Életem legcsodálatosabb napjai azok, amikor a Szent Imre Kórházban kibújtak belőlem a kisbabáim. Anya lettem, az anyaság minden szépségével, fáradalmával, boldogságával, frusztrációjával együtt. Seperc (na jó, alkalmanként hozzávetőlegesen 24 óra alatt) váltam anyává, és azzal együtt azon speciális választói csoport tagjává, akikért a választások előtt könyökölve küzdenek a pártok.
Serényen dolgozó, lelkiismeretesen adózó anyaként lettem az igazi VIP-választó a Fidesz szemében, ugyanis az anyáknak szóló ígéretei és juttatásai jelentős része a munkaalapú családtámogatásra épül, azaz az adórendszeren keresztül valósul meg. Négy éve a kampányban több százezer forintot vágtak hozzám (és sok százezer szülőtársamhoz) egy összegben, az egész évre befizetett személyi jövedelemadóm visszatérítéseként, 643 milliárd forinttal megrogyasztva az állami büdzsét, a választások előtt visszaosztva azt a rengeteg pénzt, ami oktatásra, egészségügyre is mehetett volna.
Az idei választások előtt nem ér egyösszegű százezrekig a kormányzat takarója, de azért még mindig képes nyújtózkodva dobálózni a pénzzel.
Már február óta tudható, hogy ismét hullik ránk, anyákra a pénzeső.
