„A karácsony központi esemény a családunk életében. Már amikor építkeztünk, a nappali tervezésekor újra meg újra felmerült a kérdés: hol lesz majd a karácsonyfa? Kicsit olyan, mintha aköré építettünk volna mindent” – mondja a fővárosi agglomeráció egyik településén lévő otthonukban Tamás, aki férjével, Istvánnal hat évvel ezelőtt fogadott örökbe egy ikerpárt, miután külföldről hazaköltöztek. 2019-ben volt az első olyan karácsonyuk, amikor már a gyerekek is velük voltak, de – mint azt Tamás felidézi – egyszerre volt csodálatos és kissé feszült az ünnep: akkor még csak rövid ideje voltak náluk a babák, nem telt le az a hat hét, ameddig a vér szerinti anya visszakozhatott volna. A várakozás azonban véget ért, és véglegessé vált az örökbefogadás.
A mostani már a hetedik közös karácsonyuk lesz. Bejglit és mézeskalácsot sütnek, közösen kiválasztják a fát, amit együtt díszítenek fel, és az ajándékok kibontása után társasjátékoznak, filmet néznek. Idén lehet, hogy a Reszkessetek, betörők! lesz a menü – mondják. És persze a szokásos fényképnézegetés sem maradhat el. István családjában volt hagyomány, hogy minden szenteste elővették a családi fotóalbumokat, és felelevenítették a régi történeteket – ezt a szokást a pár továbbviszi. Másban viszont már a saját hagyományaikat kezdték kialakítani: a szentestéket szigorúan négyesben töltik, a nagycsaládi összejövetel a következő napokra marad. „Azokkal vesszük körbe magunkat, akik szeretnek és elfogadnak, amilyen közegben önazonosak maradhatunk” – mondja István.
Istvánról és Tamásról, valamint kislányuk és kisfiuk nyílt örökbefogadásáról már 2020-ban írt a HVG: akkor azt mondták, a 12 évvel korábbi Magyarországhoz képest pozitív irányú változást látnak a melegek elfogadottságával kapcsolatban. Úgy vélték, segít az ügyön, hogy valahol mindig megjelenik a téma, van egyfajta „nyugatiasodás”, bár nem olyan gyors, mint szeretnék. „Most már van egy olyan réteg, amelyik lehet, hogy elítéli azt, ahogyan élünk, de nem kiabálja hangosan, hogy utál minket, mert a homofóbia már ciki.”
https://hvg.hu/elet/20200715_Szivarvanycsalad_orokbefogadas
Amikor most, öt év elteltével újra arról kérdezzük őket, milyennek látják az országot ebből a szempontból, szavaikból az derül ki, hogy ellentmondásosnak érzik a helyzetet. „Nem tudom, mi vagyunk-e szerencsések, vagy túl jó helyen élünk, vagy esetleg úgy viselkedünk, hogy az nem annyira kirívó, hogy minket bántsanak, de soha semmilyen atrocitás nem ért bennünket, mióta megvannak a gyerekek” – mondja István. Igaz, megjegyzi: el tudja képzelni, hogy a főváros és az agglomeráció más világ.
Mi a buborék buborékjának a buborékában élünk. Egy távoli kis faluban valószínűleg több elutasítással találkoznak az érintettek, és az sem segíti őket, ami a kormánymédiából árad.
Tamás másként közelít a kérdéshez: „Mi még az utolsók között voltunk, akik örökbe tudtunk fogadni gyerekeket, azóta jogokban és lehetőségekben visszalépést tapasztalunk. Erre mutat rá az is, hogy azokat a civil szervezeteket, amelyek érzékenyítő foglalkozásokat tarthatnának, kizárták az iskolákból. Sajnos több lépést mentünk hátrafelé.” István szerint mindezekkel együtt nem lett rosszabb az LMBTQ-emberek megítélése a magyar társadalomban. „Nem lett több homofób, de aki az volt, az alá lovat adott a kormány kommunikációja az elmúlt években, ezzel legalizálva a gyűlölködést.”
Cabrera Martin
Szerinte a magyar társadalom nagy része teljesen elfogadó, nem tudja, mit gondoljon, vagy egyszerűen az egész nem érdekli. Mint meséli, gyerekeik védőnője most látott életében először kétapukás családot. „Nem írjuk a homlokunkra, de nem titkoljuk, hogy szivárványcsaládban élünk. Meglepődnek az emberek, de nem rosszindulatúak, inkább érdeklődők; az óvodában van, aki még örül is annak, hogy az autóban hazafelé a gyerekkel beszélgethet arról, hogy a csoporttársainak két apukájuk van” – mondják.
Tamás, István és az ikrek boldog, kiegyensúlyozott élete nagyon egyszerűen és világosan mutatja meg azt, hogy mi az, amiért évről évre sok ezren kiállva részt vesznek a fővárosi vagy a Pécs Pride-on. Az idei év azonban más volt, hiszen már azért is tüntetni kellett, hogy egyáltalán ki lehessen állni az ilyen családok mellett. Ennek ellenére – vagy inkább épp ezért – az idei volt alighanem az eddigi legnagyobb Pride Budapesten: több százezren vonultak a főváros utcáin azután, hogy a kormány tavasszal módosította a gyülekezési törvényt, amivel igyekezett betiltani a júniusi menetet. A szabályozást megkerülve Karácsony Gergely főpolgármester önkormányzati rendezvényként biztosította, hogy a vonulást meg lehessen szervezni, amit később megtorolt a hatalom: kihallgatták, rabosították, nem sokkal az ünnepek előtt pedig kiderült, hogy a gyülekezési törvény megsértése miatt a rendőrség vádemelést javasolt ellene. Eljárás indult az őszi, rekordrészvételt hozó Pécs Pride szervezője, Buzás-Hábel Géza ellen is, az ő esetében is vádemelést javasolt a rendőrség.
Míg itthon a hatóságok vegzálják a szervezőket, addig a nyugati világ épp elismerését fejezi ki: a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb feltörekvő vezetője közé választotta Radványi Viktóriát, a Budapest Pride elnökét. Őt Hadja Lahbib, az Európai Bizottság egyenlőségért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosa ajánlotta a Time figyelmébe; előtte például Karikó Katalin Nobel-díjas tudós és Rédai Dorottya, a Meseország mindenkié című könyv projektkoordinátora került fel a listára.
Radványi Viktória
Budapest Pride
„Különleges pillanat volt ez: mégiscsak egy kis ország vagyunk, és jó érzés nemzetközi platformon is megmutatni, hogy milyen civil kurázsi van a magyarokban” – jelzi a HVG-nek Radványi Viktória, hogy a Time elismerése nem elsősorban neki szólt, hanem az LMBTQ-közösségnek. Ez szerinte egy másik üzenetet is hordozott: azt, hogy valami nagyon nincs rendjén Magyarországon, hiszen a gyülekezési jog továbbra is sérül, a rendőrség könnyedén betilthat például tüntetéseket olyan indoklással, hogy a szervező vagy a felszólaló köztudomásúan meleg vagy transznemű. Ez utóbbi miatt Radványi Viktória – már a Pride után – nem félt odalépni Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési, valamint Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszterhez, hogy szembesítse őket a kormány homofób politikájának következményeivel. Azt a kérdést szegezte Navracsics Tibornak: „Miniszter úr, ha holnap hajnalban a rendőrség elvisz engem az otthonunkból a gyülekezési törvény megsértésére hivatkozva, mit mondjon majd a párom a három, közösen nevelt kiskorú gyermekünknek?”
Radványi Viktóriának az idei volt szervezőként a kilencedik felvonulása. 2015-ben kezdett önkénteskedni a Budapest Pride-nál, miután Mezőkövesdről a fővárosba költözött az egyetemi tanulmányai miatt. Azóta Budapesten él szivárványcsaládban: feleségével három gyereket nevelnek. A viharos év után együtt készülnek az ünnepekre. A karácsonyi menüt például már december elején elkezdték tervezni, s ez minden évben – ahogy nevetve megfogalmazza – egy „kollaboratív tárgyalási folyamat”, amibe a gyerekeknek is beleszólásuk van.
Bár most még a karácsonyra készülnek, Radványi Viktória pontosan tudja, hogy az ünnepek után újra lesz dolguk bőven. Sőt talán most lesz csak igazán sok dolguk.
