Megérkezel egy kora esti vacsorára egy gyerekbarát étterembe, ahol a felszolgálóknak az utolsó pillanatos variálások miatt esélyük se volt készülni arra, ami rájuk vár a következő pár órában. Ennyien, ennyi gyerekkel csak egy közepes étterembe kaptatok helyet, ahol már előre eldöntötted, hogy egész biztosan nem eszel egy falatot sem. Nem értik, mi bajod, hisz svédasztal van.
Három hónapja vártál erre, már rég láttad őket. Készültél. Memorizáltad a gyerekeik neveit. Egy mondóka segített benne. Milyen eredeti. Megkóstolod a felmelegedett lazacszeleteket. Bár ne tetted volna.
Az első percekben a társaság vegyül, mint egy dinamikusan induló sakkpartin, egészen addig, amíg a tizedik percben az aktuális bölcsis-ovis vírus lesz a téma. A hányós-hasmenéses, a ruhaujjba törlős orrfolyós, az egész családot megfertőzős.
A társaság tehermentesebbik fele taktikusan távolabb húzódik, pánikolva igyekszik az asztal alá inni magát ezen az átlagos kedd estén – igen, három hónap egyeztetés után ez volt a közös kompromisszum, és igen, mindenki panaszkodik arról, hogy ez az időpont neki miért nem volt igazából a legkevésbé sem alkalmas. De alkalmazkodni kell egymáshoz. Az asztal ezen fele gyors feles körre szavaz, hiába, az a generáció vagyunk, amelynek tagjai azt hallgatták egész életükben – és el is hitték –, hogy az alkohol fertőtlenít. Nincs mit tenni.
Unsplash
Már évek óta érezhető a levegőben, hogy valami rövidesen meg fog változni a baráti társaságaidban. A házasságokkal kezdődött az egész, de itt még kevesen hullottak ki. Aztán jöttek a gyerekek és mindennek vége lett. 2025 végére teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ez az év vízválasztó lesz.
Most döntötték el a legtöbben, hogy esélyt adnak maguknak a felnövésre, olykor radikális módszerekkel siettetve a folyamatot. A gyerekes barátaid kicsekkoltak a társadalomból, és te, a maradék egyik tagja, akit napi szinten ér a nyomasztás, hogy miért nem tartasz ugyanitt – pedig talán soha nem is szeretnél –, valahol örülsz a fejednek, hogy ugyanazokkal a megugorhatatlan egzisztenciális problémákkal küzdesz és ugyanazok miatt a dolgok miatt szoronghatsz, mint huszonévesen. Még hogy nem lehet megállítani az időt!
Még mindig a barátaid. Szereted őket, nagyon is. De mintha elkezdtek volna egy másik dialektusban beszélni, amiben a valaha volt közös anyanyelvetek bölcsődeválasztásra, alvásmegvonásra, a gyerek alvási, fogzási szokásaira korlátozódik.
Nem veszíted el őket teljesen. De rájössz, hogy új barátokra is szükséged van, méghozzá gyorsan. De mégis, hogyan állj neki? Hogyan szerezz új barátokat? Egyáltalán lehetséges új barátokat szerezni minden bajoddal, mániáddal és a kaotikus időbeosztásoddal harminc felett?
