A tengernél című, új filmje kapcsán nyilatkozta, hogy jelenleg épp „kulturális száműzetésben” él.
Belülről azt érzem, hogy nem mentem el Magyarországról, Magyarország pedig azt érzi velem kapcsolatban, hogy elmentem. Nehéz feloldani magamban ezt a feszültséget. Pedig tulajdonképpen megtartottam az otthoni helyemet, a Proton Színház, ha rettenetesen köhögve is, de működik, a Proton Cinema rengeteg fiatal alkotót támogat, annak ellenére, hogy rendszerint sikertelenül pályázunk. Csak épp lehetőségem volt a Volksbühnében és a Staatsoperben is több előadást rendezni; azt éreztük családilag, hogy Berlinben legalább van munkánk: felkelünk reggel, elmegyünk dolgozni, utána hazamegyünk. Ezért áttettük ide a székhelyünket.
A száműzetés elég súlyos szó.
Persze: nagyon aktív kulturális szerepem volt Magyarországon mind filmben, mind színházban, és ezt egyszer csak elvágták. A közegem is Magyarországon volt és van: rettenetesen sokkoló azzal szembesülni, hogy ezt az ember többé nem tudja használni. Azért neveztem ezt kulturális száműzetésnek, mert otthon színházban nem tudtam dolgozni, filmre nem kaptam támogatást, ellenben külföldön egy városhoz kötődően voltak ilyen megkereséseim. Nekem nem az volt az utam, hogy ezt nagyon hangosan kifejezzem a sajtóban, ahogyan azt sem tudtam vállalni, hogy nullából dolgozzak. Ez a száműzetés arcon ütött, és sok kérdést feltett: ha megszakad a kapcsolatod a legközelebbi emberekkel, vajon újraépíthető ez a viszony? Mert elmenni lehet, de a nagy kérdés, hogy vissza is van-e út. Mindenki nagyon gyorsan változik, az is, aki Magyarországon maradt, és az is, aki elment. Nagy munka visszatérni és a visszatérőt befogadni is.
Nem merült fel, hogy szinte nullából hozzon létre – a filmnél jóval kevésbé költséges – színházi előadásokat?
Sok áldozattal járt az Evolúció és a Parallax létrehozása is; utóbbit még nem lehetett Magyarországon látni. Ezek ingyenmunkák, attól függetlenül, hogy más kapott belőle fizetést. A Proton Színházból sosem vittem haza pénzt, az kvázi hobbitevékenység, ugyanakkor a létrejött alkotásainkat az európai színház élvonalában tartják számon.
Mundruczó Kornél a 76. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon
AFP / John Macdougall
A Parallax Európa legfontosabb színházaiban volt látható, és komoly díjakat nyert. Dühös, hogy mégsem nem tudták itthon is eljátszani, vagy beletörődött ebbe a helyzetbe?
