HVG |
Míg 2003-ban több mint nyolcszoros különbség mutatkozott a társadalom legszegényebb és leggazdagabb 1 milliós népességének egy főre jutó jövedelme között, addig 2007-ben ez a mutató nem érte el a hétszeres értéket (a pontos adat: 6,8).
Konkrétan ez azt jelentette, hogy a legalsó jövedelmi tizedbe tartozó személyeknek tavalyelőtt átlagosan 24 ezer forintból kellett kijönniük havonta, a legfelső decilisben pedig a szóban forgó összeg havi 164 ezer forint volt – derül ki a Tárki Társadalmi riport – 2008 című kötetéből.
A jövedelmi olló szárainak közeledése mögött Szívós Péter kutató szerint nem annyira a társadalmi piramis alján élők helyzetének a javulása, mint inkább a felső rétegekbe tartozók pozíciójának a relatív romlása állt – ez volt a következménye a baloldali kormányzat nivellációs törekvéseinek. A jövedelmi különbségek az államszocializmus utolsó periódusában még jóval kisebbek voltak, 1987-ben a két szélső társadalmi pólus bevételei között 4,7-szeres eltérés mutatkozott.
A legjobban eleresztettek akkoriban átlagosan havi 11 ezer, míg a legszerényebben élők 2350 forinttal rendelkeztek havonta. Fél évtizeddel később (1992) a jövedelmi különbségek mértéke hatszorosra, 1996-ra pedig hét és félszeresre nőtt, hogy 2003-ban aztán 8,1-szeres szinten tetőzzön. Ez utóbbi mutató a kötetet szerkesztő Kolosi Tamás és Tóth István György szerint nagyjából megfelelt a kontinentális nyugat-európai államok hasonló mutatóinak.
Az egyenlőtlenségek 2003 és 2007 közötti itthoni csökkenését a szociológuspáros nem tartja pozitív fejleménynek, mert ez egyrészt a járadékból élők helyzetének a keresőkénél erőteljesebb javulását jelezte, másrészt pedig azt, hogy a gazdasági konszolidáció terheit folyamatosan a középrétegekre hárították át.
HVG |
