Lackfi János: Kilel a hideg

Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak a választási kampány hajrájában az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: rendszervárás, számmisztika, dominóhatás, állatbarát, üzletszerű.

Kulcsszavak
Rendszervárás – Felfokozott várakozások jegyében zajlik a kampányhajrá a vasárnapi parlamenti választások előtt, a tét, hogy marad-e az Orbán-rendszer, vagy rendszert vált a Tisza.

Számmisztika – Több a héten közzétett közvélemény-kutatás szerint Tisza-győzelem várható, a Medián mandátumbecslése szerint kétharmados többséget szerezhet Magyar Péter pártja.

Dominóhatás – Szabó Bence rendőrszázados nyilvános kiállása óta egyre többen tálalnak ki arról, hogy kényszerültek engedelmeskedni állami intézmények a Fidesz pártérdekeinek. Az arccal-névvel előállók közt egykori titkosszolga, közszolga, honvéd, újabb rendőr, cégvezető és GVH-alkalmazott nyilatkozata –, a Szabó javára indított gyűjtésen pedig nagyon hamar jött össze a vártnál sokkal magasabb összeg. Arról, hogy miért mernek egyre többen kiállni a rendszer ellen, szociológus egyetemi oktatót kérdeztünk.

Állatbarát – Közzétették Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tavaly októberi telefonbeszélgetésének teljes leiratát. Ebben a magyar kormányfő többször is készségesen ajánlja fel szolgálatait az orosz elnöknek, egy mesét is felidéz, amelyben egy egér segít egy oroszlánnak.

Üzletszerű – Orbán Viktor kampányát meglökni érkezett Budapestre J. D. Vance-amerikai alelnök, miközben támadta azokat, akik külföldről avatkoznak be a magyar politikába. Végül kiderült, hogy Orbán megtámogatása nincs ingyen, az amerikaiak elárulták, mit vett Orbán Vance-től.


Meghalt az öregasszony, na, nem csoda, amúgy is kísértet volt már csak, afféle csontkollekció. Százéves legalább. Fiatalon még rántott mamutot ehetett a Mekiben. Igaz, akkor még fel se fedezték Amerikát. Mindegy.

Mit keresett ebben a szépen felújított bérházban, teljes rejtély! A végén már heti többször bekopogtattak hozzá, hogy meg akarnák venni a lakását. Nem én adtam le a drótot, dehogy, csak pár barátnak mondtam el, micsoda lehetőség szunnyad itten. Naná, hogy híre megy az ilyesminek, Budapest kis falu.

Százszor nemet mondott. Pedig kevésbé felfutott helyen vehetett volna egész házat magának. Mégis gubbasztott odafenn a vicilakásban, amiből egy ügyes vállalkozó pazar loftot rittyent majd, már az engedélyek is megvannak hozzá. A közös költségen jelentőset csökkentene ez a manőver. Már egy furfangos szerződést is készített hozzá az ügyvéd haverom. Nem tud az új lakó úgy beköltözni, hogy ne írná alá. Meg aztán miért ne írná alá, ha ilyen exkluzív kecója lesz… Üzletszerű kapcsolatok ezek, bár nem vagyok miniszterelnök, és nyilván nem az amerikai alelnök jön ide lakni.

Azóta a néni rokonai árulják ész nélkül. Csak egyelőre úgy fest, túl sokat akarnak. Semmi ajánlat nem elég jó neki, pedig az összes haverom járt már náluk. Eddig azt hittem, ügyesen alkusznak, de ezek csak rázzák a fejüket, olyan egyvonalra húzott szájjal, mintha cipzár lenne rajta. Mindegy, türelmem van, csak be ne robogjon valaki egy nagy rakat manival a semmiből. Annyira szerencsére nem páratlan a környékünk.

Amúgy arra számítottam, hogy kegyetlen állapotok meg szagok lesznek az öreglánynál. Rátörtük az ajtót a közös képviselővel, mikor már napok óta nem láttuk koslatni, és nem gyulladt fel nála a villany este sem. Nem volt valószínű, hogy elutazott volna, sose ment az sehová. Hiszen ki etetné addig a macskáit meg a galambokat a tetőn?

Hozzászólások