A 2002–2006-os ciklus a kormányzó MSZP–SZDSZ-koalíció szempontjából jól kezdődött. Medgyessy Péter, az új miniszterelnök betartotta populista választási ígéreteit. Úgy osztogatott a választások után, ahogy választások előtt szoktak. 2002 őszén az önkormányzati választásokon a nagy kormánypárt, az MSZP tarolt. Az embereket nem zavarta, hogy a miniszterelnök, mint kiderült, a pártállam állambiztonsági szolgálatának, azon belül a kémelhárításnak szigorúan titkos tisztje volt.
A kormánykoalíciónak három jelentős feladata lett volna Orbán Viktor első kormányának bukása után. Egyrészt helyreállítani a jogállam, a demokrácia normáit, másrészt helyreállítani a költségvetés egyensúlyát, és visszaállítani a gazdaságot a fenntartható növekedés pályájára, harmadszor pedig felszámolni a kormányhoz kötődő korrupciót.
Egyikben sem volt igazán sikeres.
Az első Orbán-kormány idején például az ellenzék által kezdeményezett parlamenti vizsgálóbizottságok felállítását valamennyi esetben megakadályozta a kormánytöbbség. A 2002–2006-os ciklusban az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságok fele megalakult, de csak kettőnek a jelentése készült el, azok közül is csak azt az egyet fogadta el a T. Ház, amelyben a kormánypártiak és az ellenzékiek is rögzítették – egymást kizáró – álláspontjukat. Szimbolikus módon egy napon szűnt meg az Orbán-család és a Gyurcsány-család kétes ügyeivel foglalkozó bizottság.
2005-ös cikkünk a vizsgálóbizottságokról:
https://hvg.hu/itthon/20051124_200547hvgfriss186
Az elszámoltatás kísérlete hamvába holt. Keller László közpénzügyi államtitkár legerősebben alátámasztott feljelentései is elakadtak a fideszes Polt Péter vezette ügyészségen. Keller utalt rá, hogy a politikai ellenfelek között háttéralku köttethetett az elszámoltatás elszabotálására. (168 Óra, 2003. augusztus 21.)
A ciklus elején számos állami vállalat és bank menedzsmentjét lecserélték. Lengyel László szerint olyasféle kétes alakok kerültek vezető pozícióba, amilyenek az előző ciklusban: „Szocialista simicskák, wermerek, basák és bégek foglalnak el fontos posztokat.” (Magyar Hírlap, 2002. június 22.)
Medgyessy Péter cége sikerdíjat kapott azért, hogy a Gresham-beruházás támogatásáról meggyőzze azokat az önkormányzati képviselőket, akik a beruházás támogatását már rég megszavazták, csak a szavazatuk ellentételezésére vártak. A miniszterelnök és az uniós pénzek elosztásáért felelős államtitkár gyerekeinek a lobbicége jelentős megbízásokat kaptak olyan vállalatoktól, melyek eredményességét kormányzati döntések befolyásolták. Fölöttébb kétes számítástechnikai beszerzések kötődtek szabad demokrata miniszterek, Magyar Bálint és Kovács Kálmán tárcáihoz.
Kétségtelen, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány keze nem volt annyira mocskos, mint az első, majd a többi Fidesz-kormányé, de tisztának sem állíthatjuk.
