Módosult a klímarendelet – közvetve, de erőteljesen érinti a vállalatok működését

Az elmúlt egy-másfél évben az Európai Unióban (EU) igen turbulensen alakultak a fenntarthatósággal kapcsolatos szabályozások: sok esetben láthatón csökkent a politikai elkötelezettség a korábban megfogalmazott, igencsak ambiciózus klíma- és fenntarthatósági célok iránt, de legalábbis komoly viták alakultak ki ezekről, főképp az európai gazdasági versenyképesség látványos hanyatlása okán. A legfontosabb tudnivalókat Bagyura András igazgató, a Forvis Mazars Fenntarthatósági Szolgáltatások területének vezetője, az Adózóna szakértője foglalta össze.

  • Bagyura András igazgató, Fenntarthatósági szolgáltatások, Forvis Mazars
A lényeg
• Legalább 90 százalékkal kell csökkenteni a nettó üvegházhatású gáz kibocsátását az 1990-es szinthez képest.
• Gyakorlatilag teljesen új működési modellre kell áttérni.
• A cégeknek beruházásokkal, technológiaváltással és korszerű, energiahatékony megoldások bevezetésével kell reagálniuk.
• A siker kulcsa várhatóan a gyors és eredményes alkalmazkodás lesz.

Az uniós klímarendelet [(EU) 2021/1119] módosításával erős jelzés érkezett az EU döntéshozó szervei részéről, mely során az EU egyértelműen megerősítette a hosszú távú klímapolitikai céljait és egyértelművé tette, hogy nem mond le ezek megvalósításáról.

A jelenlegi intézkedések messze nem elegendőek

Az EU-nak legalább 90 százalékkal kell csökkentenie nettó üvegházhatású gáz kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A lépés kulcsfontosságú a 2050-re vállalt klímasemlegességi cél felé vezető pályán, és válasz a 2023-as ENSZ globális értékelésére.

Mit jelent a 90 százalékos csökkentés?

A cél a „nettó” kibocsátásra vonatkozik, vagyis az EU nemcsak a kibocsátásokat kívánja csökkenteni, hanem jelentősen megnövelné a természetes és technológiai elnyelők kapacitását is, és ezek együttes hatása kell, hogy eredményezze a kitűzött célt.

A fő hangsúlynak a bruttó kibocsátások csökkentésén kell lennie, amelyet kiegészíthetnek olyan megoldások, mint az erdők szénmegkötő képességének növelése, illetve az ipari szén-dioxid-eltávolítási technológiák, amelyek hatásai azonban egyrészt lassabban és később jelentkeznek, illetve amelyek kapcsán még jelentős technológiai innováció és invesztíció is szükséges.

A csökkentés azt is jelenti, hogy 2040-re az EU gazdaságának gyakorlatilag minden szektora – az energetikától az iparon át a közlekedésig – teljesen új működési modellre kell, hogy áttérjen, az energiahatékonyság, a tiszta technológiák és a körforgásos gazdaság elveire támaszkodva.

Hogyan érhető el a cél?

A rendelet több eszközt és mechanizmust is kijelöl az átállás biztosítására:

  • 2030 utáni átfogó jogszabály-felülvizsgálat: a Bizottság minden fő klímapolitikai jogszabályt módosít, hogy azok összhangban legyenek a 2040-es cél elérésével (a CSRD, CSDDD, EU-taxonómiai szabályok nincsenek ebben a körben, de várhatóan lesz közvetett hatás ezekre a szabályrendszerekre is).
  • EU ETS (kibocsátáskereskedelmi rendszer) reformja: ennek várhatóan része lesz a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának felülvizsgálata és a szén-dioxid-eltávolítás integrálása a rendszerbe.
  • Szén-dioxid-elnyelők bővítése: mind természetalapú, mind technológiai megoldásokat vizsgálni, illetve fejleszteni szükséges.
  • Ipari átmenet támogatása: az EU több eszközzel is segíti az ipart abban, hogy tisztább és energiahatékonyabb működésre álljon át; ezek közé tartozik a tiszta technológiák fejlesztésének támogatása, ehhez kapcsolódó ipari beruházások finanszírozása, valamint olyan szabályok kialakítása, amelyek egyszerűsítik és gyorsítják az állami támogatások jóváhagyását.

    A cél az, hogy az európai ipar egyszerre maradjon versenyképes és legyen energiabiztonság szempontjából stabil.

  • Nemzetközi karbonjóváírások korlátozott felhasználása: 2036-tól az EU lehetővé teszi, hogy a tagállamok és cégek bizonyos mértékben külső karbonkrediteket is felhasználhassanak a kibocsátásaik ellentételezésére; ez azonban szigorúan korlátozott lesz: csak jó minőségű, valódi kibocsátáscsökkentést igazoló nemzetközi kreditek jöhetnek szóba, és ezek is legfeljebb az uniós kibocsátások 5 százalékáig számolhatók el.

Az átmenetnek igazságosnak kell lennie: védeni kell a kis- és középvállalkozásokat, a háztartásokat és a leginkább érintett régiókat.

Mit jelent mindez a vállalatoknak?

A módosítás közvetve, de erőteljesen érinti a vállalatok működését.

Az energiaigényes ágazatokra (acél-, cement-, vegyipar, autóipar) különösen komoly nyomás nehezedik majd a kibocsátások meredek csökkentése miatt.

A 2030 utáni jogalkotási csomag számos követelményt érinteni fog, amire a cégeknek beruházásokkal, technológiaváltással és korszerű, energiahatékony megoldások bevezetésével kell reagálniuk. Az ETS szigorítása és a tényleges elnyelési (kivonási) követelmények erősödése várhatóan jelentősen érintik majd a vállalatok üzleti modelljét és költségszerkezetét is.

Mit jelent mindez Magyarországnak?

A rendelet az EU Hivatalos Lapjában való kihirdetést követő 20. napon lép hatályba, és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, emellett kétévente kötelező lesz felülvizsgálni.

A magyar gazdaságra különösen jelentős hatást gyakorol majd, mert az energiaintenzív iparágak súlya az EU-átlag feletti. A hazai járműipar, a vegyi- és cementipar, valamint a fémipar a szigorodó ETS-szabályok miatt növekvő beruházási és modernizációs kényszerrel néz majd szembe. Emellett a magyar energiarendszernek – különösen a hálózatfejlesztésnek, az energiatárolásnak és az elektrifikációnak – gyors ütemben kell alkalmazkodnia.

A 2040-es cél kitűzése egyértelmű üzenet: a klímasemlegesség felé vezető átmenet fennmarad, sőt felgyorsul, és a vállalatoknak, valamint a tagállamoknak már most fel kell készülniük erre, és új működési kereteket kell kialakítaniuk.

A gyors és eredményes alkalmazkodás lesz várhatóan a siker kulcsa, mind tagállami, mind vállalati szinten.

Hozzászólások