Egy politikai erő kulturális programja túlmutat magán a szakpolitikai területen: sokat elárul arról, mit gondol az adott párt az országról, milyen ideológiát vall magáénak, milyen a viszonya a múlthoz és a jövőhöz. A Tisza néhány oldalas kulturális programját is ezzel a szemüveggel olvastuk.
Ideológiának nyomát sem látjuk a Tisza Párt kultúrprogramjában, olyan metszetet mutat fel, amely a 2010 előtti Fidesz és a baloldal számára is elfogadható volna. Lényegében helyrehozná a Fidesz legdurvább kultúraellenes intézkedéseit.
A balliberális szívek meghódítására tökéletesnek látszik, országépítésre alkalmas lehet, de a választások megnyerésére egyáltalán nem biztos, hogy elégséges a Tisza Párt szombaton nyilvánosságra hozott programja.
De a Tisza nem hirdet önálló kultúrpolitikai programot, a kultúra szerepéről nincs gondolata. Semmilyen új intézményi, strukturális változást nem ígér. Azt hiszi, hogy a kézi vezérlés elmúltával majd az egyes szakmák mindent működtetnek. Csakhogy Magyarországon nincs szakmai konszenzus, továbbra is a politikának kell megmondani, hogy ki is tartozik ebbe a körbe, ő nevezi majd ki a Nemzeti Filmintézet vagy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) kurátorait.
Az amerikai elnök unortodox kortesbeszédeket tart a vesztésre álló republikánus jelöltek mellett a kampány hajrájában. Vajon hogy kell értelmezni elhatalmasodó fixációját?
