Magyar Péter már uralja a pillanatot, Orbán hazardírozik, de a meccs még nem lefutott

A március 15-ei nagygyűlések után nem az a kérdés, ki tudott több embert utcára vinni, hanem az, hogy maradt-e még Orbán Viktor tarsolyában muníció, amivel a Fidesz csökkenteni tudná a közvélemény-kutató cégek által mért tetemes hátrányát. De Magyar Péter feladata sem kisebb: el kell érnie, hogy pártja népszerűségét szavazatokra váltsa, és a Tisza ne csak a közvélemény-kutatások győztese legyen.

Szemben a tavaly március 15-i ünnepi beszédével – amelyben politikai ellenfelei (köztük újságírók, bírók), a „poloskák” kiirtásáról értekezett –, Orbán Viktor a Békemenettel egybekötött állami (valójában fideszes pártpolitikai) megemlékezésen vasárnap egy rövid próbálkozás erejéig – tőle szokatlan módon – kísérletet tett a törzsszavazóin kívüliekhez szóló, többszólamú politizálásra is. Ám azt, hogy mennyre nem testhezálló számára az efféle feladat, jól mutatta: röviddel azok után, hogy a szeretet erejéről kezdett beszélni, gyorsan áttért arra, miért is kell a pokolba küldeni a „labancokat”, akik „30 ezüstpénzért elárulták” a hazát Brüsszelnek és Kijevnek. Majd a hazai pályára visszatérve – „kellő szerénységgel” – végül ismét megállapította: nincs is nála alkalmasabb ember a miniszterelnöki posztra.

Kriza Márton

Sokat nem kell lamentálni azon, vajon mire lesz elég a kampány finisében szinte kizárólag az ukránok elleni harcra kihegyezett mondandó reciklálása. Különösen azok után, hogy sem az osztogatás, sem a riogatás, sem pedig az olykor kétes múltú és hátterű influenszerek bevetése nem hozta meg eddig a kormánypárt által remélt eredményt.

Pedig az álmoskönyvek szerint az Orbánék által hőn áhított lélektani fordulat szempontjából aligha érkezhettek volna az elmúlt napokban kedvezőbb és könnyebben kommunikálható hírek az olyanoknál, mint hogy az ukránok „aranykonvojokat” utaztatnak Magyarországon keresztül, és Kijev már a miniszterelnök, illetve családtagjai életét fenyegeti.

Csakhogy egy olyan világban, ahol percek alatt fény derül a csalásra, csúsztatásra (például arra, hogy a fenyegető üzenet egy rögeszmés nyugdíjas tábornok magánvéleménye volt, aki nem mellesleg Orbán állítólagos beszervezéséről is tudni vél, ezt-azt) még az ilyen, jolly jokernek látszó lapok is egy csapásra Fekete Péterré változnak a kártyacsomagban. És nevetség tárgyává válnak a propaganda erőfeszítései, mint történt az Orbánnak az aggódó családfő szerepében előadott – Oscar-díjas alakításnak éppenséggel nem nevezhető – videójával, amelyből számtalan paródiát készített az internet népe.

https://hvg.hu/360/20260313_orban-viktor-uktarn-fenyegetes-telefon-facebook-video-politikai-haszonszerzes-kampany-gyerekek

Gyalázatos szolgája

Orbán úgy egy évvel ezelőtt megpróbált ugyan beleállni az adok-kapok típusú választási háborúba, de miután látványos kudarcot vallott, inkább taktikát váltott. Az utóbbi hetekben ellenfelét megpróbálta behúzni a külpolitikai csatározások terepére, ahol ő, már csak miniszterelnöki gyakorlatából eredően is az ellenzékben lévő ellenfelénél kompetensebb politikus képét tudja felmutatni.

Hozzászólások