Néhány órája érkezett a hír, hogy meghalt Tarr Béla. Tudom, hogy ismerték egymást, és hogy szeretett volna vele dolgozni, és erről is kérdezném majd, de kezdjük azzal, amit eredetileg megbeszéltünk. Harminc éve mutatták be a Huszár a tetőn című filmjét, amely a maga idejében európai szuperprodukciónak számított. Egy epikus-romantikus-kosztümös film 19. századi történettel, provence-i helyszínekkel, hatalmas költségvetéssel. Vagyis mindenben elütött eggyel korábbi filmjétől, Kieslowski Három szín: Kékjétől.
Mintha egy másik univerzumba kerültem volna át. Ez a fajta kontraszt mindig izgalmas a számomra, frissítő hatású. Olyan ez, mint kilépni a sötétségből a fényre. Jean-Paul Rappeneau rendező előző filmje, a Depardieu-féle Cyrano jelentős nemzetközi sikert aratott, úgyhogy igen nagy várakozás övezte a Huszár a tetőnt. Nagy utazás volt, rengeteg franciaországi helyszínen forgattunk, sokukról korábban azt sem tudtam, hogy létezik. Rappeneau nagyon értett hozzá, hogyan helyezze bele a szereplőit a tájba. Jean Giono regényéből készült a film, minden új helyszínen, miközben reggel a sminkben várakoztam, újraolvastam az odavágó részleteket. Ha regényadaptációról van szó, mindig nálam van a könyv, fontos, hogy visszatérhessek a forráshoz. Így volt ez, amikor a Lét elviselhetetlen könnyűségét, az Üvöltő szeleket vagy Az angol beteget forgattam.

Profi lovasnak látszik a filmben. Sok gyakorlásába került?
1994 elején Los Angelesben voltam az öt hónapos fiammal, átéltük az ottani nagy földrengést. Golden Globe-ra jelöltek a Három szín: Kékért, ezért utaztunk LA-be. Miután hazaérkeztem, rögtön elkezdtem a gyakorlást, de ahogy a nyeregben rázkódtam, folyton újra kellett élnem a földrengést. Traumatikus volt. A lovasedzések előtt az autóban sírtam, már előre féltem, hogy félni fogok. Hat hónapig kellett gyakorolnom. A sok lovaglás véresre sebezte a fenekemet. Nagyon erős lovat kaptam, Olivier Martinez, a film férfi főszereplője rossz néven is vette, hogy gyakran lehagytam. Nagy rivalizálásban állt a lovammal, de hiába szólt rám, hogy fogjam vissza, olyan erős állat volt, hogy képtelen voltam rá.
Mindez még azelőtt történt, hogy Az angol betegért megkapta az Oscart, de már nemzetközileg elismert színésznek számított. A hírneve egyben azt is jelentette, hogy nem kell szerepmeghallgatásokra járnia?
Rappeneau kért fel a Huszár a tetőn-re, ahogy már felkért egyszer korábban is, amikor a Cyranót filmesítette meg. Nem tudtam elvállalni, mert épp A Pont-Neuf szerelmeseiben játszottam. Franciaországban csak egyszer kellett megjelennem meghallgatáson, mielőtt megkaptam a legelső szerepem a Randevú című filmben. Az amerikai produkciókkal más a helyzet, ott több filmnél is behívtak, hogy megnézzenek. Versenyben voltam egyszer Sidney Pollack filmje, a Sabrina címszerepére. Úgy vettem, hogy nemcsak ők vizsgáztatnak engem, hanem én is őket.
