Nagyon sok regény, novella foglalkozik az iskolával. Mitől olyan fontos téma ez irodalom számára?
A 19. század végétől lesz fontos, ekkor kezd tömegessé válni az oktatás. Ez új élmény volt a világirodalomban és a magyar irodalomban is. Addig még olyan sem volt, hogy kamaszkor, ez a probléma fel sem merült, nem volt a gyerekkor és a felnőtt kor között átmeneti időszak. Ráadásul, amióta tömegesedett az oktatás, tulajdonképpen permanens válságban van. Az én fő kutatási terültem a Nyugat első nemzedéke, főleg Móricz és Kosztolányi. Ők az 1890-es években kerülnek be az iskolába, a 20. század elején érettségiztek, később pedig sokat foglalkoztak azzal, hogy a diákéveik alatt mi volt a probléma tanárokkal, iskolákkal, erről írtak cikkeket, regényeket. Voltak tanárokból lett írók (mint Kaffka Margit, Szabó Magda), akiknek pedig természetes közegük, élményanyaguk volt az oktatás. Ez tehát eredetileg felnőtt műfaj volt, csak később kerül át a téma az ifjúsági regényekbe, a Pöttyös könyvekbe vagy a Harry Potterbe.
Iskolatáska címmel idén megjelent kötetéből az tűnik ki, hogy az a fajta iskolakép, ami Kosztolányinál, Móricznál és a többieknél megjelent, alig változott a mai napig. Nemigen van az életnek még egy olyan területe, ami másfél évszázada ennyire állandó.
Nemrég beszéltünk a – nagyjából már az ezredforduló után született – hallgatóimmal Tóth Krisztina A tolltartó című novellájáról, amely a Kádár-kor iskolájáról szól. Azt állapították meg, hogy az abban leírt „rátok zárjuk az ajtót, és addig innen nem mentek ki, amíg valaki nem vallja be a tettét” típusú eset ma is elképzelhető. Van egy ilyen furcsa állandósága az iskolának.
Szilágyi Zsófia Iskolatáska című könyvének borítója
Facebook / Kalligram
Mi ennek az oka?
Nem tudom, de biztosan belejátszanak ebbe a tanárok korán megtanult sémái, módszerei. Amint fiatal pedagógusként a hallgatók bekerülnek a darálóba – hiába mondtunk nekik az egyetemen mindenféle szépeket –, azt látják, hogy túl sok órájuk van, de túl kevés az idő a zsúfolt tananyag feldolgozására.
Minden ijesztőnek tűnik számukra, ezért visszanyúlnak oda, ahogyan őket próbálták tanítani. Még akkor is, ha utálták.
