Ha a harmadik évezredben születettek már nem is, azok, akik a Kacsamesékből értesültek Antall József haláláról még egész biztosan emlékeznek a kékes füstöt és jellegzetes szagot árasztó kocka Wartburgra, a szocializmus mérsékelten legendás, ám annál praktikusabb családi autójára. A faék egyszerűségű mechanikájáról ismert, jól pakolható és a kor igényeihez mérten kényelmes kocsi a nagycsaládosok mellett elsősorban munkásosztály – zöldségesek, kőművesek és taxisok – kedvelt járgánya volt. Mára elég kevés darab maradt meg belőle, de egy kis közösség, a Wartburg DDR csoport továbbra is fenntartja a rendszerváltást alig túlélő márka hírnevét.
A 2018-óta minden évben megrendezett Országos Wartburg Találkozó egyszerre szól közösségépítésről, seregszemléről, illetve természetesen csere-beréről és bizniszről, hiszen a harmincöt éve nem gyártott típushoz már nem minden autósboltban találni alkatrészeket.
A púpos meg a kocka
Az 1956-ban alapított Wartburg márka nevét a türingiai Wartburg váráról kapta. A vár lábánál fekvő Eisenachban 1898-ban gyártottak először autót – az Wartburg-Motorwagent –, de az üzem igazán az 1930-as években, a BMW érkezése után kezdett felfutni. A vasfüggöny azonban véget vetett a gyümölcsöző bajor-türinger kapcsolatnak. A keleten ragadt mérnökök EMW (Eisenacher Motorwerke) néven próbálták felvenni a versenyt a nyugati riválisokkal, de kapitalista/imperialista tőke hiányában hamar feladták és inkább saját projektbe kezdtek. A DKW egyik elhalt prototípusára épült első Wartburg 311-es 1956-ban gördült le a gyártósorról, melyet hamarosan követett a 312-es ún. “kiskerekű” változat. Ezeket a költőien gömbölyded formák szerint dizájnolt “púpos” modelleket az addig (és azóta is) főként motorkerékpárokon használt kétütemű motorral szerelték, amiben jóval kevesebb volt a mozgó – és ezért kopó – alkatrész, mint a négyütemű benzinmotorokban.
Az automobilizmus fejlődésével hamarosan kereslet mutatkozott egy olyan modellre, amit kis anyagköltségből relatíve nagy számban lehetett előállítani. A nadrágszíjösszehúzósan kreatív mérnöki munka eredménye lett az 1966 júliusában (épp hatvan éve) gyártásba adott 353-as széria, amit a keleti blokk országaiban egészen 1988-ig lehetett vásárolni. A sokak által ismert “kocka” Wartburgot néhány apróbb változtatástól és ráncfelvarrástól eltekintve huszonkét évig változatlan formában gyártották, így vált a szintén kétütemű Trabant nagytestvéreként a korabeli magyar utcakép elengedhetetlen elemévé. Olyan népszerű volt, hogy pár évig Angliába is exportálták Wartburg Knight néven.
A Spirál Autójavító Vállalat Wartburg szervize 1987-ben
Fortepan / Bojár Sándor
A személyautókban egyébként is ritka kétütemű hajtás azonban az 1980-as évekre végképp ideje múlttá vált, keletje még keleten is csak a szűk választék miatt volt. Egyre fontosabbá vált a fajlagos üzemanyagfogyasztás és a környezetvédelem, a Wartburg pedig mindkettőből igen rosszul vizsgázott. Mindezt a döntéshozók is érzékelték, de túl lassan reagáltak, és a Volkswagen licensz alapján készült 1300 köbcentis, négyütemű motorral szerelt változat csak 1989-ben került piacra. A berlini fal leomlása után azonban az új Wartburg a nyugati kocsik mellett már nem rúgott labdába, így az eisenachi gyár 1991 áprilisában bezárt.
Kell egy csapat
Magyarországra a KGST-szerződéseknek köszönhetően igen sok Wartburg került, Márta Károly, az országos találkozó főszervezője és a Wartburg DDR Facebook-csoport alapítója szerint ugyanis ezt az autót alapvetően exportra készítették. Mint mondja, “nekünk szerencsénk volt, mert nálunk négy-öt év alatt hozzá lehetett jutni egy jó Wartburghoz“, míg a keletnémet polgárnak nyolc-tíz évet is várnia kellett rá. Károly nemcsak szakértője, hanem megszállottja is a témának, első kétüteműjét tizennyolc évesen szerezte és a márka iránt érzett szerelem azóta oly hevesen forr benne, mint a hűtővíz az érdi emelkedőn.
