Hosszú ideig a hazai gazdasági élet szereplői között evidencia volt, hogy a forint csak gyengülni tud. Sokakat még a 2025-ös erősödés sem ingatott meg ebben a hitben, a tavalyi évet többen csak anomáliaként kezelték. Az elmúlt hetekben viszont egyre többek fejébe szöget üthetett a gondolat: egy új, hosszabb távú erősödő trendet látunk kibontakozni a szemünk előtt? Ezzel párhuzamosan pedig az elemzőknek a „meddig gyengül még a forint” kérdések helyett a „meddig erősödik a forint” kérdéscunamival kell megküzdeniük. // Visszatért a CIB Bankkal közös, makrogazdasági és tőkepiaci elemzéseket közlő havi hírlevelünk, a Macroscope!
Trippon Mariann – CIB Bank
Figyelem, spoiler! Rövid távon nem valószínű a rali folytatódása, hosszabb távon viszont – ha hiszünk abban, hogy a gazdaság újra felzárkózó pályára áll, sőt, egy évtizeden belül az euróövezet tagjává válik –, meg kell barátkoznunk a forint trendszerű, fokozatos felértékelődésével.
2025-ben az EUR/HUF keresztárfolyam az év eleji 410-415-ös sávból az év végére több mint 7%-kal, 385 körüli szintre esett vissza. A dollár gyengülése általánosságban segítette a feltörekvő piacokat, míg a forint erősödését támogató legfontosabb belső tényező az MNB szigorú monetáris politikája volt. Az EU legmagasabb kamatlába pedig a befektetők kedvencévé tette a forintot.
Az MNB vezetésében tavaly tavasszal történt váltás egy árfolyam-rezsimváltást is magával hozott. A hosszú ideje fennálló, a forint folyamatos nominális leértékelődését előtérbe helyező gazdaságpolitikát az árfolyam stabilitását középpontba helyező hozzáállás váltotta fel.
Az idei év elején a választási eredménnyel kapcsolatos pozitív várakozások a továbbra is magas kamatkülönbözettel megtámogatva további nominális felértékelődést okoztak,
majd a választási eredmények még egy újabb lökést adtak az erősödésnek. Az EUR/HUF keresztárfolyam április közepén a 360-as szinttel kacérkodott, ami 2025 elejéhez képest több mint 13%-os felértékelődés. Itt azonban megtorpant a lendület, április közepe óta az EUR/HUF kurzus egy szűk, kevéssel 360 feletti sávban ingadozik.
A nagy kérdés: ha ebből a sávból kitör az árfolyam, újra gyengülni, vagy éppen tovább erősödni fog devizánk?
Az elemzői felmérések alapján a közgazdászok nem számítanak a szárnyalás folytatódására. A Consensus Economics már választások után készült felmérésében (362-es azonnali EUR/HUF árfolyam mellett) a következő 24 hónapra az előrejelzések mediánja 370 körüli, de kissé e szint feletti várakozást mutat. A Reuters választások előtti felmérésében az elemzők 12 hónapra előre 385-os keresztárfolyamot prognosztizáltak, ez a májusi konszenzusban 360-ra változott.
Rövidebb távon tehát a piac stabilizálódó, kissé korrigáló árfolyamra számít, ami egybeesik saját prognózisunkkal.
Megítélésünk szerint a belföldi pozitív hírek már beárazódtak, így rövid távon az árfolyam alakulásában a külső kockázati hangulat alakulása kaphat újra nagyobb szerepet. Az esetleges negatív külső sokkok árfolyamgyengítő hatását a kiszámíthatóbb gazdaságpolitika, külső kapcsolataink normalizálódása és a blokkolt EU-forrásokhoz való hozzáférés viszont tompíthatja.
Mindeközben a jegybanktól továbbra is óvatos, körültekintő, az árfolyam stabilitását nem veszélyeztető monetáris politikai lépésekre számítunk, így az év hátralévő részében kis esélyt látunk arra, hogy az EUR/HUF újra elérje a 400-as szintet.
Koszolidáció, csillapodás, infláció
A lengyel zloty korábbi mozgásai is a konszolidációs narratívát erősítik. 2023-ban a lengyel választás után volt egy nagyobb erősödési hullám (~5%) azóta viszont az eltelt több mint két évben erre mindössze további 3%-os erősödést tudott rápakolni a lengyel deviza.
Természetesen a magyar és a lengyel helyzet között vannak különbségek (a győzelem mértéke, választások utáni belpolitikai, gazdaságpolitikai fejlemények), de a régiós versenytárs mozgása is azt látszik bizonyítani, hogy a jó hírek beépülése után újabb pozitív sokk hiányában az erősödési hullám lecsillapodik. Hosszabb időtávon azonban már más tényezők is szerepet játszanak a forint kilátásaiban.
Egyrészt az inflációs célkövetéses rendszerben működő MNB számára az árfolyam nominális felértékelődése kívánatos, másrészt viszont a túlzott (reál)felértékelődés komoly megpróbáltatások elé állítja a gyenge külső kereslettel küzdő exportszektort. Ebből a szempontból
a tavalyi év csak a bemelegítés volt, 2026 árfolyamalakulása pedig már komoly gyomrosként értékelhető.
Tavaly decemberben az elemzők 2026-ra 391-es átlagos EUR/HUF árfolyamot vártak, a friss prognózisok ennél több mint 5%-kal erősebb árfolyamot mutatnak. Ha az ügyfél elhitte a jóslatot, és a korábbi évek tapasztalata alapján nem „dobott rá” még 5-10 forintot, akkor is eurónként közel 30 forint mínuszban van. (Az exportőrök persze, mert mindeközben az importőrök ujjonganak.)
Az erősödés a nagy multinacionális cégeket is sújtja, de jóval kevésbé. Egyrészt a termelésben magas az importhányaduk (amit nyer a réven, elveszti a vámon), másrészt sokkal hatékonyabbak, termelékenyebbek, illetve szofisztikáltabb eszköztárral rendelkeznek az árfolyamkockázat semlegesítésére, mint egy átlag exportáló középvállalat.
A korábbi MNB elnök alatt a jegybankot egyáltalán nem zavarta a gyenge árfolyam.
Volt egy olyan periódus, amikor külföldről deflációt importáltunk, így az inflációs cél elérését nem veszélyeztette a gyenge árfolyam. Volt olyan időszak is, amikor inflációs szempontból kifejezetten nem volt kívánatos a leértékelődés, de az MNB céljai között ekkor nem az infláció elleni harc, sokkal inkább a kormány gazdaságpolitikájának a támogatása foglalt el kiemelt helyet.
Ebben az időszakban az MNB eltűrte, a kormány pedig kifejezetten támogatta a leértékelődést, azt ismételgetve, hogy a gyenge árfolyamra szükség van az ország versenyképességének megőrzéséhez/javításához. Az persze nem ördögtől való gondolat, hogy egy komoly külső sokk esetén az árfolyam gyengülésével/gyengítésével nyújtsunk átmenetileg mentőövet az exportszektornak. Hosszabb távon viszont kizárólag leértékeléssel nem tudunk versenyképességet javítani. A folyamatosan gyengülő árfolyam elfedi a problémákat, abba az illúzióba ringatva a vállalatokat, hogy minden oké.
A langyos vízben dagonyázva elmaradnak a szükséges hatékonyságjavító fejlesztések, aztán szembejön a valóság.
A versenyképesség szempontjából nem a nominális, hanem a reálárfolyam az irányadó (nagyon leegyszerűsítve a nominális árfolyamváltozás korrigálva a kereskedelmi partnerek és Magyarország inflációs különbözetével).
Mederbe terelgetés
Egy egyszerű példán keresztül szemléltetve: ha tavaly a cég 100 eurónyit exportált, költsége forintban 30 000 volt. Idén a német infláció 2%, a magyar infláció 3%, az EUR/HUF árfolyam pedig 5%-ot erősödik (400-ról 380-ra). Minden egyéb tényezőt változatlannak feltételezve a tavalyi évben a cég 100 eurós árbevétele hazai devizában 40 000 forint volt, a bevétel és a költség különbözete (a margin) pedig 10 000 forint volt. Idén a cég 102 eurónyi, forintban számolva 38 760 forintnyi árbevételével szemben 30 900 forintnyi költség áll, marginja 7860 forint-ra olvadt.
A forint reáleffektív árfolyama 2024 decembere és 2026 februárja között – a versenyképességet jelentősen rombolva – 10%-kal értékelődött fel, miközben a tavalyi évben a munkatermelékenység egy fikarcnyit sem nőtt. Ez óriási sokk, amihez szűk másfél év alatt lehetetlen alkalmazkodni.
Különböző okok miatt tehát sem a folyamatos leértékelődés, sem a túlzottan gyors felértékelődés nem optimális a gazdaság egésze, illetve a vállalatok számára. Ha azonban hiszünk a felzárkózásban, az euróövezethez való konvergenciában, el kell fogadnunk, hogy ennek az útnak a természetes velejárója az árfolyam (reál)felértékelődése. A gazdaságpolitika irányítóinak feladata, hogy lehetőség szerint ezt olyan mederbe tereljék, ami egyszerre biztosítja a felzárkózást, az infláció mérséklését, és nem rombolja súlyosan a versenyképességet.
De a vállalatoknak is van feladata. Le kell számolni azzal a hittel, hogy a forint örökkön-örökké gyengülni fog, ami megold minden problémát. Hosszabb távon, amennyiben folytatódik a trendszerű felértékelődés, ezt hatékonyságjavulással lehet kompenzálni. Ez viszont nem egyirányú utca, bármikor érhetik olyan sokkok a piacot, amelyek átmeneti, bármilyen irányú, akár nagyobb kilengéseket okoznak az árfolyamban. Ezt előrelátni nem lehet, de okosan használt fedezeti ügyletekkel érdemben tompíthatók a negatív hatások.
Mi Macroscope?
A Macroscope azoknak szól, akik nemcsak kapkodni szeretnék a fejüket a gazdasági hírek olvasásakor, hanem tényleg meg is akarják érteni, mi miért történik a világban. Itt nem száraz számhalmazokkal dobálózunk, nem fárasztunk unalmas közgazdasági szakkifejezésekkel – legalábbis nem magyarázat nélkül. Közérthetően, mégis mélységében mutatjuk be, hogyan mozgatják a piacokat a jegybankok döntései, mit üzen egy váratlan inflációs adat, vagy miért kezd el hullámvasutazni a részvénypiac. Foglalkozunk globális makrogazdasági trendekkel, tőkepiaci folyamatokkal és mindazzal, ami hatással van a pénzedre, befektetéseidre vagy üzleti döntéseidre.
Legyél gyakorlott befektető, gazdasági szakember vagy csak valaki, aki szeretné jobban átlátni a gazdaság működését – a Macroscope neked szól. Célunk, hogy minden hónapban megvizsgáljuk a világ pénzügyi-gazdasági összefüggéseit.
Havonta egyszer jön. Kávé mellé különösen ajánlott.
Nyitókép: Shutterstock
Tetszik, amit olvasol?
Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják a gazdaság vagy a menedzsment területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.
Madáretetőben is találtak bankjegyeket az NVVH nyomozói. Az elnök szerint „senkinek az óvodai jele” nincs a megtalált hat és félmilliárdon, majd eldől, hogy kié volt.
A húsleves és a rántott hús sokaknak ismerős kiindulópont, de az ország étkezési kultúrája jóval sokszínűbb annál, mint amit a klasszikus családi ebédről alkotott képünk sugall.