Varsóban az amerikai delegáció, különösen Alexus Grynkewich, a Szövetséges Erők főparancsnoka váratlanul erős üzenetet küldött a védelemről a NATO-tagoknak, az elrettentésről pedig Oroszországnak. Miért érezték szükségét, hogy most álljanak ki és erősítsék az európaiak Amerikába vetett bizalmát?
A Szövetséges Erők főparancsnoka nevében nem beszélhetek, de úgy gondolom, a győzelemről alkotott elméletéről szólt.
Szerintem ez egyben ütemterv is arra, hogy Európa egyre inkább átvegye a kontinens konvencionális védelmét. Ez nem jelenti azt, hogy az USA visszalépne.
Azt várjuk Európától, hogy lépjen előre, mellénk, s legyen velünk egyenlően alkalmas a feladatra. Nem hiszem, hogy szövetségeseink megnyugtatásra vágynának, és csak azt akarják tudni, hogy az USA továbbra is elkötelezett-e a NATO iránt. Azok vagyunk.
A Pentagon éppen befejezi az amerikai haderő külföldi jelenlétének felülvizsgálatát, aminek következtében jelentős erőket és képességeket vonhatnak ki Európából. Mit kellene kiépítenie Európának, hogy Washington ezt a védelem és az elrettentés csorbítása nélkül tudja megtenni?
Eredményes párbeszéd zajlik a szövetségeseinkkel, akik közül sokan pozitívan reagálnak. Mert a fő cél nem az, hogy képességeket vonjunk ki Európából, hanem hogy mély beszélgetéseket folytassunk a fejlődésről és a változásról. Európának többek között szüksége van mélységi csapásmérő képességre és gyorsan bevethető, mobil alakulatokra. Azon is dolgozunk, hogy kiépítsük azt a hadiipari kapacitást, amivel többet tudunk gyártani az ezekhez szükséges eszközökből, hogy minél hamarabb legyen belőle elegendő.
Végső soron minden a pénztől függ. 2035-re minden NATO-tagnak a GDP 3,5 százalékára kellene felvinnie a szűken vett védelmi kiadásait, noha tavaly a legtöbben épphogy két százalék felett voltak, de ketten még azt sem érték el. Még ennél is nagyobb motivációra van szükségük az európaiaknak?
Hogy őszinte legyek, elsősorban erősebb gazdaságra lenne szükségük. De az elmúlt másfél évben, amit ebben a munkakörben töltöttem, rájöttem arra is, hogy nem beszélhetek Európáról úgy, mintha egyfajta egységet alkotna, mintha minden ország ugyanolyan lenne. Lengyelországból jövök, ahol ez a szám már 4,7 százalék, az észtek meg öt százalékon állnak. Sok szövetséges komolyan veszi a védelmet, és nem engedhetjük meg, hogy más tagok élősködjenek rajtuk.
Magyarországot melyik kategóriába sorolná? NATO-nagykövetként ez az első hivatalos útja ide, milyen üzenetet közvetít a kormány felé?
