Az olajpiac egyelőre helyi kínálati sokként tekint a békeidőben a világ kőolajtermelésének 20 százalékát átengedő Hormuzi-szoros lezárására, és egyelőre csak a közvetlen kiesést árazza be, miközben a lehetséges rendszerszintű hatásokhoz képest nagyon visszafogottan árazzák a kockázatokat – írja Gajda Mihály, a Concorde elemzője.
Pedig a kőolajhiány már eleve több gazdasági szektort érint: az üzemanyag drágulásán keresztül kihat a logisztikára és így gyakorlatilag minden kiskereskedelmi termékre, de a kőolajalapú műanyag termékek ára is gyakorlatilag megduplázódott az elmúlt néhány hétben. A hasonló volumenben érkező cseppfolyósított földgáz hiánya és a közel-keleti LNG-állomások bombázása szintén több szektorban indított el negatív spirált.
Valójában azonban egy sokkal mélyebb, strukturális problémáról van szó: a világgazdaság működése néhány kritikus tengerszorosból álló hálózatra épül (Hormuz, Báb el-Mandeb, dániai és törökországi szorosok, Panama vagy Kuba).
A tengeri kereskedelem ugyanis néhány egymásra épülő tengeri „fojtóponton” keresztül működik, ha ezek közül több egyszerre lezárul, az már nem olajpiaci, hanem világgazdasági sokk lesz – mutat rá Gajda Mihály.
https://hvg.hu/360/20260330_hvg-trump-irani-haboru-hormuzi-szoros-szarazfoldi-offenziva-szorosra-zarva
A jemeni húszik is bezavarhatnak
Egy másik eszkalációs pont lehet a Vörös-tenger kijáratának számító Báb el-Mandeb, amely az iráni proxynak számító jemeni húszik részleges ellenőrzése alatt áll, akik már korábban is bizonyították, hogy képesek zavarni a hajóforgalmat, és az elmúlt napokban Izrael elleni támadásokra is sor került.
Abban az esetben, ha az Egyesült Államok valóban támadni kezdi az iráni energia-infrastruktúrát, reális kockázattá válhat, hogy a jemeni lázadók is aktivizálják magukat, és lezárják a szorost, ami a teljes vörös-tengeri forgalmat érintené. Ennek hatását 2023 végén, a Hamász Izrael elleni támadását követően már lehetett tapasztalni: a lezárás miatt a hajók arra kényszerültek, hogy a Szuezi-csatorna helyett megkerüljék egész Afrikát, ami a szállítási idő és költségek, valamint a biztosítási díj drasztikus növekedésével járt.
Míg a Hormuzi-szoros lezárása a világ energiaellátását zavarja meg, Báb el-Mandeb az ellátási láncok megzavarásán keresztül növeli az inflációs nyomást, a kettő együtt pedig „egy sokkal komplexebb, nehezebben kezelhető makrogazdasági környezetet eredményez” – írja az elemző.
https://hvg.hu/360/20260327_hvg-irani-haboru-hormuzi-szoros-katar-lng-foldgaz-tarozok-eu-magyarorszag
A valódi stresszteszt
Az Indonézia és Malajzia között húzódó Malaka-szoros a világ egyik legfontosabb tengeri útvonalának része, ahol napi mintegy 24 millió hordó olaj halad át, elsősorban a kelet-ázsiai gazdaságokat táplálva, ezért az útvonal nemcsak az energiaellátás, hanem a globális ipari termelés egyik alapfeltétele is.
A szoros esetleges lezárása – amely leginkább az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktus esetén válna valószínűvé – tehát közvetlenül lassítaná a termelést, visszavetné a kereskedelmet, és jelentősen felhajtaná az árakat. A blokád ugyanis egy Kínával szembeni kényszerítő eszközként jelenne meg az amerikai repertoárban. Nem véletlen, hogy Kína évek óta keresi annak lehetőségeit, hogyan csökkenthetné kitettségét a Malaka-szorostól.
Az olajárak emelkedése, a termelés visszaesése miatti gazdasági lassulás és a megugró infláció együttesen olyan helyzetet teremtene, amely rendkívül kedvezőtlenül érintené a részvénypiacokat. A következő években ezért a piacok szempontjából kulcskérdés nem egyetlen konfliktus kimenetele lesz, hanem az, hogy a globális kereskedelem ezen szűk keresztmetszetei közül melyik kerül legközelebb a feszültségek központjához.
