Mindenki elégedett lehet, jó sokan voltak. A fideszesek rábízhatják magukat Orbán Ráhel ügynökségére – aszerint ők nyertek. A Tisza tábora pedig fordulhat a térképhez, és kisütheti, hogy zsákban a győzelem.
Valójában pedig tökmindegy. Csak annyi biztos, hogy egyik sem állhat elő azzal, hogy ő a nemzet.
A Fidesznek Budapest ellenséges pálya. A főváros rendre lerúgja magáról Orbánt és embereit; rajthoz sem tudnak állni. Itt az ellenzék könnyebben szervez tömeget, tavaly a Pride brutálisan verte Orbán orrát a valóságba. A kormánypárt jelöltjei rezignáltan vonulnak a vágóhídra, az esélytelenek nyugalmával.
Viszont a Fidesz kezében van a teljes állam. A végtelen közpénzből pumpált propaganda. A rövid pórázon tartott polgármesterek és közmunkásaik. Az összes falubusz. Ma még annyi embert tudnak ideszállítani, amennyit akarnak. És aztán ugyanezeknek azt mondanak, amit nem szégyellnek – akár azt, hogy kétmillióan voltak.
Így a számháborúnak nincs értelme. A kritikus tömeg megvolt mindkét oldalon.
