A magyar társadalomnak, illetve benne a kritikus tömegnek nem a zsarnoki hatalomgyakorlásból lett elege – a Népszabadság, az Index, a megyei lapok, a CEU meg a civilek elnyomása csont nélkül átment –, nem a kleptomániás elitből, és nem is az állampárti agymosásból. Mindez tíz évig, amíg bőség volt, a kutyát nem érdekelte. Pontosabban csakis a relatív szűk, főleg városiakból álló, demokratikus kultúrájú kisebbséget érdekelte.
Orbánék félautokráciája mindenekelőtt azért van válságban, mert
ma az emberek ugyanúgy a kormányzatot teszik felelőssé az egész kontinenset érintő gazdasági válság miatt, ahogy annak idején, 2008-ban Gyurcsányék nyakába varrták.
A négy-öt szűkös esztendő pedig nyilván forradalmi hangulatot teremtett, legalábbis abban az értelemben, hogy az átlagos választópolgárt ma jobban zavarja pontosan ugyanaz a kleptománia meg agymosás, amit a megelőző tíz éviben a bőségre tekintettel elviselt.
https://hvg.hu/360/20260105_hvg-valasztas-2026-kampany-partbudzsek-tisza-fidesz-fapados-kontra-luxuskampany
Állítom: a kegyelmi ügy jelentőségét a magyar közbeszédben durván el szokás túlozni. Azt mondják sokan, hogy ez az ügy azért más, mint a megelőző 10-15 év összes botrányai, mert a rezsim végre leleplezte magát, kiderült, hogy a fennen hirdetett eszményei hazugságok. Könyörgöm, hányszor derült ez már ki?
