A kispesti Nagyboldogasszony plébánia egykori hittanosa és lelkes ministránsa eleinte még az égieknek kampányol: „Szüleim az én hatásomra kezdték komolyabban gyakorolni a vallásukat.” A főápolónő mama Erdő Péter felkérésére ma már világi koordinátorként vesz részt az esztergom–budapesti főegyházmegye cigánypasztorációs programjában. De a Nap Tv műszaki vezetőjeként működő papa is áldását adja, hogy a kis Viktor a piaristáknál végezze el a középiskolát, ahol már korán megmutatkozik politikai vénája. „A felvételin hosszan, fesztelenül csevegtem az igazgatóval az akkori romániai választásokról.”
Ezután jön az ELTE, ahol filozófiát és politikaelméletet hallgat, mestereinek Bence Györgyöt, Ludassy Máriát, Thoma Lászlót és Bayer Józsefet tartja. 2000-ben második helyezést ér el az OTDK-n Tony Blair pártreformjának elemzésével; konzulense Navracsics Tibor. Tanulmánya elkerül Baja Ferenchez, aki 2001-ben meghívja maga mellé, ahonnan 2003-ban az akkor Medgyessy Péter főtanácsadójaként működő Gyurcsány Ferenc stábjába kerül. Később ő lesz a sportminiszterré előlépett politikus sajtófőnöke, majd a kancellária Medgyessy és Gyurcsány nyilvános kapcsolataiért felelős helyettes államtitkára. 2006-ban már az MSZP-kampány igazgatója.
2007 közepén azonban saját tanácsadó céget alapít, de alkalmi megbízásokkal a szociknak is dolgozik. Nem kizárt, hogy ő lesz a párt európai parlamenti képviselő-választási kampányának tanácsadója.
„Csak másfél éve szereztem jogsit, mert helyettes államtitkárként volt gépkocsivezetőm, a kampány idején meg nem akartam, hogy az legyen a vezető hír, hogy friss jogsival felcsavarodtam egy fára” – mutat példát lojalitásból és önmegtartóztatásból a Budán, egy 38 négyzetméteres lakásban „még egyedül élő”, fallabdázással és alvással lazító kampánystratéga.
HVG: Egy állami megrendelés elnyerése okán ismét címlapokra és az ellenzéki támadások kereszttüzébe került. Nem akarjuk rongyos kétmilláért piszkálni, csak azt árulja el: mit tud, amit más nem? Van esetleg olyan kreatív fordulat, amit a szakmában önnek tulajdonítanak?
– Biztosan voltak az általam irányított kampányban hozzám kötődő jellegzetességek, de nem ötletember, hanem kampánystratéga és kampánymenedzser vagyok.
– Csak nem azt akarja mondani, hogy az MSZP 2006-os kampányában a jelek szerint tutira bejött piros négyzetek vagy A buli színe kampánycédé nem az ön fejéből pattantak ki?!
– Utóbbi éppen az én ötletem volt. Bár a zenéket nem én választottam ki, viszont amikor rá akartak tenni egy dalt a Flashdance-ből, szóltam, hogy az már kulturális értelemben lelóg róla.
– Ön viszont neveltetése alapján lóg ki abból a baloldali miliőből, amelyhez munkássága kötődik. Ha már a piarista tanárai nem tudták a helyes útra téríteni, miért játszotta el a sors által Navracsics Tibor személyében nyújtott második esélyt, aki az egyetemen a konzulense lett?
– Életem első szavazásán, 1998-ban még a Fideszre voksoltam, de néhány hónap alatt kiábrándultam a kormányzásukból. A diplomamunkám írásának idején Tibor főosztályvezető volt a Miniszterelnöki Hivatalban, s mire a politizálás felmerülhetett volna, kiderült, hogy másként gondolkodunk. De mivel kultúremberek vagyunk, ezt igazán szóba sem hoztuk.
– És a család, a környezete elfogadta, hogy a „kommunisták szekértolója” lett?
– Sok korábbi barátom elfordult tőlem, de nem hiszem, hogy hibáztam volna. Nehezen élem meg, amikor az édesanyámon akarják a templomajtóban számon kérni, hogy a fia „elzüllött”, vagy hogy a korábbi hitoktatóm „Gyurcsány takarodj”-ot kiabál a Kossuth téren. Szüleim velem értenek egyet, és van egy piarista szerzetes barátom, akivel most is rendszeresen beszélek.
– Gondoljuk, van mit gyónnia: háttérember akart lenni, aztán mégiscsak helyettes államtitkár lett. Tényleg elhiszi, hogy nem lett túlságosan is része a gépezetnek?
– Az MSZP egykori kampányigazgatójaként nem mondhatom, hogy kívülálló maradtam, de ilyen felelősséget nem is lehetne félszívvel viselni. Szeretném hinni, nem öncsalás, hogy azt gondolom: meg tudtam őrizni az integritásomat és a tisztességemet, és nem darált be a gépezet.
– Gondolja, hogy ezt a környezetében is így látják? Nem lehet, hogy ezért van még pártában?
– Az elmúlt fél évben zárult le egy hosszabb kapcsolatom, de máris túl sokat mondtam erről. Aki csak felszínesen ismer, valószínűleg agresszív, kemény, ellentmondást nem tűrő embernek tart, pedig egyáltalán nem vagyok empátiahiányos, sőt! Éveken át jórészt nálam idősebb embereket irányítottam, jó iskola volt. Pusztán erőből semmit sem tudtam volna megoldani nálam tíz-húsz évvel idősebbekkel a csapatomban. Igaz, talán pont azért, mert túl hamar értem el sok mindent, korán realistává, illúzióktól mentessé és cinikussá lettem.
– Úgy tudjuk, Gyurcsány Ferenc másokkal együtt felhatalmazta, szóljon neki, ha kezdene nagyon meghülyülni a hatalomtól. Csak a rend kedvéért: sosem gondolt arra, hogy idő van?
– A kormányfővel személyes ismerősök vagyunk. Ennek része, hogy az ember néha mer keményen fogalmazni, még ha ebből nem is kell sportot űzni. De ennél többet nem mondanék.
– Sokáig a miniszterelnök jobbkeze volt, nem érzi úgy, hogy amikor otthagyta a kancelláriát, cserbenhagyta a főnököt? Vagy menekült a süllyedő hajóról?
– Egy 28 éves embernek – aki két éve voltam – irtózatos megtiszteltetés, hogy felajánlották: államtitkári rangban dolgozhat a kormányban. Nekem viszont a kampányigazgatói poszt után ez már csak helyben járás lett volna, ráadásul a miniszterelnöki kabinet átalakításában eltért az álláspontunk, és én ebben nem akartam kompromisszumot kötni.
– Annyira mégsem volt önfejű, hogy ne vállalja el a szocialisták számára nagy zakóval végződő vizitdíjas népszavazási kampány irányítását...
– Csupán 14 héttel a szavazás előtt kapcsolódtam be a munkába, nem hinném, hogy ennyi idő alatt bárki meg tudta volna fordítani az elutasító közhangulatot. Ha viszont az MSZP teljes mellszélességgel beleáll, és hangosan megvédi a részben a szocialista szavazók által is elutasított reformokat, akkor ebbe akár bele is bukhatott volna Gyurcsány.
– Még rágondolni is rossz! Korábban többször nyilatkozta, hogy a politikusi lét egyelőre nem érdekli. Isten őrizz, hogy bármit önbe szuggeráljunk, de kifejtené, hogy mit jelent ez az „egyelőre”?
– Tapasztalatom szerint a politikában több évre menő anyagi tartalék nélkül az ember kiszolgáltatott és könnyen megkísérthető lesz. Nem panaszkodom, de az egzisztenciateremtésben még nem tartok ott, hogy politikusként meg tudnám őrizni szuverenitásomat. Még csak az út első harmadának a vége felé járok, ráadásul más terveim vannak.
– És azt el tudja képzelni magáról, hogy akár tíz-húsz év múlva is politológusként, szép szürke kötött kardigánban, feldolgozza mondjuk a Medgyessy–Gyurcsány-rendszereknek az eszmetörténetét?
– Már csak azért sem, mert nem vagyok eszmetörténész. De egyszer talán írok majd egy politikai kommunikációról szóló könyvet.
IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS
