A CEU rektora szerint ha holnap tartanák a magyar választásokat, Orbán szorult helyzetben lenne, de a verseny még egyáltalán nincs lefutva. Carsten Schneider, aki politológus, az osztrák köztévé híradójában nyilatkozott, ezt szemlézte a Kurier. Azért lát esélyt a Fidesznek, mert a hátralévő 3 hétben a párt még sok mindent tehet, hogy fordítson az álláson.
Feltűnő ugyanakkor, hogy az eddigi támadások teljesen hatástalannak bizonyultak Magyar Péter ellen. De neki 3-4 százalékkal több szavazatot kell szereznie ahhoz, hogy többsége legyen az Országgyűlésben. A pálya ugyanis a Fidesznek lejt. Az EBESZ kimondta, hogy a korábbi választás szabad volt, de nem tisztességes.
A szakértő váltás esetén hatalmas változást vár az Európa-politikában. Magyar be akarja temetni az árkot az EU-val, viszont például a migráció és a gazdaság ügyében hasonló nézeteket vall, mint vetélytársa, de hát ő maga is konzervatív.
Neue Zürcher Zeitung
Az EU egyelőre nem kerít túl nagy feneket az újabb Orbán-blokádnak, de a választás után bekövetkezhet az ütközés – írja Brüsszelből Antonio Fumagalli. A magyar politikus belpolitikai szempontok miatt teszi lehetetlenné az ukrán kölcsön folyósítását. Az Európai Tanács elnöke udvarias ember, aki fontosnak tekinti a konszenzust, ezért nála nagy dolog, hogy a csúcs után kijelentette: amit a magyar vezető csinált, az elfogadhatatlan, zsarolással ér fel.
Merthogy Orbán megszegte szavát, méghozzá olyasmire hivatkozva, aminek semmi köze Kijev megsegítéséhez. A Barátság-vezeték működőképessége nem tartozik a témához. Ám ily módon aligha lehet még ebben a hónapban utalni az összeg első részét.
Az Unió dilemmában van, mivel nem könnyű megmagyarázni az európai adófizetőknek, miért kell nekik perkálniuk, hogy ismét olcsó orosz olajat kapjon az a két ország, amely feltartóztatja a közös határozat végrehajtását és a vételárból a stratégiai ellenség hadi kasszáját tömi.
B terv azonban nincs. Diplomáciai körök szerint elképzelhető, hogy összeáll a tettre készek szövetsége és az adná össze a milliárdokat Kijevnek, ám ezt a tervet nem szeretnék nyilvánosan megvitatni a magyar választás előtt. Semmiképpen sem kívánják ugyanis feladni Orbánnak a magas labdát.
Megfigyelők szerint a probléma április 12. után magától is megoldódhat, mivel ha Orbán veszít, Magyar Péter eláll a vétótól. Ha marad a Fidesz, a kormányfő új lóra tehet, mivel elérte belpolitikai célját. Nettó kedvezményezettként az az érdeke, hogy ne rúgja össze teljesen a patkót az EU-val. Akkor pedig legkésőbb májusban az ukránok megkaphatják a pénzt.
Viszont ha a magyar vezető továbbra is köti az ebet a karóhoz, akkor megnézheti magát. Friedrich Merz német kancellár máris igen keményen fogalmazott, habár az nem látszik reálisnak, hogy a szervezet megvonja a magyarok szavazati jogát. Az ugyanis hosszadalmas volna és teljes egyetértést igényel. Viszont a következő pénzügyi időszakban további anyagi támogatásokat lehet elvenni, és ez érzékeny csapás lenne, figyelembe véve az ország gazdasági helyzetét.
Profil
Klasszikus útonállás volt a két ukrán pénzszállító lefoglalása, Orbán úgy járt el, mint egy rablólovag – szögezi le Gregor Mayer, a budapesti tudósító és Josef Redl gazdasági szerkesztő. A 75 millió dollár és euró, 9 kiló arany társaságában azért volt úton Ausztriából Ukrajnába, mert a háború sújtotta országban mindkét fizetőeszköz tartalékvalutaként szolgált, akár automatából is fel lehet venni.
Politikai bankrablás történt, a magyar fél azt követeli, hogy az ukránok helyezzék ismét üzembe a Barátság-vezetéket. Az akciót kezdettől fogva dezinformációs kampány kísérte – osztrák földön is.
A magyar fake news legnagyobb támogatói közé tartozik a szélsőséges Szabadságpárt. Vezetői valóságos sortüzet nyitottak, az követelik, hogy az osztrák hatóságok vizsgálják ki a „kétes esetet”. Példátlan botrányt, ukrán háborús maffiát emlegetnek. A szélsőjobbos német AfD készségesen asszisztál a kampányhoz.
Bloomberg
A populista erős emberek nyerik hosszú távon a játszmát – figyelmeztet Adrian Wooldridge, a hírügynökség szemleírója. A legnagyobb játékosok: Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai államfő. Az egyik annak szenteli az életét, hogy visszaállítsa az egykori szovjet birodalmat és véget vessen a liberális nemzetközi rendnek, a másik pedig a világ első számú hatalmává akarja tenni országát, a Kommunista Párt vaskezű irányításával.
Az autokraták hatalmas anyagi erőre támaszkodhatnak, közülük sokan igen türelmesen várnak a sorukra. Ilyen Marine Le Pen francia politikus és maga Trump is, aki azért érdekes, mert közben nemigen képes sokáig egyetlen dologra odafigyelni.
De az ilyen emberek súlyos hibákat követhetnek el. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök belenyúlt a mézes bödönbe, Putyin alábecsülte Ukrajna elszántságát. Viszont nagyon jó az időérzékük: A Kreml ura és kínai kollégája felismerte, hogy az USA túlterpeszkedett a hidegháború után, és hogy lehetőség van az erőviszonyok kiegyensúlyozására. Az izraeli kormányfő azt látta meg, hogy Trump újraválasztásával alkalma nyílik odavágni Iránban.
A centrista politikusok számára viszont a mozgástér az egyik választástól a másikig terjed és figyelemmel kell lenniük a sajtóra is, amelyet egyre inkább az vezérel, hogy minél többen kattintsanak rá.
De Winston Churchill és Charles De Gaulle bölcs emberekként olyan szabadelvű világrendet hoztak létre, amely bizonyos fokig ma is működik, az orosz és kínai aknamunka ellenére is. A szélsőségesek átmenetileg előnyt élveznek, mert tudják, mit akarnak megsemmisíteni: a liberális nemzetközi rendet.
Ám a másik oldal megnyerheti a türelemjátékot, ha az új kornak és lehetőségeknek megfelelően alakítja át gondolkodásmódját.
New York Times
A vezércikk azt tanácsolja Trumpnak, hogy mondja meg az igazságot az iráni háborúról, mert az csak elősegíti a győzelmet. Az elnök persze szakmányban hazudik, a CNN egyszer kimutatta, hogy az első időszakában naponta nyolcszor fake news-okkal állt elő. Csakhogy ez a fajta mentalitás kivételesen romboló hatást fejt ki.
Olyan kultúrát hoz létre, amelyben a halálos tévedések és még a háborús bűnök is elfogadottá válnak. Mivel eltakarja a valóságot, megnehezíti a sikert és arra inti a szövetségeseket, hogy megfontolják, beszállnak-e a konfliktusba. Végső soron Amerika értékeit és érdekeit ássa alá.
Ez a cinikus korszerű politikai korszak a második iraki háborúval kezdődött, amikor is George W. Bush nem létező tömegpusztító fegyverekre hivatkozva adta ki a hadparancsot. A hazugságok Irakban és Vietnamban is stratégiai hibákat eredményeztek és a történelem ismétli önmagát.
A mostani viszály előtt a Fehér Ház félresöpörte a katonai tanácsadók figyelmeztetését, hogy Irán lezárhatja a Hormuzi-szorost. A világgazdaság most fizeti meg e túlzott önbizalom árát. Szóval akármit is hisz az elnök a linkelés rövidtávú hasznáról a háború kapcsán, az igen sokba kerül neki, az országnak és a világnak is.
Washington Post
Iránban megmutatkozik, hogy milyen lesz a jövő háborúja: az olcsó önjáró fegyverek felborítják a hadviselés eddigi közgazdaságtanát, mert kis országok is igen ütőképesek lehetnek, ami fontos tanulsággal jár az USA számára. Így értékeli a világhírű külpolitikai újságíró, Fareed Zakaria.
Szakértők máris úgy látják, hogy ezután a fegyveres viszályokat a precíziós harceszközök tömeges alkalmazása dönti el. Vagyis már nem az, hogy kinek van egy pár Tomahawk rakétája, lopakodó bombázója, vagy igen fejlett vadászgépe. Az számít, hogy mennyire sikerül olcsó anyagokból rengeteg drónt összerakni. Erre ma már egy sor kis állam is képes – ipari méretekben.
Az iráni Sahed-drónok 35 ezer dollárba kerülnek, a megsemmisítésükre szolgáló Patriot elfogó rakétákat kb. 4 millió dollárt kóstálnak. Abból jó 100 drónra futja. Azaz teljesen új a matek, mert a támadó olcsón megússza, a másik fél viszont kénytelen milliókat költeni.
Új tényező a harcban a mesterséges intelligencia által támogatott célravezetés, a kereskedelmi műholdaktól kapott képek, az integrált érzékelők, valamint a digitális eszközök használata, és az, hogy ezek rendszerben vannak egymással. Ezért az eddiginél sokkal kevesebb időt igényel, hogy megtalálják az ellenséget, meghozzák a döntést és odacsapjanak.
Az amerikai légierő szerint a számítógépek 10 másodpercen belül megteszik javaslatukat, és harmincszor annyi lehetőséget vázolnak, mint a szakértői csapatok. Az új kor laboratóriuma továbbra is Ukrajna. Az ország által kifejlesztett Sting drónelhárító drón nagyjából 2 ezer dollárba kerül, sebessége óránként 280 km, és nem egészen egy év alatt több mint 3 ezer Sahedet szedett le. Havonta jó 10 ezer készül belőle.
Fontosan a szoftverek, illetve, hogy ma már nem csupán az új hadfelszerelések jelentik a háború legfontosabb hozadékát, hanem az adatok is. És mivel az emberek ma már távol vannak a fronttól, egyszerűbb elhatározni egy-egy hadműveletet, de azok könnyebben juthatnak holtpontra is.
Az új technológiát ugyanakkor előállíthatják és alkalmazhatják terrorcsoportok, kábítószerkartellek, bűnszövetkezetek is. Ez a kor hamarabb elérkezik, mint ahogy azt a legtöbben képzelték.
New York Times
Lehet, hogy Trump végre azt fontolgatja, miként szállhatna ki a háborúból, ám a szerző, David Sanger, aki öt elnök pályafutását kísérte végig, egyáltalán nem biztos abban, hogy a politikus meg is ragadja a lehetőséget. Egy sor cél ugyanis nem teljesült.
Egyre több minden utal arra, hogy a Fehér Ház számára nyomós indokok szólnak a befejezés mellett. A benzin átlagára már gallononként 4 dollár felé közelít, az infrastruktúra romokban van a Perzsa-öböl mentén, a megtizedelt iráni teokrácia beássa magát és az amerikai szövetségesek nem lelkesek, hogy ellenőrizzék a Hormuzi-szorost.
Csak persze Trump össze-vissza beszél. Legutóbb már egy szóval sem említette az iráni népet, amelyet három hete még arra buzdított, hogy vegye át a hatalmat. Már azt sem követeli, hogy Teherán szabaduljon meg a dúsított urántól. A Hormuzi-szoros felügyeletében viszont nem kíván részt vállalni.
Ez olyan, mintha az új közel-keleti doktrína lenne a részéről, de a hatása idáig minimális. Viszont az irániak pontosan értik, hogy a világpiaci káosz az utolsó szuperfegyvert jelenti számukra.
Ugyanakkor további meglepetés, hogy a politikusnak hirtelen kellenek neki szövetségesek. Ám a nekik szánt szerep akár évekig is eltarthat. Az viszont őt döbbentette meg, hogy nem lázadt sem a Forradalmi Gárda, sem az átlag iráni. Alighanem azért csalódott ekkorát, mert Venezuela nyomán gyors győzelemben reménykedett. És ugyan legújabban „kirándulásról” beszél, igazából nem látszik, hogy a viszály vége.
