Ludassy Mária: Az állam és a szellem szuverenitása
A felvilágosodás korát kutató legnagyobb hatású magyar filozófus áprilisban megérte annak a szabadságpusztító rezsimnek a bukását, amelyet a közösségi médiában ő ostorozott talán a legszellemesebben és legelegánsabban, a felvilágosodás korának pozitív és negatív példáival, tűpontosan célzott idézeteivel. Ludassy Mária áprilisban megérte az Orbán-rezsim bukását. Májusban megérte, hogy megjelenjen az utóbbi években írt, végszóként szolgáló tanulmányainak kötete, Az állam és a szellem szuverenitása. Júliusban pedig meghalt. Életének 83. évében, és nem váratlanul.
A kötet a modern kor zsarnokságait a jakobinusoktól a mai „szuverenistákig” megalapozó Jean-Jacques Rousseau és a szabad, demokratikus társadalmak legkövetkezetesebb hívei, Nicolas de Condorcet és Benjamin Constant szembeállítására épül. A felvilágosodás korának nagy szellemei közül az elsőt emlegetik a leggyakrabban, az utóbbiakat a legritkábban. Ludassy kedvence a diákkora óta, több mint hatvan éve, Condorcet. Rousseau pedig Robespierre-nek, Condorcet gyilkosának a kedvence.
Ludassy írásai teljes valójában és a lehető legközérthetőbben világítják át Rousseau eszmerendszerét, és az életéről is sok mindent megtudunk sajátos szexuális gyakorlatáig és inkontinenciájáig bezárólag.
