Innentől az 
kiadvány előfizetéshez kötött tartalmát olvassa.
Az adóhatóság – különösen az online adatszolgáltatás, e-áfa rendszereinek felhasználásával – már jóval hatékonyabb módon lép fel az adókijátszás/adócsalás ellen, de számos esetben még mindig próbálja megállapítani azon adóalanyok felelősségét, amelyek nem szándékosan keveredtek bele a csalási láncolatba.
Feladata-e a vevőnek a beszállító minősítése?
Igen, méghozzá fontos feladata.
Önmagában az, hogy a beszállító érvényes adószámmal rendelkezik, sajnos a legkevésbé sem mentesíti a vevőt a felelősség alól.
A visszaélésben való részvétellel kapcsolatban az adóhatóságnak az úgynevezett Halifax-tesztet kell elvégeznie. Az Európai Unió Bírósága a C‑255/02. számú Halifax-ügyben hozott ítéletében fektette le azt a feltételrendszert, amelynek alapján a joggal való visszaélésre hivatkozva megtagadható a levonási jog.
Mikor rendeltetésellenes az áfalevonási jog gyakorlása?
Akkor, ha az adólevonási jog feltételei formálisan fennállnak, de az ügyletek eredménye olyan adóelőny megszerzése, amely ellentétes az áfarendelkezések célkitűzéseivel, és az objektív körülmények összességéből kitűnik, hogy az ügyletek elsődleges célja valamely adóelőny megszerzése volt.
Mi alapozza meg az adójogi felelősséget?
A rendeltetésszerű joggyakorlás megsértése esetén a gazdasági esemény megvalósul, az adókijátszás tehát nem abban áll, hogy az adózó meg nem történt gazdasági eseményről kiállított számlára kíván adólevonási jogot alapítani, továbbá az adólevonási jog formai feltételeit illetően (adóalanyiság, számla stb.) sincs hiányosság. Míg a büntetőjogi felelősséget elsősorban azon tudatos, célzatos magatartás bizonyítottsága alapozza meg, hogy az ügylet megkötése, lebonyolítása, illetve a számlázása során az adózó elsődleges célja meg nem engedett adóelőny megszerzése volt, addig adójogi szempontból nem csak a tudatos, célzatos magatartást értékeli az adóhatóság, hanem azt vizsgálja, hogy az ügylet megkötése és teljesítése során úgy járt-e el az adóalany, ahogy az általában elvárható volt (megfelelő gondosságot tanúsított-e).
A Halifax-ügy itt érhető el.
A Kúria legfrissebb véleménye a kérdésben: 1/2025. (XII. 09.) KK vélemény „Az általános forgalmi adó levonási jog megtagadását eredményező egyes visszaélések esetén vizsgálandó tény- és jogkérdésekről” szóló 5/2016. (IX. 26.) KMK vélemény felülvizsgálatáról.
A Kúria az adókijátszást eredményező magatartás vizsgálata, az adókijátszáshoz fűződő tudatosság alapján különíti el az egyes eseteket.
Az adókijátszás esetkörei
1. Számlakiállítás meg nem történt gazdasági eseményről – a számlában szereplő termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás a valóságban nem történt meg, a számla csak „önmagában” létezik, a kiállítását megalapozó gazdasági esemény nélkül. (Szándékos aktív magatartással valósul meg.)
2. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértése. (Szándékos aktív magatartással valósul meg.)
3. A más által elkövetett adókijátszásról tudott – olyan ügyletről kiállított számla alapján kíván adólevonási jogot gyakorolni, amely ügylet a számlakibocsátó vagy a számlázási láncban részt vevő adóalany visszaélésszerű magatartásával érintett, és erről tudott. (Tudatos passzív részvétel.)
4. A más által elkövetett adókijátszásról tudhatott volna. [Gondatlan passzív résztvevőnek akkor minősül az adózó, ha a tőle elvárható intézkedések megtétele esetén tudhatta (volna), hogy olyan ügyletről kiállított számla alapján kíván adólevonási jogot gyakorolni, amely ügylet a számlakibocsátó vagy a számlázási láncban részt vevő adóalany visszaélésszerű magatartásával érintett.]
Hogyan lehet bizonyítani az adóalany gondatlan magatartását?
Elsődlegesen azt kell rögzíteni, hogy az adóellenőrzésben az adóhatóság tárja fel a tényeket, és elsődlegesen az ő kötelezettsége az adóalanyok szerepének tisztázása. Azaz a hatóságnak kell bizonyítania azt, hogy egy adott adóalany nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Egy esetleges adóperben a bíróság pedig azt értékeli, hogy a hatóság ezt megfelelően bizonyította-e vagy sem. Ilyen formában fontos a másik oldalról (azaz az adóalany oldaláról) is felkészülni arra, hogy tudja bizonyítani a jóhiszemű magatartását, valamint azt, hogy kellő körültekintéssel járt el az ügylet (és partnerének minősítése) során.
A hivatkozott KK vélemény ezen szempontokat így elemzi: „[…] az adóhatósági vizsgálat kétirányú: az adóhatóságnak egyrészt bizonyítania kell az adókijátszás tényét, másrészt azt, hogy a felperes erről a tőle elvárható intézkedések megtétele esetén tudhatott volna. A perben tehát az vizsgálandó, hogy az adóhatóság bizonyította-e az adókijátszás tényét, és azt, hogy a felperes erről a tőle elvárható intézkedések megtétele esetén tudhatott volna”.
Minden ügyre, minden gazdasági szektorra, sőt mondhatjuk, hogy a gyakorlatban minden egyes gazdasági szereplőre más és más szabályok vonatkoznak, pontosabban más és más körülmények miatt másként kell alkalmazni az adott szabályokat, de az kiemelten fontos, hogy az adóalanyok kellő körültekintéssel járjanak el olyan ügyletek esetén, amikor a beszállítójuk jelentős összegű áfás számát állít ki részükre.
Hasznos volt a cikkünk? Iratkozzon fel az Útmutató cégvezetőknek hírösszefoglalóra, és rendszeresen küldünk hasonlóan értékes tartalmakat.
