A befagyasztott EU-s forrásokhoz való hozzáférés kulcsfontosságú kérdés lesz a 2026-os magyar választások után, akár a Fidesz, akár a Tisza alakíthat kormányt.
Orbán Viktor mostani miniszterelnök stratégiája egyértelműen a politikai zsarolás.
Amíg nem kapjuk meg a nekünk járó pénzt, addig nem lesz új uniós költségvetés sem
– mondta a miniszterelnök tavaly nyáron Tusványoson, utalva arra, a magyarok megvétóznák a 2028-tól esedékes hétéves uniós költségvetési keretet (MFF), amennyiben nem kapjuk vissza a jogállamisági szankciók miatt befagyasztott pénzeket. Márpedig a büdzsé elfogadásához minden tagállam beleegyezése kell.
Ezzel a stratégiával egyébként már a legutóbbi költségvetési ciklusban is próbálkozott a magyar miniszterelnök, akkor a jogállamisági eszközök bevezetése ellen tiltakozott, sikertelenül.
Nem véletlen, hogy Orbán erőből akarja megoldani a vitáit az unióval, a magyar miniszterelnök az unió fekete bárányának számít. Egy esetleges kormányváltás azonban jelentős bizalmi fordulatot hozhatna az Európai Unió és Budapest viszonyában, igaz, ez nem lenne önmagában elegendő a befagyasztott uniós források felszabadításához.
https://hvg.hu/gazdasag/20251216_400-milliard-forint-unios-penz-elveszik-ev-vege
Az elmúlt években Magyarország esete precedensértékűvé vált. A jogállamisági mechanizmus 2022-es aktiválása óta az Európai Bizottság világosan jelezte, hogy a pénzek visszatartása nem politikai bosszú, hanem az uniós források védelmét szolgáló eszköz, amely csak mérhető, intézményi garanciák mellett oldható fel. Viszont ez egy kétharmados törvényekkel bebetonozott rendszerben nem lenne egyszerű.
Találgatásokba bonyolódni nem érdemes, viszont, ha ránézünk a hasonló helyzetben lévő Lengyelországra, legalábbis néhány érdekes párhuzamot levonhatunk arról, mi várhatna az unióban egy demokratikusabb magyar kormányra.
