Magyar tisztviselők panaszkodnak a magyarokkal szembeni bizalmatlanságra, uniós bürokraták és politikusok bírálják, hogy Magyarország kerékkötője fontos dolgoknak – és ilyenkor elsőként mindig az oroszok érdekképviseletét említik. E sorok íróját néhány hete a belga közszolgálati rádió riportere arról faggatta, hogy „Milyen érzés ez? Mit veszek ebből észre? Hogyan kezelik ezt a helyzetet a magyarok?”
Annak a vélekedésnek, hogy a magyarok megbízhatatlanok, kémkednek, oroszpártiak és EU-ellenesek, az elmúlt pár évből bőven lehet indokát találni. És
nem titkos dokumentumokra, szóbeszédre kell hivatkozni, hanem dokumentumokra és nyíltan vállalt kijelentésekre.
2022 novemberében a litván külügyminiszter, Gabrielius Landsbergis egy brüsszeli uniós külügyminiszteri tanácsülést követően azt mondta, hogy a magyar álláspont a szankciók ügyében „orosz propagandát” tükröz. 2023–2024 folyamán több alkalommal is napirendre került Magyarország Oroszországgal fenntartott energetikai kapcsolata és a szankciókhoz való viszonya. Hasonló hangvételű kijelentés hangzott el 2024 elején a lengyel külügyminisztertől, Radosław Sikorskitól is, aki nyilvános megszólalásában arra utalt, hogy bizonyos helyzetekben Magyarország álláspontja közelebb áll Oroszországéhoz. 2026 márciusában újabb vita alakult ki, amikor balti politikusok ismét bírálták Budapestet az orosz energiaimport fenntartása miatt, ami tovább erősítette a bizalmi feszültségeket.
