Az amerikai helikoptergyártók 1962-ben ezer gépet szereltek össze. Két évvel később, 1964-ben már négyezer darabra emelkedett a termelés. A felfutásban a főszerepet egy idősödő vietnami ember vállalta magára: Ho Shi Minh és baloldali gerillái, a viet-kongok eredetileg aligha a vergődő amerikai helikoptergyártást akarták feltámasztani, de végül ezt is elérték – minderről a német Spiegel Magazin 1965. október 27-ei száma számolt be.

Miközben a „vörös” vietnamiak egymás után szedték le a levegőből a délieket támogató amerikai helikoptereket, az amerikai hadiipari cégek részvényárfolyamai az egekbe emelkedtek. A Spiegel 1965 októberi száma szerint az előző 12 hónap alatt a Textron Inc. leányvállalata, a Bell kurzusa 47 százalékkal ugrott meg, a Sikorskyé (a United Aircraft Corporation leányvállalata) 55 százalékkal nőtt, míg a Boeinghoz tartozó Vertolé még látványosabban, 68 százalékkal lőtt ki.

Vízbe löknek egy dél-vietnami Huey-t egy amerikai anyahajóról, hogy a Saigonból - ma Ho Shi Minh-város - menekülő többi gépnek maradjon hely a leszállásra

Wikipedia

Az amerikai hadsereg ugyanis azt a döntést hozta, hogy a dzsungelháborút helikopterekkel vívja meg. A döntés – finoman szólva – utóbb nem bizonyult helyesnek. Az ellenség felderítésében, a csapatok harctérre szállításában és fedezésében egyaránt helikopterekre bízták volna a főszerepet. Még az erősítéseket is helikopterrel dobták volna át a harcszíntér egyik pontjáról a másikra. Szintén fontos szerepük volt a helikoptereknek a sebesültek elszállításában és a katapultált vagy gépüket elhagyó pilóták kimentésében.

Éppen ezért a Pentagon vált a helikoptergyártók legfőbb megrendelőjévé a hatvanas években. A Belltől például a hadsereg 1964 decemberében 720 darab UH-1B-t és UH-1D-t rendelt a Spiegel szerint. Az előbbiek kilenc ülőhelyes, rakétákkal és gépfegyverekkel felszerelt gépek voltak, az utóbbiak az „igazibb” Huey-k: 13 ülőhellyel inkább csapatszállításra voltak alkalmasak. 1964-ben a Bell gyártotta az amerikai helikopterek 55 százalékát. Az UH-1-esekből a német Bundeswehr is rendelt 406 darabot, egyenként 1,2 millió márkáért.

Bell UH–1D Iroquois („Huey”) - a vietnami háború egyik jelképe

Wikipedia

Persze a viszonylag lassú, 200 kilométeres sebességgel haladó Huey-k nem mindenütt váltak be: a vietnamiak sokat leszedtek közülük a Spiegel szerint, ezért aztán csakhamar kifejlesztették az UH-1-esek után a gyorsabb és robusztusabb harci helikoptereket, a Huey-Cobrákat. Ezeket már sokkal erősebb turbinák hajtották, így lettek a világ első harci helikopterei – legalábbis a Wikipedia szerint -, és AH-1 kódnéven álltak hadrendbe.

A nem elsősorban támadásra kifejlesztett katonai helikopterekre visszatérve, az amerikai haderő nagy részében ma már nem az UH-1-es Huey-k módosított változatait használják, hanem az UH-60-asokat, amelyek Black Hawk névre hallgatnak. (Egy Black Hawk-alakulat szomáliai kudarcáról szól A sólyom végveszélyben című 2001-es amerikai film.) A Black Hawk-ok a nyolcvanas években váltották a Huey-kat. Az MTI szerint ugyanakkor az amerikai tengerészgyalogság napjainkban is nagy számban alkalmazza a korszerűsített (ikerturbinás) N és Y típusú Huey-változatokat.

A Huey-k későbbi változatai nem voltak mentesek a műszaki problémáktól. 1998-ban például a földön kellett maradniuk egy időre az amerikai hadseregben alkalmazott gépeknek, mert a New York Times akkori, 1998. március 30-ai beszámolója szerint az UH-1-esek hajtóműveiben túlzott rezgéseket észleltek a pilóták. A hadsereg és a Nemzeti Gárda sok száz gépét érintette a repülési tilalom, majd felgyorsult e típus lecserélése, és egyre több Black Hawk állt hadrendbe.