Kulcsszavak
Vitézy-vonat – A Tisza-kormány több szempontból olyan finanszírozási egyezségre vette rá Karácsony Gergely főpolgármestert, amely a Fidesztől sem állt volna távol. A megállapodás Vitézy Dávid miniszter személyes győzelmét jelenti, de Budapest és a városkörnyék működésének összehangolásából a választópolgárok is profitálhatnak.
Sportérték – A NOB közölte, hogy Magyarország is érdeklődik a 2036-os játékok megrendezése iránt. A MOB és a főváros szerint a bejelentés semmilyen kötelezettséggel nem jár, a végleges döntésre alapos társadalmi egyeztetéssel van még közel két év. A kormány közölte, 2030-ig semmiféle szervezésre nem ad pénzt.
Szuperellenség – Trump elnök elrendelte, hogy az amerikai kormányzat intézményeiben tilos használni a mesterséges intelligencia és az AI kifejezést, ezek helyett szuperintelligenciát kell írni és mondani. Trump mindezt megfejelte azzal az üzenettel, hogy mindenkit „ELLENSÉGÉNEK” tekint, aki nem így tesz.
Pötterbing – Panyi Miklós fideszes országgyűlési képviselő bocsánatot kért félresikerült aradi vértanús posztja miatt. Az történt, hogy ráeresztette az AI-t az aradi vértanúk tablójára, így azon például Pöltenberg Ernőből Pötterbing Ödön lett.
Pestisspekuláció – A szibériai Irkutszk veszélyes kórokozókkal foglalkozó laboratóriumának egyik alkalmazottja ismeretlen betegségben életét vesztette. Elterjedt, hogy tüdőpestisről van szó, az
intézetben karantént rendeltek el. Az orosz hatóságok titkolóznak, külföldön meg aggódnak, mert a múltban a Szovjetunió, majd Oroszország több alkalommal is félrevezette a világot katasztrófahelyzetekben. Közben a tőzsdén már a következő világjárványra spekulálnak, több oltóanyaggyártó részvényei is megugrottak.
Sportérték – A NOB közölte, hogy Magyarország is érdeklődik a 2036-os játékok megrendezése iránt. A MOB és a főváros szerint a bejelentés semmilyen kötelezettséggel nem jár, a végleges döntésre alapos társadalmi egyeztetéssel van még közel két év. A kormány közölte, 2030-ig semmiféle szervezésre nem ad pénzt.
Szuperellenség – Trump elnök elrendelte, hogy az amerikai kormányzat intézményeiben tilos használni a mesterséges intelligencia és az AI kifejezést, ezek helyett szuperintelligenciát kell írni és mondani. Trump mindezt megfejelte azzal az üzenettel, hogy mindenkit „ELLENSÉGÉNEK” tekint, aki nem így tesz.
Pötterbing – Panyi Miklós fideszes országgyűlési képviselő bocsánatot kért félresikerült aradi vértanús posztja miatt. Az történt, hogy ráeresztette az AI-t az aradi vértanúk tablójára, így azon például Pöltenberg Ernőből Pötterbing Ödön lett.
Pestisspekuláció – A szibériai Irkutszk veszélyes kórokozókkal foglalkozó laboratóriumának egyik alkalmazottja ismeretlen betegségben életét vesztette. Elterjedt, hogy tüdőpestisről van szó, az
intézetben karantént rendeltek el. Az orosz hatóságok titkolóznak, külföldön meg aggódnak, mert a múltban a Szovjetunió, majd Oroszország több alkalommal is félrevezette a világot katasztrófahelyzetekben. Közben a tőzsdén már a következő világjárványra spekulálnak, több oltóanyaggyártó részvényei is megugrottak.
A hétvége a Könyvfesztiválon telik, Éva új regényének van a bemutatója, nekem lesz két dedikálásom a Kalligramnál. Már a bejárat előtt elkapnak minket az olvasók, mire beérünk a csarnokba, le- és megdedikálunk egy tucat könyvet. A BNV, amely kiváló mezőgazdasági gépek és ipari tisztítószerek, baromfitakarmány és orvosi segédeszközök kiállítására, könyves eseményre kevéssé alkalmas, rideg és antiintellektuális helyszín, ahol nyoma sincs az olvasáshoz tartozó meghitt intimitásnak és a kultúrának dukáló emelkedettségnek. Mint egy randevú egy nőgyógyászati rendelőben.
De ez most keveset von le az örömből, hogy ez az első Könyvfesztivál a rezsim bukása óta. Sunyi és gonosz pillantásokat kapok, ahogy elmegyek az egykori MMA- meg MCC-kiadók mellett. Ezek a pillantások valamikor pöffeszkedőek voltak és gőgösek, föntről lőttek lefelé. Most – Homérosszal szólva - görbén fölfele néznek. Mennyire szánalmasan beteg, abszurd, perverz dolog a kultúrharc, madonna mia. Mennyire jó lenne végre egy olyan könyves esemény, ahol nem pöfög ez a züllött, penészes gyűlölet. És mennyire szomorú, hogy már most látszik, generációkra előre be van biztosítva a hosszútávú rohadás, a morbus orbanicus már az embriókban szaporodik tovább.
Szuperellenség vagyok, titkos hatalmak ügynöke, rejtélyes cselszövő, gonosz bábjátékos a sötét függöny mögött.
Éva új könyve gyönyörű lett, az új kiadójában – Libertine – a tenyerükön hordozzák, a NIOK könyvklubban ez a hónap könyve, a fél stand az ő új regényével van tele. Teltház van a könyvbemutatón, a regény tárgya – a testvérgyűlölet - általános könnyezést vált ki a hallgatóságból, a könnyeket a könyvhöz mellékelt, Éva által aláírt sírózsebkendővel szárogatják. Zseniális marketing. Lemegyek a Kalligram standjára, kifogy a zöld tollam, fekete tintával dedikálok, beszélgetek egy jót Mészáros Sanyival, akivel megállapítjuk, hogy immár 34 éve vagyon, amikor első novelláimat elküldtem az Alföldbe, ahonnan ügyeletes szerkesztőként éppen ő válaszolt – lelkesen – nekem. A kalligramos lányok a pultban elégedettek, a nyomtatott könyvjegyzékben, úgy látom, a Digó mellett van a legtöbb, eladást jelző strigula.
Hétfőn futok reggel a réten, meglepően jólesik, az utóbbi hónapokban csak gyalogoltam, kímélendő az ízületeket, de most megint belelendültem, és a sziget különös dobogása, ahogy a léptek alatt megrezdül a kavicságy bélelte, könnyű homok alkotta altalaj – mintha pallón futna az ember - visszahozza a régi, 10-15 évvel ezelőtti nagy futások emlékét, amikor a Kitömött Barbáron meg a Golyón törtem a fejem itt az ártéri erdő és a homokdombokat borító fenyőerdő között, és belátom annak az örök igazságát, hogy ha hosszú utazásból az ember visszatér régi otthonába, akkor hirtelen olyan, mintha az az idő, amit nem otthon töltött, eltűnne, elfoszlana, elenyészne a semmiben, és ugyanott folytatja az életét – és a futását - , ahol évekkel azelőtt abbahagyta. A tér az idő és az idő a tér. Valószínűleg Odüsszeussznak is, miután hazaért a tíz, tengeri bolyongással töltött év után, egyetlen, mérhetetlenül apró, negatív, vagy nulla időtartamú üreggé zsugorodott a tíz év emléke, és amikor a Penelopé mellett felébredt hajnalban, és hallgatta mézésdes szuszogását, arra gondolt, hogy talán csak álmodta az egészet, és már fel sem tudja az álma emlékét idézni. Magába omlik az emlék, fekete lyukká zsugorodik, amelynek nincs kiterjedése. Amely fölött behorpad, behajlik az idő, mintha pallón futna át az ember fölötte.
Szombaton indulunk vissza Itáliába, az Alpok lábánál már köd van, Szlovéniában még mindig megmagyarázhatatlanul pocsék a benzinkutakon a kávé, az Adrián, amely a hidegfront alatt gőzölög, apokaliptikus magasságba nyúlnak a felhők. Umbriában a megszokott, októberi köd fogad, délután ötre érünk Todiba, az áruházban rávetem magam a halpultra, és hamar kikristályosodik az esti terv: Cappasantát, Szent Jakab-kagylót veszek, petrezselymes-vajas-fehérboros kenyérmorzsával fogom megrakni és negyedórára betolom a sütőbe. Vasárnap délre lefoglalok két gubbiói vendéglőt. Az egyikben tésztát fogunk enni, a másikban valami húst, készül szilveszterre a Nagy Umber Állampolgári Találkozó, és tesztelni kell, hová menjünk díszebédre. Meg hogy hétfőn a todi hegytetőn, a városfal mentén legyen mit lefutni.
Ezekben a kilométerekben nincs sportteljesítmény, mindig csak annyi a cél, hogy még egy kicsit fussak tovább akkor is, amikor szívem és ösztöneim szerint abbahagynám. Fuss, ki tudja, meddig futhatod – miközben én a Tevere völgyében gomolygó ködpaplant nézem, egy szibériai laboratóriumban egy másnapos medika leejt egy kémcsövet, beindul a pestisspekuláció – milyen érdekes, hogy akárcsak a Kazinczyval végző nagy kolera, a covid – és most majd a tüdőpestis is – keletázsiából érkezik, ha érkezik, gyorsan, mint a Vitézy-vonat, és egyszer csak beprankel a sorsunkba, mint egy Pötterbing, egy virtuális időutazó az Aradi Tizenhárom közé, jó napot, urak, mit adnak ma, golyót, vagy kötelet?
