A vasárnap este véget ért 2026-os labdarúgó-világbajnokság ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a labdarúgás egy évi több tízmilliárd dolláros bevételt termelő globális iparág. A hagyományosan 90 perces (a vb-n 90+6 perces) meccsek,
Messi, Mbappé, Kane, Yamal vagy Haaland cseleinek és góljainak hátterében egészen más mérkőzés folyik: harc a közvetítési jogokért, a befektetőkért, a szponzorokért és a futball jövőjét meghatározó befolyásért.
Az elmúlt ötven évben a foci a helyi szurkolókra és a mérkőzésnapi jegybevételekre épülő üzletből globális gazdasági ökoszisztémává nőtte ki magát – fogalmaz a Boston Consulting Group (BCG) júliusi elemzése. A televíziós jogok, a szponzoráció, a digitális platformok és a nemzetközi befektetők megjelenése alapjaiban változtatta meg a sportágat. A futball soha nem volt ennyire jövedelmező, de ezzel együtt soha nem volt ennyire összetett sem.
A sportág jövőjét három folyamat fogja meghatározni: átalakul az üzleti modell, új kérdések vetődnek fel az irányítással kapcsolatban, miközben a versenynaptár is egyre zsúfoltabbá válik.
1. A pénz nem a stadionokból érkezik
A stadionok ma már inkább a futball színpadát jelentik, mint a legfontosabb bevételi forrását. Az elmúlt évtizedekben a sportág gazdasági központja fokozatosan átkerült a közvetítési jogokra, a szponzorációra és a világméretű szurkolói bázisra. Míg korábban a klubok elsősorban a helyi közösségekre és a mérkőzésnapi jegybevételekre támaszkodtak, mára a nagyok olyan globális márkává váltak, amelyek a világ minden tájáról képesek bevételt termelni.
A belföldi televíziós jogokból származó bevételek növekedése lelassult, Európa legnagyobb klubjai ma már egyre inkább a nemzetközi piacokon keresik a növekedés lehetőségét. A közvetítési jogok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a kereskedelmi szponzorációk, a klub merchek értékesítése, a tagsági programok és minden olyan bevételi forrás, amely közvetlen kapcsolatot épít a szurkolókkal.
Az európai futballpiac éves bevétele meghaladja a 38 milliárd eurót, amiből a 20 legnagyobb árbevételű klub önmagában több mint 11 milliárd eurót termel. Ez az összeg az öt legnagyobb európai bajnokság teljes bevételének több mint felét jelenti. A pénzügyi erőforrások koncentrációja soha nem volt ennyire erős.
Nem meglepő módon a nemzetközi közvetítési jogokból származó bevételek sem egyenletesen oszlanak meg. Elsősorban azok a bajnokságok profitálnak belőlük, amelyek mögött eleve erős hazai televíziós piac áll, így a legjobb játékosokat is képesek magukhoz vonzani. Ennek leglátványosabb példája az angol Premier League: a liga nemzetközi közvetítési jogainak értéke a 2010-es mintegy 500 millió fontról több mint 2,2 milliárd fontra emelkedett, ami már meghaladja a hazai közvetítési bevételeket, de a többi európai bajnokság nemzetközi jogdíjbevételét is. Természetesen a folyamat öngerjesztő: a magasabb bevételekből a klubok még jobb játékosokat tudnak szerződtetni, ami tovább növeli a liga nemzetközi vonzerejét.
Hasonló tendencia figyelhető meg a Bajnokok Ligájában is: az UEFA nemzetközi közvetítési jogokból való részesedése a 2016–2017-es szezon mintegy 15 százalékáról a 2025–2026-os idényre megközelítette a 20 százalékot az öt legnagyobb európai bajnoksághoz viszonyítva.
A foci új játszóterei: területek, nők, YouTube
A futball gazdasági súlypontja földrajzi szempontból is változik. Bár a világ 15 legértékesebb klubja továbbra is európai, más régiókban is formálódnak a növekedés új központjai. Szaúd-Arábia közel egymilliárd dollárt költött játékosigazolásokra egyetlen átigazolási időszak alatt, hogy Ázsia meghatározó futballközpontjává váljon.
Az Egyesült Államokban eközben a Major League Soccer (MLS) egy-egy mérkőzésére átlagosan már több mint 21 ezer néző látogat ki, és a világ 50 legértékesebb labdarúgócsapata között immár 19 MLS-klub szerepel. Afrikában is felgyorsultak a beruházások: a FIFA több mint egymilliárd dollárt fordít a sportág fejlesztésére, Marokkó pedig több mint ötmilliárd dollárt fektet be a 2030-as világbajnokság társházigazdaságára készülve.
A női labdarúgás is önálló növekedési pályára állt. Az ágazat éves bevétele ugyan messze elmarad a férfiaké mögött, de már eléri a 800 millió dollárt, a 2023-as női világbajnokságot pedig világszerte mintegy kétmilliárdan követték. A befektetők bizalmát jól mutatja, hogy az amerikai női liga 14 klubjának összértékét 2026-ban már 2,6 milliárd dollárra becsülték, miközben a franchise-ok átlagos értéke három év alatt közel megtriplázódott.
Az újonnan csatlakozó csapatok rekordösszegű belépési díjai is azt jelzik, hogy a piac hosszú távon komoly üzleti lehetőséget lát a női labdarúgásban.
A digitális platformok újabb lendületet adtak a sportág globalizációjának. A FIFA a 2022-es világbajnokság során mintegy ötmilliárd online aktivitást regisztrált, ebből 2,7 milliárd digitális interakció volt. Brazíliában a tartalomgyártó CazéTV, amely a 2026-os világbajnokság valamennyi mérkőzését ingyen közvetíti a YouTube-on, már több mint 21 millió egyidejű nézői kapcsolatot ért el, ami új rekordnak számít az élő internetes közvetítések történetében. Eközben olyan új élményformák is megjelentek, mint a COSM kupolamozik, amelyek a stadionhangulatot próbálják visszaadni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a televízió elvesztette volna a jelentőségét. Bár az ingyenes online közvetítések közönsége gyorsan növekszik, egy nézőre vetítve még mindig jóval kisebb bevételt termelnek, mint a fizetős tévé vagy az előfizetéses streamingplatformok. A futball médiabevételeinek döntő része továbbra is ezekből a forrásokból származik.
Mindez alapvető kérdéseket vet fel a foci jövőjével kapcsolatban:
A nemzetközi kupasorozatokban összpontosul majd a növekedés és az értékteremtés, vagy a hazai bajnokságok továbbra is megőrzik vezető szerepüket?
Végleg elszakad-e a mezőnytől egy szűk körű elit, 10-15 globális szuperklub, vagy a bevételek újraelosztása és a versenyrendszer átalakítása képes fenntartani a verseny egyensúlyát?
Európa a futball üzleti központja marad, vagy a feltörekvő piacok, mint az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, Brazília, Marokkó vagy Dél-Afrika fokozatosan átrajzolják az erőviszonyokat?
Képesek lesznek-e a streamingplatformok elegendő bevételt termelni ahhoz, hogy a közvetítési jogok piacának következő növekedési hullámát is fenntartsák? Ha nem, honnan érkezhetnek a sportág új bevételi forrásai?
2: Ki irányítsa a futballt?
A sportág globalizációja nemcsak új bevételi forrásokat teremtett, de jelentősen növelte a leggazdagabb klubok előnyét is. Eközben a tulajdonosi szerkezet is átalakul: világszerte már mintegy 400 profi klub tartozik olyan befektetői csoportokhoz, amelyek egyszerre több egyesületet is birtokolnak.
A látványos növekedés ellenére a sportág pénzügyi helyzete korántsem stabil. Európa élvonalbeli klubjainak mindössze nagyjából fele működik nyereségesen, és a gazdálkodásuk egyik évről a másikra is jelentősen változhat. Különösen nagy kockázat lehet a rossz bajnoki szereplés és a vele járó kiesés: egy Premier League-klub, amely visszacsúszik a másodosztályba (Championship), egyik szezonról a másikra elveszítheti éves bevételeinek több mint kétharmadát.
Amikor az európai bajnokságok feljutásra és kiesésre épülő rendszere kialakult, a különböző osztályok közötti pénzügyi különbségek még jóval kisebbek voltak, hiszen a klubok bevételeinek legfontosabb forrását a belépőjegyek jelentették. Mára azonban a közvetítési jogok és a kereskedelmi bevételek miatt a pénzügyi szakadék soha nem látott méretűre nőtt.
A növekvő pénzügyi kockázatok miatt a fenntartható gazdálkodás mára a futball egyik legfontosabb vitatémájává vált. Ennek egyik oka, hogy a klubok bevételeik egyre nagyobb hányadát költik játékosokra. Az öt legnagyobb európai bajnokságban a bérek 2020 és 2022 között átlagosan a klubok bevételeinek 64 százalékát tették ki, miközben az észak-amerikai, fizetési sapkát alkalmazó profi ligákban ez az arány nagyjából 50 százalék volt. Ha az átigazolási díjakat is figyelembe vesszük,
a Premier League klubjai a 2022–2023-as szezonban összesen mintegy 5,7 milliárd fontot költöttek játékosokra, ami megközelítette a liga teljes bevételének 90 százalékát. A húsz élvonalbeli klub közül nyolcnál a játékosokkal kapcsolatos kiadások meghaladták az éves bevételt is.
Erre válaszul a szabályozók egyre szigorúbb pénzügyi korlátokat vezettek be. Az UEFA úgynevezett keretköltségszabálya (squad cost ratio) szerint a klubok játékosbérekre, átigazolásokra és ügynöki díjakra együttesen legfeljebb bevételeik 70 százalékát fordíthatják. Bár ez a szabály hivatalosan csak a nemzetközi kupasorozatokban induló klubokra vonatkozik, sok egyesület ehhez igazítja működését, abban bízva, hogy a jövőben kvalifikálhatja magát az európai porondra. Közben számos nemzeti bajnokság is bevezette a saját, az UEFA rendszeréhez hasonló – bár attól részleteiben eltérő – pénzügyi szabályozását.
A pénzügyi kiszámíthatóság érdekében egyes bajnokságok az észak-amerikai profi sportok működési modelljéből is átvettek elemeket. Az MLS, illetve az ausztrál–új-zélandi A-League eleve olyan zárt rendszerben jött létre, ahol nincs feljutás és kiesés. A modell mögött az a megfontolás áll, hogy ha egy klubnak nem kell a kieséstől tartania, akkor bevételei kiszámíthatóbbá válnak, ami megkönnyíti a hosszú távú beruházásokat és a stratégiai tervezést.
Hasonló logika húzódott meg az Európai Szuperliga terve mögött is, amely egy félig zárt versenyrendszerrel kívánt nagyobb pénzügyi stabilitást biztosítani a vezető kluboknak. A kezdeményezés azonban heves ellenállásba ütközött, mivel sokan úgy vélték, hogy szembemegy a foci egyik alapelvével: azzal, hogy a pályán nyújtott teljesítmény – és nem a klub gazdasági ereje vagy tagsága – dönti el, ki indulhat a legrangosabb sorozatokban.
A futball irányításának következő korszakát a BCG szerint két újabb kérdés fogja befolyásolni.
Megmarad a feljutásra és kiesésre épülő nyitott versenyrendszer, vagy egyes bajnokságok fokozatosan a zárt ligák modellje felé mozdulnak el?
Továbbra is párhuzamosan működnek majd a különböző pénzügyi szabályozási rendszerek, vagy az UEFA keretköltség-szabálya válik a klubok gazdálkodásának egységes európai mércéjévé?
3. Túl sok mérkőzés: meddig bírják a játékosok?
A foci növekvő népszerűsége több bevételt, de ezzel együtt egyre zsúfoltabb versenynaptárt is hozott. Az elmúlt években kibővült a Bajnokok Ligája, az UEFA elindította a Konferencialigát, a klubvilágbajnokság mezőnye 2025-ben 32 csapatosra bővült, a 2026-os világbajnokságon pedig már 48 válogatott vesz részt a korábbi 32 helyett és Gianni Infantino FIFA-elnök már felvetette a 64 csapatos vb lehetőségét is. Önmagában, gazdasági szempontból mindegyik változás logikus: a több mérkőzés több nézőt és nagyobb kereskedelmi bevételt jelent. Együttes hatásuk viszont
egyre nagyobb terhet ró a játékosokra, miközben a szurkolók is egyre nehezebben tudják követni a folyamatosan bővülő versenyrendszert.
Maheta Molango, az angol profi labdarúgók érdekvédelmi szervezetének (Professional Footballers’ Association – PFA) vezérigazgatója és korábbi profi futballista szerint egy játékosnak szezononként legfeljebb 50-60 mérkőzést kellene játszania. A legnagyobb klubok futballistái közül nem kevesen már ma is jóval többet játszanak ennél, mivel egyszerre kell helytállniuk klubjukban és a válogatottban is.
A mérkőzések számát ugyan erős üzleti érdekek hajtják felfelé, a játékosok terhelhetőségének természetesen vannak fizikai határai. Egy bizonyos ponton túl a zsúfoltabb versenynaptár a sérülések, a fáradtság és a kiégés kockázatát növeli, így a játék színvonalát is veszélyezteti. A következő évtizedekben a versenynaptár jövőjét várhatóan így két alapvető kérdés határozza meg:
A vezető klubok egyre nagyobb és specializáltabb játékoskeretekkel próbálnak majd helytállni a párhuzamos sorozatokban, vagy a sportág inkább korlátot szab a játékosok terhelésének és az évente lejátszható mérkőzések számának?
Folytatódik-e a nemzetközi csúcsesemények bővítése – például gyakoribb világbajnokságokkal vagy sűrűbben megrendezett klubvilágbajnokságokkal –, vagy a játékosok egészségének védelme határt szab a terjeszkedésnek?
Merre tovább foci?
Ha a mostani folyamatok változatlanul folytatódnak, a futball olyan jövő felé haladhat, ahol a pénz és a befolyás egyre inkább néhány elitklub és a legnagyobb nemzetközi mérkőzéssorozatok szervezőinek kezében összpontosul.
A leggazdagabb egyesületek tovább növelik előnyüket, és a sportágban megtermelt érték egyre nagyobb részét sajátítják ki. A folyamatosan bővülő versenynaptár miatt a csúcsklubok gyakorlatilag két kezdőcsapatnyi játékoskerettel működnek, miközben a sportág irányítását a FIFA, az UEFA, a nemzeti szövetségek és a bajnokságok egymásra épülő, sokszor egymást átfedő szabályrendszerei alakítják. Amennyiben ez így lesz, akkor
a futball minden korábbinál nagyobb, gazdagabb és globálisabb üzletté válhat, miközben egyre zsúfoltabb, egyenlőtlenebb és néhány meghatározó szereplő köré szerveződő ökoszisztémává alakul át.
Ez a jövőkép elkerülhető, ha a következő évek döntései több ponton is új irányba terelik a sportág fejlődését. A BCG szerint egyebek mellett a következő forgatókönyvek látszanak lehetségesnek:
Megerősödik a nyereséges elit. Az UEFA keretköltségszabályai fékezik a játékosokra fordított kiadások folyamatos növekedését. A klubok bevételei tovább emelkednek, miközben költségeik ennél lassabban nőnek, így stabilabbá válik a gazdálkodásuk, és ritkábbak lesznek a korábban gyakori pénzügyi kilengések. Mivel a költekezés továbbra is a bevételekhez igazodik, a legnagyobb klubok megőrzik pénzügyi fölényüket. Az eredmény egy egészségesebben működő futballgazdaság lehet, amelyben viszont az elitklubok tovább növelik előnyüket és a kisebb egyesületeknek egyre nehezebb lesz felzárkózni.
Összefognak a nemzeti bajnokságok. A kisebb és közepes méretű nemzeti ligák egyre nehezebben veszik fel a versenyt a Bajnokok Ligájával, a klubvilágbajnoksággal vagy éppen a Premier League globális vonzerejével. Ennek ellensúlyozására közös televíziós jogokat értékesíthetnek, összehangolhatják versenynaptárukat, közös kereskedelmi platformokat hozhatnak létre, vagy akár több országot átfogó bajnokságokat is indíthatnak.
A játékosok írják át a versenynaptárt. A játékosszervezetek nyomására, szabályozói beavatkozással vagy akár bírósági döntések nyomán korlátozhatják, hogy egy futballista egy szezonban legfeljebb hány mérkőzésen szerepelhet. Ez a klubvilágbajnokság vagy a Nemzetek Ligája átalakítását, esetleg szűkítését is kikényszerítheti. A túlterhelés problémáját ebben a forgatókönyvben nem nagyobb játékoskeretekkel, hanem kevesebb mérkőzéssel oldják meg.
Új játéktípus hódít teret. A fiatalabb közönség körében egy rövidebb, gyorsabb, kifejezetten streamingplatformokra szabott futballváltozat válhat népszerűvé, a Kings League vagy a Baller League mintájára. Ez nem váltaná fel a hagyományos, 90 perces labdarúgást, de a nézők figyelmének, a szponzorációs bevételeknek és a közvetítési időnek egy részét esetleg magához vonzaná. A sportág így a kriketthez hasonlóan több formátumban élhetne tovább: egymás mellett létezne a klasszikus futball és egy gyorsabb, digitális közönségre szabott szórakoztató változat.
Természetesen számos más irány is elképzelhető. A BCG szerint az viszont biztos, hogy hosszú időre meghatározza a focit, hogy a sportág szereplői miként kezelik tehát
a költségek kordában tartását,
az irányítás egyszerűsítését,
a játékosok túlterhelésének kérdését és
a versenyrendszer továbbfejlesztését.
A cég elemzése szerint a tét nem kisebb, minthogy a világ legnépszerűbb sportja képes lesz-e megőrizni versenyképességét, vonzerejét és társadalmi jelentőségét a következő generációk számára is.
Nyitókép: Egy argentin szurkoló a nemzeti válogatott mezében Lionel Messi figurája mellett focizik a 2026-os FIFA világbajnokság döntője előtt, 2026. július 19-én Kalkuttában, Indiában. Fotó: Sudipta Das / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Tetszik, amit olvasol?
A választás lezajlott, de a kérdéseknek nincs vége. A következmények most kezdődnek. A hvg360 Prémium hírlevelek a napi hírfolyamon túl segítenek eligazodni egy olyan időszakban, ami mindannyiunk számára új.
Egyfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: adatokból történetek, jogi magyarázatok, közélet női szempontból, kultúr- és médiamegfejtés programajánlattal, külföldi lapok heti hírszemléje; másfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők gondolatait olvashatjátok a gazdaság és a menedzsment területeiről, nemzetközi kutatásokról, vagy a mindent behálózó mesterséges intelligenciáról.
