Egy kapucnis alak rafinált, de közérthető módon szól be hatalmi elitnek, háborút indító agresszoroknak, kapitalizmusnak, áll egyetemes emberi jogok mellé évtizedek óta. Legismertebb munkái közül sok egyszerű stencillel készült londoni falakra. Március közepén azután került újra a hírekbe, hogy a Reuters újságírói kinyomozták, mi is volt a civil neve, míg meg nem változtatta. Banksy Robin Gunninghamként született, aztán David Jones lett.
Aki Scooby Doo-féle sokkra számított a „Banksyt leleplezték”-jellegű főcímek után, annak csalódnia kellett.
Bansky nem Beyoncé, és nem is valamilyen más híresség: ahogy eddig is sejteni lehetett, nem ő Robert Del Naja, a Massive Attack frontembere, akiről ismertségük, művészetük, bristoli kötődésük és a Robert/Rob/Robin név egyezése miatt sok ilyen jellegű pletyka terjengett. A 3D néven is ismert Del Naja a zene mellett szintén vizuális alkotó, graffiti művész. A Guardian megfogalmazásában a zenész Banksy társa/segítője/felderítője/titokgazdája.
A Banksy név maga szójátékból született. Ahogy a Reuters írja – az amúgy részletes és érdekes anyagban, ami végigköveti a művész történetét és a korábbi nyomozások eredményeit – az idők során a Gunningham által használt Robin Banks álnév rövidült Banksyre. (A rob angol ige rablást, a banks pedig természetesen bankokat jelent.)
Banksy, ez itt Austin, Austin, ez itt Banksy
Tudom, hogy az olvasók megtartásához legjobban halott brit nyelvfilozófusok emlegetésén keresztül vezet az út, úgyhogy a hírlevelet J. L. Austin ötvenes években kidolgozott beszédaktus-elméletével folytatom. Austin arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos szavak kimondása egyben cselekvés – a valóság megteremtése vagy befolyásolása – is lehet. Az egyik legjobb példa a házasságkötésekor elhangzó I do, vagyis az Igen: a szavak kimondásával megvalósul maga a jogi vagy spirituális értelemben kötött házasság.
Ma valami hasonlót érzek akkor, amikor dolgok ugyan megtörténnek a fizikai valóságban, de szélesebb társadalmi keretek között akkor történnek meg igazán, amikor felkerülnek a netre. Sőt, ha elkezdenek új, töredezett életet élni digitális csatornákon.
Elmentél március 15-én valamelyik menetre? „Pics or didn’t happen” – mutass róla képet, különben nem történt meg. A Know Your Meme mémbiblia szerint a mondás a 2000-es évek eleje óta velünk van, ahogy idővel a fotózni képes okostelefonok is a zsebeinkbe kerültek. A „mutass képet” mára túlfejlődött a szimpla bizonyítás logikáján az „oszd is meg közösségi felületen” irányába.
Analóg történés
A történést és vele az emberi kommunikációt ma egyértelműen az online videós formátum uralja. A kreatív alkotók, tudósok művészek és gondolkodók anélkül, hogy személyes, életüket megosztó tartalmat gyártanának a folyamatos jelenben működő online közösségi oldalakon, gyakorlatilag megszűnnek létezni.
Az, hogy ebben a környezetben mégis képes hullámokat verni egy alapvetően analóg módon dolgozó, identitását notóriusan védő alkotó, sokkal érdekesebb annál, minthogy milyen néven anyakönyvezték (aztán azt mire cserélte le).
A street art esztétikája mára kissé elfáradt az Art Worldbe kerülése (népszerűség az aukciókon, galériás megjelenések) és kommercializálódása (street art művészek cuccai drága sneakereken vagy olcsó hűtőmágneseken) során. A mozgalmat legújabb csúcspontján, épp a 2000-es évek táján viszont még egyértelműen körüllengte a cool-faktor. Ekkor a net elszaródása előtt jártunk, a természetükből adódóan rövid életű, utcára készülő alkotások hatását segítette az online dokumentáció. Újabb népszerűségi löketet adott a street art hagyományosan ellenkulturális műfajának.
A legcoolabb alkotó mind közül az az arc volt, akinek senki nem ismerte az arcát. De Banksy elsősorban nem azért lett híres, mert kapucnija van. Az emberek imádják a batmaneket és a robinhoodokat, de ahhoz előbb Batmannek meg Robin Hoodnak kell lenni. Banksyt azért ismerték meg világszerte, mert sokat és jól dolgozott, és érdekelte az embereket az, amit csinál.
A világ baja
A Reuters természetesen megkereste a művészt, aki természetesen nem válaszolt. Ügyvédjén keresztül kérte, hogy ne tegyék közzé a riportot, mivel személyazonosságának nyilvánossá válása veszélybe sodorhatja őt, és befolyásolhatja szabad művészetét. A Reuters pedig, újságként viselkedve azzal érvelt, hogy Banksy személyazonossága – az ismert fordulattal élve – közérdeklődésre tart számot: pályafutása egyértelmű közéleti hatással bír, így elszámoltathatónak kell lennie az emberek és a művészeti világ felé is. A cikk alapján úgy tűnik, Banksy alkotóként, az újság pedig újságként tette a dolgát.
Banksy nyilván a mai napig profitál névtelenségéből, és munkásságát ismerve legalább olyan jól ért a hype-építéshez, mint Timothée Chalamet (simijósimijé). Az anonimitás az általa – a zseniális Exit Through The Gift Shop című dokumentumfilmjében – „legálisan szürke területnek” nevezett street art világban logikus húzásként indult, és remek marketing fogássá is vált. Emellett az is lehet, hogy Banksy kifelé vicces-lazának tűnő művészi karaktere szimplán egy kontrollmániás fickót takar. Nem tudjuk, de nem is ez a lényeg.
Ha profitál a névtelenségéből, hajrá. Csak őt nem csukják le, mikor festékszóróval garázdálkodik? Nagy körülötte a biznisz? Bár ez lenne a világ legnagyobb baja.
Ha Banksy ma felfúj valahova egy új képet, az önmagában is elégséges – nem attól történik meg, hogy lefotózzák, leplexizik, behestegelik (vagy írnak róla). Az már a habverés része. Nem sok ilyen művészi forma népszerű 2026-ban.
A street art tágabb fogalom, az ismert festékszóróval fújt stencilezett képek mellett idetartoznak például köztereket meghackelő kisebb-nagyobb szobrok, matricák, festett utcabútorok vagy a gerillakötés (yarn bombing) is. Banksynek jól dokumentált konfliktusa is akadt a graffitis közösségben – vannak, akik szerint az alkotásaival a legnagyobb kereskedelmi galériákba jutó művész egyszerűen eladta magát (legismertebb talán a King Robbo-eset ).
Ha valaki szeretne képbe jönni azzal, ki is Banksy, nézze meg a már emlegetett Exit Through The Gift Shop című dokumentumfilmet, amit 2010-ben a Sundance-en mutatott be a művész és csapata. A street art világáról, szereplőiről, céljairól és ellentmondásairól is rendkívül szórakoztatóan szól (miközben egy totálisan lökött francia papas életét követi végig). Fent van Youtube-on.
A hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, ajánlatok, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN ROVATUNK
Hol? Rechnitzer Galéria
Mi? Benső terek / Inner Spaces
Ki? Kálóczy Eszter, Csapó Júlia, Kling Emma
Miről? „Festményeikben, képtárgyaiban és installációkban a kint és a bent különböző értelmezései kerülnek párbeszédbe: a belső, szubjektív terek folyamatos feszültségbe lépnek a külső, objektíven leírható és megismerhető környezettel.”
Mikor? Megnyitó: március 26., 18:30 (megnyit Szikra Renáta, kurátor Gadó Flóra)
BÓNUSZ KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN
Hol? aqb Project Space
Mi? Hogyan kapaszkodhatunk egy álomba? / How Can We Hang On to a Dream?
Ki? Birkás Ákos
Miről? A kiállítás „Birkás Ákos (1941–2018) késői figuratív festészetére koncentrál (…) A kiállítás címe egy popszám parafrázisa. Tim Hardin 1966-os dala eredetileg szerelmes dal: egy kapcsolat felbomlásának pillanatát fogalmazza meg, amikor a közös jövőkép lassan szétesik.”
Mikor? Március 25. és április 25. között (kurátor Kukla Krisztián, arculat Borsos János)