Amerika túszul ejtve: az iráni válság – ezzel a címmel szögezte a nézőket a képernyők elé az ABC televízió naponta jelentkező esti hírműsora az után, hogy 1979. november 4-én radikális iráni diákok elfoglalták az USA teheráni nagykövetségét, és a 66 túsz közül 52 a szabadulásig 444 napot töltött fogságban. Most – vont párhuzamot a Foreign Policy amerikai folyóirat – szakértők és diplomaták kórusban kiáltják, hogy az iráni háború is túszválság, és „még csak” közel öt hete tart, de a kilátások egyre rosszabbak. A részvényárfolyamok megint eséssel, az olajár újfent növekedéssel reagált csütörtökön arra, hogy Donald Trump amerikai elnök előző napi, ugyancsak esti főműsoridőben elmondott beszédében lehűtötte a háború mihamarabbi befejezésére vonatkozó reményeket.
„Sínen vagyunk afelé, hogy nagyon rövid idő alatt a háború minden katonai célját elérjük” – mondta, majd hozzátette,
a következő két-három hétben rendkívül keményen támadunk, visszaküldve őket a kőkorszakba, ahova valók.
Majd arra figyelmeztette az iráni vezetőket, ha nem fogadják el az amerikai feltételeket a tárgyalásokon, akkor iráni energia- és olajlétesítményekre fognak csapást mérni.
De ezek a győzelmi jelentésekkel átitatott fenyegetések üresen hangzanak. Hiszen egyrészt Teherán rendre cáfolja, hogy tárgyalna vagy tűzszünetért könyörögne, másrészt Trumpnak a Fehér Házban elmondott beszéde közben is megszólaltak a szirénák Izraelben és több öbölbeli arab monarchiában az iráni támadások miatt. De már az USA bagdadi nagykövetsége is arra szólította fel az amerikai állampolgárokat, hogy hagyják el az országot az Iránnal szövetséges síita milíciák várható támadásai miatt.
A zsidó húsvét csütörtökre eső első napján a libanoni Hezbollah 80 rakétát lőtt ki Észak-Izraelre, jelezve, hogy a síita szervezetnek is vannak még hadi tartalékai. Bár a jemeni hutik nem másolják a Hezbollahot, és egyelőre korlátozták az Izrael elleni akcióikat a saját politikai megfontolásaiknak megfelelően, a fenyegetés nagyon is valós, hogy a vörös-tengeri hajózást megbénítsák. A hutik jelezték, hogy önállóságuk megtartásával egyeztetnek Iránnal, ami azt jelenti, hogy
Teherán kezében ott lapul még egy ki nem játszott ütőkártya.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy az amerikai-izraeli folyamatos támadások jelentős katonai sikereket értek el, az iráni légteret gyakorlatilag uralja az USA és Izrael. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő közölte, hogy a háborúban elérni kívánt célok tekintetében túl vannak a felén. Ami azt jelenti, hogy bőven van még célpont, és azt feltételezi, hogy Izrael a háborút hosszabb ideig folytatná, miközben Trump már befejezné.
https://hvg.hu/360/20260402_hvg-kontur-mohamed-bagher-galibaf-donald-trump-iran-usa-haboru
De úgy tűnik, hogy a túszdrámákban szokásos bekerítés és tűzharc sem bírta jobb belátásra Iránt, amely újabb hajókat talált el a Perzsa-öbölben, sőt a dubai vizeken, és továbbra is ellenőrzése alatt tartja a Hormuzi-szorost. Nemcsak egyszerűen lezárta a kijáratot, hanem a tetszése szerint enged át rajta teherhajókat – állítólag tranzitdíjért, amit több érintett cáfolt. Sőt iráni részről még az is elhangzott, hogy sápot szednének a Hormuzi-szoros használatáért, ahogy Egyiptom a Szuezi-csatornán való áthaladásért. Csakhogy míg az utóbbi vízi út Egyiptomé, addig az Irán és Omán közötti Hormuzi-szoroson az átjáró nemzetközi vízi útnak minősül.
A „túszmentő” egyeztetések eddig sehova sem vezettek, tárgyalásokra pedig inkább sor sem került. A közvetítőként felbukkant Pakisztán átmeneti tűzszünetre vonatkozó javaslatára még csak válasz sem érkezett egyik féltől sem. Trump a héten már olyat is mondott, hogy az USA a maga részéről elérte a katonai célját, a többi már nem Washington dolga, és akinek kell a közel-keleti olaj, az menjen és szerezze meg, tegye szabaddá a Hormuzi-szorost. A Perzsa-öböl energiahordozóinak jelentős részét ázsiai országok – köztük főként Kína –, illetve európai államok vásárolják, így a közel-keleti olajtól és gáztól az USA ellátása nem igazán függ.
Trump ezzel egy újabb régi elvet rúgott fel. Colin Powell amerikai külügyminiszter 2002-ben arra figyelmeztette az Irak inváziójára készülő elnökét, George W. Busht, hogy ha lerohanja az arab országot, akkor viselnie kell a következményeit, és inkább keressen diplomáciai megoldást.
Ha összetöröd, kifizeted!
– hangzott az elhíresült mondat. Bush 2003-ban a demokrácia- és a nemzetépítés céljával indított háborút Irakban, előtte két évvel – az USA-t ért 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően – Afganisztán ellen. Az iraki háború 2011-ig tartott, de az Iszlám Állam térnyerése miatt az amerikai haderő visszatért. Az USA végül 2020-2021-re jelentős mértékben lecsökkentette az Irakban lévő erőit, és beszüntette a harci feladatokat. Afganisztánból pedig – húsz év után – szintén 2021-ben vonult ki teljesen.
A bagrami amerikai katonai repülőtér az Egyesült Államok katonai erőinek kivonásakor 2021-ben
AFP / Sayed Khodaiberdi Sadat / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP
Irán esetében azonban könnyen lehet, hogy az elv úgy módosul: „Mi összetörtük, ti fizetitek”. Vagyis Trump legszívesebben az ázsiai és az európai – illetve az öbölbeli – országokra bízná a Hormuzi-szoros „kiszabadítását”, miközben úgy indította el a világos stratégia nélküli háborút Izraellel együtt, hogy sem az ázsiai, sem az európai, sem az arab szövetségeseivel nem konzultált. Tehetetlenségében odáig ment, hogy közölte, fontolgatja az USA kilépését a NATO-ból, miután a szövetség tagjai nem segítettek. Bár erre a szerdai beszédében már nem utalt, és a kilépés sem olyan egyszerű jogi és politikai okok miatt, az ilyen jellegű fenyegetésivel folyamatosan ássa alá a bizalmat az atlanti szövetségen belül.
Ami nemcsak hosszú távon okozhat károkat, de nehezíti a mostani háború tárgyalásos rendezését is. A konfliktus lezárásának kulcskérdése a Hormuzi-szoros biztonságos hajózhatósága. Ebben pedig tűzszünet esetén ázsiai és európai országok is részt vehetnek. A brit kormány éppen ezért szervezett virtuális értekezletet 35 ország – köztük Franciaország, Németország, Kanada és az Egyesült Arab Emírségek – részvételével a Hormuzi-szoros újranyitásáról és a szabad hajózás biztosításáról. Feltűnő, hogy London az USA-t nem hívta meg. A globális rendezésre pár nappal korábban Kína és Pakisztán tett közös javaslatot, de abban nem szerepeltek az olyan kényes kérdések, mint az iráni atom- és rakétaprogram vagy a teheráni rezsimváltás.
A legfőbb kérdés az, mivel lehetne Iránt rávenni vagy kényszeríteni, hogy szüntesse be a Hormuzi-szoros blokádját, és engedje szabadjára a hajózást. Valószínűleg jól tervezett és összehangolt katonai és diplomáciai kezdeményezésekre egyszerre van szükség. Ehhez viszont nélkülözhetetlen egyfelöl az USA és Izrael, másfelöl pedig az ázsiai és európai országok együttműködése, amelyet Trump korántsem könnyít meg.
Nők sétálnak a parton Khasabban,Omán északi részén, háttérben a Hormuzi-szoros
AFP / Giuseppe Cacace
Az amerikai elnök továbbra is kérdések sorát hagyta megválaszolatlanul. Nem tudni például, hogy Netanjahu egyetért-e Trump menetrendjével. Mi lesz az Iránban lévő dúsított uránnal? És hogyan nyílik meg „magától” – ahogy mondta – a Hormuzi-szoros, ha véget ér a háború.
Közben a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a Nemzetközi Energiaügynökség szerdán közös közleményben arra figyelmeztetett, hogy jelentős, globális és erősen aszimmetrikus hatást gyakorol a válság. Egyúttal jelezték, hogy összehangolt választ adnak, és szó van a legjobban sújtott országoknak szánt pénzügyi támogatásról. E három tekintélyes és befolyásos gazdasági szervezet együttes fellépése is jelzi, Irán nem csak az USA-t ejtette túszul, de az egész világot – köszönhetően Trump meggondolatlan háborújának.
Nyitókép: Lebombázott teheráni autószerviz. Fotó: AFP / Atta Kenare
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre előfizetőink, támogatóink nélkül. Ha tetszett az írásunk, oszd meg, hogy a világosság mindenkihez eljusson.
