Forinterősödés: határ a csillagos ég?

Hosszú ideig a hazai gazdasági élet szereplői között evidencia volt, hogy a forint csak gyengülni tud. Sokakat még a 2025-ös erősödés sem ingatott meg ebben a hitben, a tavalyi évet többen csak anomáliaként kezelték. Az elmúlt hetekben viszont egyre többek fejébe szöget üthetett a gondolat: egy új, hosszabb távú erősödő trendet látunk kibontakozni a szemünk előtt? Ezzel párhuzamosan pedig az elemzőknek a „meddig gyengül még a forint” kérdések helyett a „meddig erősödik a forint” kérdéscunamival kell megküzdeniük. // Visszatért a CIB Bankkal közös, makrogazdasági és tőkepiaci elemzéseket közlő havi hírlevelünk, a Macroscope!

  • Trippon Mariann – CIB Bank

Figyelem, spoiler! Rövid távon nem valószínű a rali folytatódása, hosszabb távon viszont – ha hiszünk abban, hogy a gazdaság újra felzárkózó pályára áll, sőt, egy évtizeden belül az euróövezet tagjává válik –, meg kell barátkoznunk a forint trendszerű, fokozatos felértékelődésével.

2025-ben az EUR/HUF keresztárfolyam az év eleji 410-415-ös sávból az év végére több mint 7%-kal, 385 körüli szintre esett vissza. A dollár gyengülése általánosságban segítette a feltörekvő piacokat, míg a forint erősödését támogató legfontosabb belső tényező az MNB szigorú monetáris politikája volt. Az EU legmagasabb kamatlába pedig a befektetők kedvencévé tette a forintot.

Az MNB vezetésében tavaly tavasszal történt váltás egy árfolyam-rezsimváltást is magával hozott. A hosszú ideje fennálló, a forint folyamatos nominális leértékelődését előtérbe helyező gazdaságpolitikát az árfolyam stabilitását középpontba helyező hozzáállás váltotta fel.

Az idei év elején a választási eredménnyel kapcsolatos pozitív várakozások a továbbra is magas kamatkülönbözettel megtámogatva további nominális felértékelődést okoztak,

majd a választási eredmények még egy újabb lökést adtak az erősödésnek. Az EUR/HUF keresztárfolyam április közepén a 360-as szinttel kacérkodott, ami 2025 elejéhez képest több mint 13%-os felértékelődés. Itt azonban megtorpant a lendület, április közepe óta az EUR/HUF kurzus egy szűk, kevéssel 360 feletti sávban ingadozik.

A nagy kérdés: ha ebből a sávból kitör az árfolyam, újra gyengülni, vagy éppen tovább erősödni fog devizánk?

Az elemzői felmérések alapján a közgazdászok nem számítanak a szárnyalás folytatódására. A Consensus Economics már választások után készült felmérésében (362-es azonnali EUR/HUF árfolyam mellett) a következő 24 hónapra az előrejelzések mediánja 370 körüli, de kissé e szint feletti várakozást mutat. A Reuters választások előtti felmérésében az elemzők 12 hónapra előre 385-os keresztárfolyamot prognosztizáltak, ez a májusi konszenzusban 360-ra változott.

Rövidebb távon tehát a piac stabilizálódó, kissé korrigáló árfolyamra számít, ami egybeesik saját prognózisunkkal.

Megítélésünk szerint a belföldi pozitív hírek már beárazódtak, így rövid távon az árfolyam alakulásában a külső kockázati hangulat alakulása kaphat újra nagyobb szerepet. Az esetleges negatív külső sokkok árfolyamgyengítő hatását a kiszámíthatóbb gazdaságpolitika, külső kapcsolataink normalizálódása és a blokkolt EU-forrásokhoz való hozzáférés viszont tompíthatja.

Mindeközben a jegybanktól továbbra is óvatos, körültekintő, az árfolyam stabilitását nem veszélyeztető monetáris politikai lépésekre számítunk, így az év hátralévő részében kis esélyt látunk arra, hogy az EUR/HUF újra elérje a 400-as szintet.

Koszolidáció, csillapodás, infláció

A lengyel zloty korábbi mozgásai is a konszolidációs narratívát erősítik. 2023-ban a lengyel választás után volt egy nagyobb erősödési hullám (~5%) azóta viszont az eltelt több mint két évben erre mindössze további 3%-os erősödést tudott rápakolni a lengyel deviza.

Természetesen a magyar és a lengyel helyzet között vannak különbségek (a győzelem mértéke, választások utáni belpolitikai, gazdaságpolitikai fejlemények), de a régiós versenytárs mozgása is azt látszik bizonyítani, hogy a jó hírek beépülése után újabb pozitív sokk hiányában az erősödési hullám lecsillapodik. Hosszabb időtávon azonban már más tényezők is szerepet játszanak a forint kilátásaiban.

Egyrészt az inflációs célkövetéses rendszerben működő MNB számára az árfolyam nominális felértékelődése kívánatos, másrészt viszont a túlzott (reál)felértékelődés komoly megpróbáltatások elé állítja a gyenge külső kereslettel küzdő exportszektort. Ebből a szempontból

a tavalyi év csak a bemelegítés volt, 2026 árfolyamalakulása pedig már komoly gyomrosként értékelhető.

Tavaly decemberben az elemzők 2026-ra 391-es átlagos EUR/HUF árfolyamot vártak, a friss prognózisok ennél több mint 5%-kal erősebb árfolyamot mutatnak. Ha az ügyfél elhitte a jóslatot, és a korábbi évek tapasztalata alapján nem „dobott rá” még 5-10 forintot, akkor is eurónként közel 30 forint mínuszban van. (Az exportőrök persze, mert mindeközben az importőrök ujjonganak.)

Az erősödés a nagy multinacionális cégeket is sújtja, de jóval kevésbé. Egyrészt a termelésben magas az importhányaduk (amit nyer a réven, elveszti a vámon), másrészt sokkal hatékonyabbak, termelékenyebbek, illetve szofisztikáltabb eszköztárral rendelkeznek az árfolyamkockázat semlegesítésére, mint egy átlag exportáló középvállalat.

A korábbi MNB elnök alatt a jegybankot egyáltalán nem zavarta a gyenge árfolyam.

Volt egy olyan periódus, amikor külföldről deflációt importáltunk, így az inflációs cél elérését nem veszélyeztette a gyenge árfolyam. Volt olyan időszak is, amikor inflációs szempontból kifejezetten nem volt kívánatos a leértékelődés, de az MNB céljai között ekkor nem az infláció elleni harc, sokkal inkább a kormány gazdaságpolitikájának a támogatása foglalt el kiemelt helyet.

Ebben az időszakban az MNB eltűrte, a kormány pedig kifejezetten támogatta a leértékelődést, azt ismételgetve, hogy a gyenge árfolyamra szükség van az ország versenyképességének megőrzéséhez/javításához. Az persze nem ördögtől való gondolat, hogy egy komoly külső sokk esetén az árfolyam gyengülésével/gyengítésével nyújtsunk átmenetileg mentőövet az exportszektornak. Hosszabb távon viszont kizárólag leértékeléssel nem tudunk versenyképességet javítani. A folyamatosan gyengülő árfolyam elfedi a problémákat, abba az illúzióba ringatva a vállalatokat, hogy minden oké.

A langyos vízben dagonyázva elmaradnak a szükséges hatékonyságjavító fejlesztések, aztán szembejön a valóság.

A versenyképesség szempontjából nem a nominális, hanem a reálárfolyam az irányadó (nagyon leegyszerűsítve a nominális árfolyamváltozás korrigálva a kereskedelmi partnerek és Magyarország inflációs különbözetével).

Mederbe terelgetés

Egy egyszerű példán keresztül szemléltetve: ha tavaly a cég 100 eurónyit exportált, költsége forintban 30 000 volt. Idén a német infláció 2%, a magyar infláció 3%, az EUR/HUF árfolyam pedig 5%-ot erősödik (400-ról 380-ra). Minden egyéb tényezőt változatlannak feltételezve a tavalyi évben a cég 100 eurós árbevétele hazai devizában 40 000 forint volt, a bevétel és a költség különbözete (a margin) pedig 10 000 forint volt. Idén a cég 102 eurónyi, forintban számolva 38 760 forintnyi árbevételével szemben 30 900 forintnyi költség áll, marginja 7860 forint-ra olvadt.

A forint reáleffektív árfolyama 2024 decembere és 2026 februárja között – a versenyképességet jelentősen rombolva – 10%-kal értékelődött fel, miközben a tavalyi évben a munkatermelékenység egy fikarcnyit sem nőtt. Ez óriási sokk, amihez szűk másfél év alatt lehetetlen alkalmazkodni.

Különböző okok miatt tehát sem a folyamatos leértékelődés, sem a túlzottan gyors felértékelődés nem optimális a gazdaság egésze, illetve a vállalatok számára. Ha azonban hiszünk a felzárkózásban, az euróövezethez való konvergenciában, el kell fogadnunk, hogy ennek az útnak a természetes velejárója az árfolyam (reál)felértékelődése. A gazdaságpolitika irányítóinak feladata, hogy lehetőség szerint ezt olyan mederbe tereljék, ami egyszerre biztosítja a felzárkózást, az infláció mérséklését, és nem rombolja súlyosan a versenyképességet.

De a vállalatoknak is van feladata. Le kell számolni azzal a hittel, hogy a forint örökkön-örökké gyengülni fog, ami megold minden problémát. Hosszabb távon, amennyiben folytatódik a trendszerű felértékelődés, ezt hatékonyságjavulással lehet kompenzálni. Ez viszont nem egyirányú utca, bármikor érhetik olyan sokkok a piacot, amelyek átmeneti, bármilyen irányú, akár nagyobb kilengéseket okoznak az árfolyamban. Ezt előrelátni nem lehet, de okosan használt fedezeti ügyletekkel érdemben tompíthatók a negatív hatások.

Mi Macroscope?
A Macroscope azoknak szól, akik nemcsak kapkodni szeretnék a fejüket a gazdasági hírek olvasásakor, hanem tényleg meg is akarják érteni, mi miért történik a világban. Itt nem száraz számhalmazokkal dobálózunk, nem fárasztunk unalmas közgazdasági szakkifejezésekkel – legalábbis nem magyarázat nélkül. Közérthetően, mégis mélységében mutatjuk be, hogyan mozgatják a piacokat a jegybankok döntései, mit üzen egy váratlan inflációs adat, vagy miért kezd el hullámvasutazni a részvénypiac. Foglalkozunk globális makrogazdasági trendekkel, tőkepiaci folyamatokkal és mindazzal, ami hatással van a pénzedre, befektetéseidre vagy üzleti döntéseidre.

Legyél gyakorlott befektető, gazdasági szakember vagy csak valaki, aki szeretné jobban átlátni a gazdaság működését – a Macroscope neked szól. Célunk, hogy minden hónapban megvizsgáljuk a világ pénzügyi-gazdasági összefüggéseit.

Havonta egyszer jön. Kávé mellé különösen ajánlott.

Nyitókép: Shutterstock

Tetszik, amit olvasol?

Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják a gazdaság vagy a menedzsment területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.

Hozzászólások