Dzsesszénekesként lett ismert 24 évesen a Ki mit tud? győzteseként, de a kortárs operától a klezmerig rengeteg zenei világot bekalandozott. Van olyan is, amit nem csinált?
Nincs. Vajda Gergely báboperáját ugyanúgy a magaménak éreztem, mint amikor popzenésítettük Rahmanyinov vagy Csajkovszkij dallamait a Törvénytisztelő tolvajok című, Fáy Miklós szerkesztői segítségével összeállított műsoromban. Sík Olga tanárnőtől tanultam a konziban, hogy teljesen mindegy, milyen zenét játszol, a lényeg, hogy szeresd csinálni, és jól csináld.
Mikor derült ki az énekesi tehetsége?
Kicsi voltam még, oda-odakértek apukám ismerősei a telefonhoz, hogy „adja már Pista a kislányt, énekelje már el a Kicsit szomorkás a hangulatom mámát” – a ’60-as évek közepén az volt a sláger. Aztán amikor Somogyból Pestre költöztünk, a Práter utcai iskolám egészen véletlenül zenei általános iskola volt. Egyik nap hazamentem, és mondtam anyuciéknak, hogy vegyetek egy zongorát.
