Még ki sem másztunk a rendkívüli forróság, a víz- és energiahiány, az április 12-ét követő rendszer- és hatalom(hangulat)váltás, a harmadik világháború felé döcögés híreiből, de nem nehéz megjósolni, hogy a remélhetőleg konszolidáltabb őszre az 1956-os forradalom 70. évfordulójának ünneplése, illetve új és újabb kontextusokba helyezése fogja uralni a közbeszédet.
E forró-forrongó nyárvégen jelzem az 1956-os megemlékezés egyik kihagyhatatlan lehetőségét. Mégpedig azért, hogy ha élnénk vele, fel lehessen rá készülni. Azaz: meg lehessen csinálni. Pontosabban, ha van rá (be)fogadókészség: elő lehessen adni.
Egy színrevitel ötletét vetném fel, amely több dimenzióból is fölmutatná 1956 jelentőségét, az 1989-es és a mostani rendszerváltás párhuzamos perspektíváiból, ezáltal serkentene széles dimenziójú továbbgondolásra és még inkább önvizsgálatra. Mi más is lenne az irodalom, a művészet mindenkori feladata, amelyet most oly megrendítő módon habozásra késztetnek a ránk zúduló globális és belpolitikai özönvizek? Hátha felkészülnénk és élnénk ennek a színrevitelnek a lehetőségével. Hátha van rá befogadókészség, és elő lehet adni Gáli József Szabadsághegy című drámáját.
Sajnos a szóban forgó színdarab szerzője, Gáli József (Békéscsaba 1930 – 1981 Budapest) emlékezete, életműve szinte teljesen felejtésbe süllyedt. A leggazdagabb összefoglalót életéről és műveiről, nemkülönben 1956-os szerepéséről és annak haláláig tartó hatásairól Filep Tamás Gusztáv írta a nem túl szem előtt lévő Bárka folyóiratban. Neve 1956-tal kapcsolatban bukkan fel fel- itt-ott, illetve az azt követő véres megtorlásához kötődik.
A Gáli–Obersovszky-perben koholt vádakkal halálra ítélték, hónapokat töltött siralomházban, mígnem nemzetközi nyomásra (többek között Picasso, Bernard Shaw, Aragon, Camus és Hemingway szólalt fel az érdekében) büntetését 15 év börtönre enyhítették, 1961-ben szabadult. Sok társával (például Örkény Istvánnal, Déry Tiborral vagy hű barátjával, Eörsi Istvánnal) ellentétben azonban soha nem engedték visszatérni az irodalmi élet vérkeringésébe, s ezért fordításból élt (Hermann Hessét, két Heinrich Böll-regényt s egy-két kitűnő Franz Kafka-fordítást is köszönhetünk neki).
Gáli József író, műfordító a vádlottak padján a Fővárosi Bíróság előtt 1957 márciusában
filmhiradokonline.hu
Gáli Józsefet tizennégy évesen deportálták a családjával Auschwitzba. Fiatal kora miatt ő volt a családjában a legesélytelenebb, az egyértelműen halálra ítélt deportált. Egy egész barakk bújtatta a koncentrációs táborban, egyszer nyakig a latrinába bújva úszott meg egy „létszámellenőrzést”. Ő, a legesélytelenebb élte egyedül túl a családjából a holokausztot. A Színművészeti Főiskoláról polgári származása miatt kirúgták, de aztán visszavették, mert olyan sikeres volt a húszéves korában írt mesejátéka, az Erős János (1951). Ezért a darabjáért József Attila-díjat is kapott.
Az egész pályáját és kurta életét azonban a Szabadsághegy című drámája határozta meg. Nemcsak a tartalma, hanem a kor miatt, amelyet ábrázol és a kor miatt, amelyben a drámát bemutatták. A Szabadsághegyben az 1956-os forradalomhoz vezető úton vezet végi Gáli József, a harmadik felvonásban a rezsim bukását is érzékelteti. Mégpedig Rákosi-rezsimnek, még a mai fülnek is szokatlanul pontos a Rákosi-rezsim elítélő kritikája.
Demonstratív ereje volt az ősbemutató időpontjának is.
