A hét lázadói: a hutik
Nem hiányzott a világgazdaságnak és az olajimportőröknek egy újabb csapás az iráni háborún kívül, ám kardcsörtetésével Donald Trump amerikai elnök elérte, hogy az Arab-félsziget másik felén fenyegetőzni kezdtek a hutik. Az öböl menti államokban kitermelt nyersolaj csak akadozva jut át az Irán által ellenőrzött Hormuzi-szoroson. Eddig menekülőutat jelentett – elsősorban a térség legnagyobb exportőre, Szaúd-Arábia számára – a Vörös tenger kijárata, ám a Báb-el-Mandeb szorost a Jement uralmuk alá hajtó hutik ellenőrzik. A síita csoport Teherán támogatását élvezi, már szembeszállt a szunnita Szaúd-Arábiával, és kész dacolni az Egyesült Államokkal is.
Az eredetileg Jemen északnyugati részén élő hutik az iszlám síita ágán belül a VIII. századi Zaid ibn Ali imámra utaló zaidizmus követői. Jemen kettészakadása az 1960-as években felbolygatta az addig regionális önállóságra épülő életüket, az 1990-es újraegyesítést követően pedig a szaúdiak által pénzelt szunnita vallási iskolák fenyegették a fősodorbeli síiták által elismert 12 imámmal szemben csak ötöt elfogadó zaidiak identitását. Husszein al-Huti vallási vezető állt az élükre, eleinte a békés ellenállást – rivális iskolák létesítését – választották, majd 2004-ben fellázadtak a Nyugat és Szaúd-Arábia szövetségesének számító kormány ellen. Ali Abdullah Szaleh elnök brutálisan leszámolt velük, végzett al-Hutival, ám a mozgalmat nem tudta eltiporni.
A meggyilkolt vezetőjük nevét felvevő hutik – irányításuk Husszein fivére, Abdul Malik al-Huti kezébe került – radikalizálódtak, példaképnek tekintették az 1979-es iráni forradalmat, elkezdték magukat Anszar Allah (Isten Védelmezői) néven emlegetni, s átvették Teherántól a „Halál Amerikára!, Halál Izraelre!, Átok a zsidókra!” jelszavakat. A 2011-es arab tavasz idején elfoglalták Szaadát, az északi országrész központját, majd 2014-ben Szanaát, a fővárost is, ahonnan elűzték Abd Rabbo Manszúr Hadi elnököt, aki Szaúd-Arábiába menekült.
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek 2015-ben arab katonai koalíciót szervezett, és a nemzetközileg elismert kormány oldalán beavatkozott a jemeni polgárháborúba. Az eredmény az ENSZ által a világ legsúlyosabb humanitárius válságának mondott helyzet lett. Az amerikaiak által hírszerzési és logisztikai segítséggel támogatott szaúdi légitámadásoknak 19 ezer civil halálos áldozatuk volt, négy és fél millió jemeni kényszerült otthona elhagyására, s a lakosság kétharmadát, 21 millió embert fenyeget éhezés.
A síita Irán a hutik legnagyobb támogatójává vált a jemeni polgárháborúban. Azóta a mozgalmat beillesztette az általa alkotott „ellenállás tengelyébe”, amelynek vezetője az Iráni Forradalmi Gárda, részei pedig a Hamász, a libanoni Hezbollah, valamint a szíriai és az iraki milíciák. Abdul Malik al-Huti két évtized alatt a lenézett, szandálos észak-jemeni hegyi lázongókból – Irán segítségével – szervezett és félelmetes katonai erőt kovácsolt, amely a térség egyik meghatározó szereplőjévé vált.
Al-Huti nemcsak kiváló harctéri parancsnoknak bizonyult, de könyörtelen és ambiciózus szervezőnek is. Több tízezer harcost toborzott – hírek szerint köztük gyerekeket is besoroztak erőszakkal –, drónokat és ballisztikus rakétákat szerzett Irántól. A titkosszolgálata eltiporja az ellenzéki hangokat, és a szélesebb jemeni társadalomban alapvetően nem népszerű vezér a 2011-es arab tavasz után a nép hangján kezdett megszólalni. Bírálta a szegénységet, a magas árakat, a korrupciót, és kijelentette: a hutik egész Jement akarják irányítani. Az évtizedeken át idős vezetők által vezetett országban al-Huti fiatalsága és mozgósító ereje sok jemeni számára új színfoltot jelentett. A rejtélyes vezér – egy-két kivételtől eltekintve – még legközelebbi tanácsadóit is rejtegeti a nyilvánosság elől.
Huti fegyveresek
Mohammed Huwais / AFP
https://youtu.be/RSY5yESjRLQ?si=ghlwKiE7eT0odGBs
