Bár a keddi rendkívüli parlamenti nap legfontosabb témája az uniós pénzek hazahozataláról szóló törvénycsomag volt, az ülés Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének és 1989-es újratemetésének évfordulóján a rájuk való emlékezéssel kezdődött. Ami elhangzott, bizonyos értelemben túlmutat a szimbolikus politizálás keretein, mert szokatlanul éles kérdések vetődtek fel 1989 örökségével kapcsolatban, és mert Magyar Péter érzékelhetően egy új emlékezetpolitikai stratégiával jelentkezett be.
A miniszterelnök megemlékező felszólalásában azt mondta, hogy
az 1956-os forradalom elbukott. Az 1989-es rendszerváltás részben kudarcba fulladt. Nem egy emléknap dolga annak megértése, hogy miért történt mindez, de dolgunk annak megértése, hogy mit tanulhatunk tőlük, az akkori fiatal magyaroktól az utcán. (...) Elődeinkkel ellentétben nem szeretnénk kisajátítani, birtokolni sem 1956, sem 1989 történetét.
https://www.youtube.com/watch?v=Ovv-rGG-U28
A rendszerváltás kortárs értelmezését nehezíti, hogy az elmúlt 16 évben olyan állampárt ejtette túszul Magyarországot, aminek egyik lényeges jellemzője az ideológiai rugalmasság volt: örökös vezetője, a megújulás jegyében szombaton újraválasztott Orbán Viktor liberálisból konzervatívvá, majd szélsőjobboldalivá vált. A szovjet csapatokat hazaküldő beszédétől eljutott odáig, hogy a Szovjetunió hidegháborús szerepét restaurálni kívánó Vladimir Putyin leghűségesebb európai ügynöke lett.
Ha nincs a Szovjetunió és a keleti blokk gazdasági összeomlása, talán még ma is egy késő-Kádár-rendszerben éldegélnénk, hiszen a konszolidáció utáni szocializmus nem volt népszerűtlen. Talán ez (volt) az oka annak, hogy a magyar társadalom 16 évig tűrte a NER hazugságokra épülő rendszerét, atyáskodó fegyelmezését, a hallgatásért cserébe kiosztott anyagi javakat. Magyarországon az 1989-es rendszerváltást nem kísérték olyan események, mint a prágai bársonyos forradalom, vagy a berlini fal leomlása – egy utolsó szimbolikus pillanat az azóta széthullott világtörténelemben. Magyarország rendszerváltásának legfontosabb képei egy temetésen készültek. „Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz, vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik” – mondta sokat idézett beszédében az akkor még rendszerváltó fiatalként pózoló Orbán Viktor.
A későbbi Orbán Viktornak köszönhetően újabb generációk elmúlt és elkövetkező húsz, vagy ki tudja hány éve is ott fekszik: a hatodik koporsó az eltékozolt lehetőségekkel telik meg.
1989 története sokáig fekete-fehér sikertörténetként jelent meg a leegyszerűsítő politikai elbeszélésekben, hogy aztán – a növekvő oroszbarátsággal párhuzamosan – eltűnjön belőle a szovjet rendszer elutasításának és a nyugati típusú demokrácia óhajtásának emlékezetpolitikai konszenzusa.
Alábbi cikkünk először Nagy Imre újratemetésének hetén jelent meg a HVG 1989/24. számában:
https://hvg.hu/360/20190619_Temetni_es_dicserni_hvg_1989_24_szam
