Nem kedvelem túlságosan azt az állapotot, amikor a kormányváltó hangulat oly mértékben elragadja a széles néptömegeket, de még a szakértőket is, hogy a Fidesz minden rándulásába, gesztusába, megnyilvánulásába, illetve Orbán Viktor összes tikkelésébe belelátják a rendszer végvonaglását, amikor egy – a szokottnál talán kreténebb – Lázár János öntökönszúrása nyomán azonnal az állampárt összeomlását vizionálják, de mostanság mintha némileg tényleg több lenne a hisztériára utaló jel, mint Anna O. tünetei mögött, holott Freud leghíresebb, bár általa sohasem látott páciensének hallucinációi és beszédzavara erősen közelített a Fidesz általános, leginkább Gulyás Gergelyen jelentkező megnyilvánulási formájához, összességében mégis inkább tűnik enyhébb lefolyásúnak.
A sorra megjelenő, mindeddig láthatatlan emberek, Pintér Sándor, Rogán Antal, akik nem pontosan azt mondják, amit a központ, a kegyelmi üggyel kezdődött, de a Szőlő utcában kicsúcsosodott botránycunami teljesen elhibázott kommunikációja, a 24 órán belül bebukott hazugságok, a gödi Samsung-ügy kimagyarázhatatlan kezelése, újabb és újabb hazugságokkal tetézve, mintha arra utalna, hogy a mostanihoz hasonló helyzetekre nem készült forgatókönyv, úgyhogy jöjjön a hadsereg, mondta Orbán Viktor egy – a szokásosnál is sötétebb hangulatú – meeting után, ideje megmutatni a bizonytalan szavazóknak, hogy megvédjük őket az ukrán drónoktól (mármint abban az esetben, ha a megbeszélt időpontban és helyen küldi azokat Putyin), a Tiszának meg megmutatjuk, hogy nekünk vannak tankjaink, nekik meg nincsenek. Csak a miheztartás végett.
