Botrányos furcsaságok a magyar expórészvételek körül
Annyit költöttünk a milánói expóra, amiből a teljes Sziget fesztivál simán kijönne, a velencei biennále honlapja pedig úgy várja a látogatókat, hogy május óta egyetlenegy hír került ki rá.
A magyar kultúrdiplomácia eddig arról szólt, hogy vásárolt helyszíneken, alibi programokon hogyan mutathatjuk meg magunknak magunkat. Pedig a siker kulcsa az, hogy vonzóvá tudjuk-e tenni Magyarországot a miénktől távoli kultúrák számára is.
A magyar kultúrdiplomácia előtt új, óriási lehetőség áll: végre levetheti az ideológiai mázat, s kimondhatjuk: a kultúrdiplomácia célja nem pusztán az, hogy csupán magunknak mutassuk meg magunkat.
A magyar kultúra külföldi jelenléte nem szólhat pusztán és elsősorban a diaszpórának, valódi párbeszédet kell kezdenie a helyi közösségekkel-közönséggel. Ne magyar események zárványaiban jelenjen meg – amelyekre esetenként úgy kell összefogdosni a közönséget –, hanem ott, ahol a világ kulturális beszélgetései zajlanak: fesztiválokon, színházakban, mozikban, galériákban, egyetemeken, divatheteken, közösségi terekben.
Annyit költöttünk a milánói expóra, amiből a teljes Sziget fesztivál simán kijönne, a velencei biennále honlapja pedig úgy várja a látogatókat, hogy május óta egyetlenegy hír került ki rá.
Manapság ritkán nyilvánul meg ilyen hosszú szövegben a volt kormányfő.
A világ legnagyobb iparági monstruma él, átalakul, és virul.