Förgeteg Bálint idős csongrádi szőlősgazda 1888. február 18-án a kunyhója előtt üldögélt felesége, a világtalan Apollónia asszony társaságában. Napnyugtára járt az idő, és az öreg már épp azon volt, hogy megkezdjék a berakodást a házikóba és eltegyék magukat másnapra, amikor szinte a semmiből egy ember toppant eléjük.
A férfi elmondta, hogy Alpárra (a mai Tiszaalpár) igyekezne, de eltévedt a szőlőben, nincs szállása, és kérte nagyon az öregeket, hogy fogadják be az éjszakára, ne kelljen a szabad ég alatt hálnia a hidegben. Bálint gazda szíve megesett a fiatalemberen, így szállást adott neki. Bár ne tette volna, ugyanis éjjel az idegen egy baltával hasította szét Förgeteg Bálint fejét, és életveszélyes sérüléseket okozott a vak feleségének is, aki csak azért maradt életben, mert egy idő után halottnak kezdte tettetni magát.
Az ismeretlen férfi a mészárlás után magához vette Bálint gazda szűrét és 13 forintot, amit a házban talált, majd távozott. Förgetegné Mészáros Apollónia el tudta mondani, hogy mi történt velük, de a vaksága miatt személyleírást a tettesről nem tudott adni. Négy hónappal később ő is meghalt, de arról nem tudni, hogy az ekkor szerzett sérülései okozták volna a halálát, lévén, hogy a halotti anyakönyvbe a halál okaként „aggkórt” tüntettek fel, ami végelgyengülést jelentett.
A csongrádi gyilkosság után két héttel újabb holttestet találtak, ezúttal Szentesen. A 36 éves Balázs Borbálát a lapokban „rovott erkölcsű” nőként írták le, aki egyedül élt egy nagyobb ház egyik szobájában, albérletben. A Pesti Hírlap beszámolója szerint a magányosan élő nő egyébként ritkán volt magányos, mert éjjel-nappal látogatókat fogadott. Mindebből már nem nehéz kitalálni, hogy Balázs Borbála prostituált volt, akinek az oszlásnak indult holttestét csak napokkal a meggyilkolása után fedezték fel. Ifj. Sárdi János háztulajdonosnak ugyanis gyanús lett, hogy a nő több napja nem mutatkozott, és úgy döntött, megnézi, mi van vele. A zörgetésre nem reagált senki, ezért megpróbálta betörni az ajtót, ám a legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy az nem is volt zárva.
A Kossuth tér és a vármegyeháza Szentesen 1900-ban
Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége
Amint Sárdi bejutott a szobába, egyből rettenetes bűz csapta meg az orrát, és hamarosan szembesült annak okával is. A kiérkező rendőrök később megállapították, hogy Balázs Borbála fejére két iszonyatos ütést mért baltával a gyilkos, és a nő kezén is sebeket találtak, ami arra utalt, hogy az áldozat megpróbált védekezni. Furcsa volt, hogy a dulakodást senki sem hallotta, főleg annak fényében, hogy a szomszéd szobában egy szatócs lakott, és a falak vékonysága okán feltétlenül hallania kellett volna valamit – már ha otthon tartózkodik. A szatócs azonban családjával együtt távol volt, így már azt is tudták, hogy mikor történhetett a gyilkosság: 1888. február 29-én, este 7 és 9 óra közötti idősávban, hiszen akkor nem voltak otthon a szatócsék.
A gyilkos Balázs Borbála szobájából egy pár fülbevalót és két aranygyűrűt vitt csak el, ugyanakkor a nő több mint 250 forintot érő betétkönyvét hátrahagyta, holott az lényegesen nagyobb kincs volt, mint az ékszerek.
Kocsmárosok réme
A titokzatos gyilkos 9 hónappal később, Kisteleken csapott le újra, ekkor két áldozatot is szedett. 1888. november 11-én reggel egy helyi kocsmárost, a 80 éves Tisóczki Istvánt és a feleségét találták holtan az ivójukban. A két idős ember sérüléseiből és más jelekből is a hatóságok kezdetben arra következtetésre jutottak, hogy több elkövetővel van dolguk. A rablási szándék sem lehetett kétséges, mivel a házaspárról köztudott volt, hogy takarékosan élnek és a pénzüket maguknál tartják. Fura volt az is, hogy a bizonyítékok szerint a gyilkosok a rémes tettüket követően békésen leültek falatozni, és csak miután jóllaktak, szedték össze az értékeket és hagyták el a kocsmát.
Az ötödik áldozat ismét egy szentesi asszony volt, a 49 éves Vincze Rókusné (szül. Vass Franciska) brutálisan összevert, vérbefagyott holttestét 1888. november 27-én este fedezte fel a férje és a két fia. Vinczéék az alföldi város külterületén, Pönköcháton, az egyik tanyán éltek, és a férj, valamint a két fiú aznap reggel a szomszédba ment át napszámba dolgozni. A házat a tettes felforgatta, és végül 25 forinttal, egy pár csizmával és egy nadrággal távozott. A jelek arra utaltak, hogy Vinczéné agyonverése után itt is kényelmesen megebédelt, egy jó darab szalonnát, kenyeret és három birsalmát is megevett, mielőtt elhagyta volna a gyilkosság helyszínét.
December 17-én újabb támadás történt, ám ekkor a gyilkos hibát követett el. Ismét Szentesen próbálkozott, megint egy kocsmában, Lévi Léni italmérésében. Az asszony az este folyamán figyelmes lett egy 35 év körüli, átlagos termetű, barna hajú férfire, aki már többedjére járt a kocsmájában az elmúlt napokban, és minden alkalommal zárásig maradt. December 17-én aztán kiderült, hogy miért. A férfi megint csak kivárta a zárórát, majd miután a vendégek távoztak, odalépett a kocsmárosnőhöz és megkérdezte, hogy tudna-e ötvenest váltani, amire Lévi Léni, mint utólag kiderült, igen meggondolatlanul, azt felelte, hogy akár százast is. Erre a férfi a kabátja alól egy rövid nyelű baltát rántott elő és két csapást mért Lévi fejére, ám az asszony karjaival védekezett, így ezek egyike sem bizonyult halálosnak. Ezek után a gyilkos megpróbálta betömni a segítségért kiáltozó Lévi Léni száját, de a keményen küzdő asszony megharapta a férfi két ujját is, majd sikerült kimenekülnie a teremből.
Szerencséjére a vendégek egy része akkor még nem távozott, és a kocsmának helyet adó ház tulajdonosa is otthon volt, így ezek meghallva Lévi Léni kiabálását azonnal a támadó ellen siettek. Ez a túlerő már sok volt a férfinek, de a vad, véres baltájú ember látványa óvatosságra késztette Lévi Léni segítőit is. A rövid patthelyzetnek a támadó vetett véget azzal, hogy egy óvatlan pillanatban kereket oldott, de a lármára időközben két rendőr is megjelent, akik üldözőbe vették. Más kérdés, hogy az üldözés nem lehetett túl erélyes, lévén, hogy a rendőrök a szomszédos kocsmából kerültek elő, így a titokzatos támadó nyomtalanul el tudott tűnni.
Kocsma egy 1900 előtt készült sztereó felvételen
Fortepan / SZTFH Földtani Szolgálatának gyűjteménye
Kézre kerül a gyilkos
A fiaskó óvatosságra inthette a támadót, mivel a következő rablásra egészen 1889 tavaszáig kellett várni. Április 6-án, egy szegvári tanyán próbálkozott újra, ahol az idős Fazekas Istvánné volt csak otthon két kiskorú unokájával. A délutáni órákban egyszer csak betoppant a házba egy ismeretlen férfi és egy doronggal fejbeverte Fazekasnét, majd pénzt kezdett követelni a védekezésre képtelen asszonytól, és közben bicskával szurkálta annak arcát. A férfi a gyerekeket viszont nem bántotta, így az asszony ötéves unokája, a kis Tóni ki tudott szökni és elszaladt segítségért.
Közben a tettes sebtiben összekapkodta a házban található értékeket, hat krajcárt, egy selyemkendőben tartott borotvát, egy bicskát, két gombolyag fehér cérnát, tűt és egy pakli kártyát, majd távozni próbált, ám az úton az öreg Fazekassal és fiaival visszatérő Tóni felismerte és kezdetét vette a hajsza. Az üldözéshez többen is csatlakoztak, végül Szegváron, a faluban egy kút mellett érték utol a menekülő férfit, akit elfogtak, megkötöztek és a községházához vittek, majd ott átadták őt a mindszenti csendőröknek.
Az elkövetés módja és a Lévi Léni, valamint a többi szemtanú által adott személyleírás alapján a kezdetektől fogva biztosak voltak benne a hatóságok, hogy nem csak rablót, de gyilkost is fogtak. A frissen őrizetbe vett férfit ugyanis a két támadáson felül Vincze Rókusné megölésével is gyanúsították, miután elfogásakor azt a nadrágot viselte, amit Vinczééktől elrabolt. Menet közben az is kiderült, hogy a bűnözőt Gyömbér Pálnak, vagy ahogy mindenki szólította Palinak hívták.
Volt Gyömbérnek egy csúfneve is, a Kató Koszpitál, ennek a tényleges jelentését viszont nem volt könnyű megfejteni. A korabeli lapok csak a gúnynevet közölték, és annyit fűztek hozzá, hogy ennek meglehetősen csúf jelentése van, de részletesen nem fejtették ki.
