán két begyulladt fog eltávolításáról szólt.
Rendkívüli módon kezelték az USA-t 1913-tól elnöklő Woodrow Wilson betegségét – pontosabban annak hírét – is, aki 1919-ben, az első világháborúban győztes Egyesült Államok grandiózus világpolitikai terveket dédelgető vezetőjeként, hatalma csúcsán kapott agyvérzést. A bal oldalára lebénult politikus hivatali ideje utolsó fél évét 1920-ban már ágyhoz kötve töltötte. Az elnöki hatalmat ez idő tájt szűk tanácsadói köre és második felesége gyakorolta, amiről a közvélemény semmit nem tudott.
A gyermekbénulás következményeitől szenvedő, valamint olyan hétköznapi betegségek, mint a magas vérnyomás és a szívelégtelenség által gyötört Franklin Delano Roosevelt állapotát diszkréten kezelték: mivel tolószékbe kényszerült, általában olyan fényképfelvételek készültek róla, amelyeken a térdét takaró fedi. A titkok falát leginkább John F. Kennedy köré kellett építeni. Az 1960-as elnökválasztási győzelmét nem kis részt a fiatalsága kicsattanó erejének köszönhető politikust számos betegség kínozta: Addison-kór, csontritkulás, gyomorfekély, krónikus húgycső- és prosztatagyulladás, gyakori fejfájások, fertőzésre való különleges hajlam, tályog kialakulása, ismétlődő bélpanaszok, álmatlanság, különböző allergiák.
Woodrow és Edith Wilson 1919-ben
Library of Congress / The White House Historical Association
