Brutálisan megdobhatja a számlákat az, hogy januárban tartós, az egész országra kiterjedő fagyok vannak – írtuk meg a múlt héten. Nem csak azért lesz ez kínos sokak számára, mert a szokásosnál többet fűtünk, hanem azért, mert rengetegen fognak átcsúszni a rezsicsökkentési korlát fölé, ahonnan már hétszeres gázárat kell fizetni. De nem örülhet a kormány sem: a statisztika ugyanis, amely mutatja majd, hogy mekkorát ugrott a gázár, április 8-án fog kijönni, négy nappal a választás előtt.
Na jó, de mi köze a januári gázfogyasztásnak a hónapokkal később kiadott, márciusról szóló inflációs számhoz? – jöhet fel a logikus kérdés. A válasz megvan rá.
Ez az egész nem történt volna meg, ha 2022-ben nem variálják át a rezsi inflációjának számítását. A márciusi inflációs számnak alapesetben nem sok köze volna ahhoz, hogy amikor megjön februárban a számla, meglássuk mennyit fizetünk a januári fűtésért (statisztikai elszámolás kérdése, hogy arra a hónapra teszik-e, amikor elhasználjuk a gázt, vagy arra, amikor kifizetjük a számlát – részletkérdés, mert egyik sem március). Csakhogy addig csűrték-csavarták a módszertant, amíg ki nem jött az, hogy mégis a januári fogyasztás lesz fontos márciusban.
A gáz és az áram ára ugyanis a rezsicsökkentés 2022-es részleges elengedése óta nagyon furcsa módon szerepel az inflációban. Ahogy azt már sokszor megírtuk, külön számolnak a rezsicsökkentési korlát alatti gázzal/árammal, és külön az afölöttivel. A KSH hónapról hónapra megbecsüli, hogy épp melyikből mennyi fogyott, így aztán amikor sokat kell fűteni, akkor abban a hónapban magasabb a rezsiinfláció is.
Igen ám, de amikor a hónap elején a statisztikusok elkészítik a becslést, akkor még nincs meg náluk az adat, hogy mennyi gáz és áram fogyott, ezért akkor csak a két hónappal korábbi fogyasztást tudják betenni egy 12 havi mozgóátlagba. Vagyis megérkeztünk a kiinduláshoz: a januári fogyasztás a márciusi adatban látszik majd meg, amelyet április 8-án fognak bemutatni.
