A választás másnapján felrobbant a magyar tudományos élet, miután Magyar Péter többször is a legfontosabb teendői között említette, hogy az új kormány visszaadja az akadémiai-kutatási szabadságot.
A 15 kutatási intézményt összefogó, több mint 5000 munkatárssal, köztük mintegy 3400 kutatóval működő HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatban addigra pattanásig feszült az elégedetlenség a felgyűlt konfliktusok miatt. A kutatóintézetek főigazgatói a napokban levélben bírálták az intézmény felső vezetését, amire eddig nem volt példa, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) pedig közleményt adott ki arról, hogy befogadnák a kutatóhálózatot.
A HUN-REN vezetése, Gulyás Balázs elnök és Jakab Roland vezérigazgató viszont visszautasították a főigazgatók állításait, és a Telexnek adott interjújukból úgy tűnt, semmin nem akarnak változtatni.
https://hvg.hu/360/20260424_teljes-a-kutatasi-es-tudomanyos-autonomia-mondja-a-hun-ren-vezetese-mondjanak-le-onkent-vagy-valtsak-le-oket-igy-a-kutatok
A HVG-nek két intézetigazgató, Tóth Szilvia Zita, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) Növénybiológiai Intézetének igazgatója és Horváth Péter, az SZBK Biokémiai Intézetének igazgatója mondta el a véleményét arról, hogy mi is a probléma a HUN-REN működésével, és a szakpolitika hogyan tudná a leghatékonyabban segíteni a tudományt és európai pályára állítani a magyar kutatást.
„Nehezen, de érthető kezdeményezés volt, hogy az MTA-ról 2019-ben leválasztották a kutatóintézeteket, mert ott nem volt megfelelő minőségbiztosítás” – kezdi Horváth Péter, aki jelentős nemzetközi tapasztalattal bír. A programtervező matematikus a nizzai INRIA-n doktorált, majd nyolc évet dolgozott a Zürichi Műszaki Egyetemen, Finnországban volt kutatócsoportja, jelenleg pedig az SZBK mellett Münchenben kutatásvezető. A HVG egy fontos felfedezése kapcsán Portét is készített vele.
https://hvg.hu/360/202229_horvath_peter
Nagy várakozás előzte meg szerinte, hogy hazahívták elnöknek a nagy nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező Gulyás Balázst, és azt is, hogy elkészítették a HUN-REN nemzetközi átvilágítását. Ami – Tóth Szilvia Zita elmondása szerint – leginkább forráshiányt állapított meg, és azt, hogy a kutatások túlságosan töredezettek, tehát sok kis volumenű pályázatból túl sok témán dolgoznak, így elaprózódnak az erőforrások. „Az értékelést azonban nem ismertük meg részleteiben, nem vontak le jelentős következtetéseket, és főleg nem hasznosították, minden ment ugyanúgy tovább, mint korábban” – mondja Horváth Péter.
A szükséges reform helyett felépítettek egy hatalmas adminisztratív vízfejet, és úgy próbálták irányítani a hálózatot, mint egy vállalatot, közben pedig maga a kutatás lényege tűnt el az egészből
– teszi hozzá.
A HUN-REN felső vezetése körül már teljes a káosz, ezt mutatja az is, hogy szinte heti-havi rendszerességgel változnak az adminisztratív vezetők, „már nem is érdemes megjegyezni a nevüket”.
