„Mélypont” – sokan használták ezt a szót a magyar–lengyel kapcsolatok helyzetére az elmúlt években. Éppen ezért elsőként engem az érdekelne, személyesen hogyan jellemezné ezt az időszakot?
Egyetértek azzal, hogy a kapcsolataink számos kérdésben nem tükrözték a hagyományosan kiváló lengyel–magyar viszonyt a volt magyar kormány politikája miatt. Ennek több oka is volt. Orbán Viktor és kormánya furcsa és homályos álláspontot képviseltek az ukrajnai háborúval kapcsolatban. A miniszterelnök kerülte annak a ténynek a kimondását, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Sokszor akadályozta a Kijevnek nyújtott támogatást. Lengyelország számára ez stratégiai szempontból elfogadhatatlan, Ukrajna nem veszítheti el ezt a háborút. Mert Lengyelország és valószínűleg a balti államok lehetnének a következők. Ez nem paranoia vagy túlérzékenység, hanem az, amit Oroszország tervez, és nyíltan ki is mondott. A másik ok, hogy Orbán Viktor a populista és az autoriter hullám egyik európai élharcosa volt, aminek részeként nyíltan a jelenlegi lengyel ellenzék mellé állt, és menedéket adott a korábbi lengyel kormány olyan tagjainak, akiket Lengyelországban számos bűncselekménnyel vádolnak, az eljárás pedig független bíróságok előtt zajlik. Emiatt is reméljük, hogy az új magyar kormánnyal sokkal jobb együttműködés alakulhat ki – ami már el is kezdődött.
Marcin Bosacki lengyel külügyminiszter-helyettes
HVG / Veres Viktor
Stratégiai és kétoldalú nézeteltérésekről is beszél. Beszivárogtak ezek a feszültségek a lengyel társadalomba is?
Én ezt nem mondanám. Soha nem tapasztaltam semmiféle magyarellenes hangulatot vagy szkepticizmust a lengyel állampolgárok körében.
Az elmúlt nagyjából tíz évben talán valamivel kevesebben látogattak Magyarországra, aminek vagy van, vagy nincs valami köze a korábbi magyar kormányhoz.
Ilyen hosszú idő után hogyan látja, helyreállítható még a teljes bizalom a két ország között?
