Minden városnak vannak meghatározó, ikonikus pontjai, amit mindenki, aki csak egyszer is járt arrafelé, álmából felébresztve is felismerne. Brüsszelnek nincs ugyan lélegzetelállító folyóparti panorámája, mert egy szem folyócskáját, a Senne-t a XIX. században egyszerűen befedték, nincs Gellért-hegye, nincs budai Vára, van viszont a sok között két olyan impozáns tere, amely képeslapok sztárja.
Az egyik a mellbevágóan gyönyörű, középkori főtér, a Grand Place, ahol turistaszezonban gombostűt sem lehet leejteni. A másik az úgynevezett európai negyed – és ezért Európa – szívének tartott forgalmas körforgalom, a Rond-point Robert Schuman, amelyet az EU legfontosabb intézményeinek behemót épületei vesznek körül.
A nyári turistaszezonban nemhogy gombostűt, de méretes acélgerendát is nyugodtan le lehet ejteni, annyira kiürül minden évben július 21-e, a belga nemzeti ünneppel kezdődő szabadságolások idején. Az acélgerendával azonban mostantól csínján kellene bánni, mivel most befejeződött átépítése után a „Schuman” olyan tüzes belvárosi hőkatlanná vált, hogy a gerenda még röptében megolvad, mielőtt lepottyanna a tüzes betonra.
