Egy történelmi évfordulóra, a Külügyminisztérium hathatós diplomáciai segítségére, valamint a Szépművészeti Múzeum munkatársainak egyéves kitartó háttértárgyalásaira volt szükség ahhoz, hogy a Mona Lisa méltó vetélytársaként emlegetett, Hölgy hermelinnel című Leonardo-kép megérkezzen Budapestre. A világ egyik leghíresebb és legértékesebb festményeként számon tartott portrét ugyanis féltve őrzi gazdája, a krakkói Czartoryski Múzeum. Európában eddig csupán néhány olasz múzeumnak adta kölcsön, legutóbb nyolc évvel ezelőtt, s az Egyesült Államok is csak egyetlen alkalommal, a kontinens felfedezésének ötszázadik évfordulóján, 1992-ben kaphatta meg a képet. A budapesti diplomácia a lengyelek szívéhez közelebb álló évfordulóval érvelhetett: hetven évvel ezelőtt, a második világháború kitörése után Magyarország százezer lengyel menekültet fogadott be. Segítségére volt a Szépművészetinek az is, hogy a Czartoryski-alapítvány alelnöke, Maria Osterwa-Czekaj a történelmi Dessewffy család sarja.
HVG |
A valójában nem is hermelint, hanem vadászgörényt a kezében tartó hölgy kétségkívül a Szépművészeti Múzeumban lapzártánk után e héten nyíló, jövő február 14-éig látható, Botticellitől Tizianóig címmel rendezett reneszánsz tárlat legfényesebb darabja. Egyúttal a legnagyobb, 80 milliárd forintos biztosítási tételnek is számít a mintegy 130 festményt bemutató kiállítás 220 milliárdos biztosítási összértékén belül. A művek piaci értéke – ha a pótolhatatlan remekművek esetében egyáltalán lehet erről beszélni – jóval többre becsülhető. A Szépművészeti most a saját rekordját dönti meg, amelyet eddig a 2006–2007-es Van Gogh-kiállítás tartott 150 milliárd forintos biztosítási értékkel.
A szintén a holland zseni budapesti bemutatásához köthető 480 ezres magyarországi nézettségi rekord megdöntésére azonban nem számít Baán László, a múzeum nemrég újabb öt évre kinevezett főigazgatója. Óvatos nyilatkozataiban a szépművészetis megatárlat-sorozat első darabja, a 2003-as Monet-kiállítás közönségsikerének a megismétlődését várja, ám még ez is negyedmillió látogatót jelentene. Ekkora érdeklődés elég lenne ahhoz, hogy a tárlat bekerüljön a rendszerváltás óta eltelt húsz év leglátogatottabb időszaki kiállításainak első öt helyezettje közé (lásd táblázatunkat az 56. oldalon). Ebben az esetben a jegyárbevétel a kiállítás megtérüléséhez is elég lehet, még akkor is, ha tapasztalatok szerint a látogatóknak csak körülbelül a negyede vásárol teljes árú belépőt (ami ezúttal 2800 forint). Ugyanakkor a Magyarország eddigi legátfogóbb reneszánsz kiállításaként felkonferált tárlat megrendezése körülbelül egynegyedével olcsóbb a 400 millió forintba került Van Gogh-kiállításénál. A különbség jórészt abból a 80 milliós biztonsági fejlesztésből adódik, amely nélkül a Van Gogh-képeket meg sem kaphatta volna a Szépművészeti. Ráadásul a 300 millió forintos mostani büdzsé felét a kulturális tárca állja, amely 150 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyújt a sorozatos közönségsikerei miatt a kultúrpolitika kedvencének számító intézménynek. Nem beszélve a 220 milliárdos biztosítási összértékhez megítélt, eddig szintén példátlan mértékű – 190 milliárdra szóló – állami garanciavállalásról, amely a biztosítási költségeket csökkentette jelentősen (a biztosítási díj általában a művek értékének egy ezreléke).
A százezreket vonzó korábbi megatárlatokhoz hasonlóan a reneszánsz kiállítás is megtalálta a maga főszponzorát. Bár nevét lapzártánkig nem hozták nyilvánosságra, annyit tudni, hogy a támogatás a gazdasági válság miatt a korábbi összegeknél némileg alacsonyabb lehet. Az ING Bank annak idején 100 millióval járult hozzá a Van Gogh-tárlat költségvetéséhez, és már előre odaígért 120 millió forintot a 2011-es, jelenleg Cézanne és a múlt munkacímen futó kiállításhoz.
A világ mintegy ötven múzeumából – a firenzei Uffizitől a párizsi Louvre-on és a New York-i Metropolitanen át a madridi Pradóig – érkezett műkincsek megszerzése nem volt megrendítően drága. Az európai és észak-amerikai múzeumok ugyanis nem számolnak fel kölcsönzési díjat, a csere szívességi alapon történik, lényegében a „valamit valamiért” elve alapján, így a kölcsönzőnek csak a költségeket kell állnia. Persze bármelyik múzeum nem kaphat meg olyan emblematikus műveket, mint például Tiziano Kesztyűs férfija, Bartolomeo Veneto Flórája vagy Botticelli Virginia története című alkotása, ám a Szépművészetinek volt megfelelő cserealapja. Saját rangos reneszánsz gyűjteményéből hosszú évek óta tudatosan kölcsönzött értékes darabokat a világ legnevesebb múzeumainak, amelyek most viszonozták ezt a gesztust. A Szépművészeti gyűjteményébe tartozó, rejtélyes „budapesti lóként” ismert, Leonardo da Vincinek vagy legalábbis egyik követőjének tulajdonított – teljes bizonyossággal még nem azonosított eredetű – kis bronzszobor például jelenleg is kultúrmissziót teljesít. A nyáron a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában (National Gallery of Art) egy köré szervezett tárlattal kezdte meg több helyszínre kiterjedő, jövő tavaszra is átnyúló vendégszereplését.
A tárlaton a Szépművészeti Múzeum itáliai reneszánsz gyűjteményének 35 alkotása is szerepel, valamint egy igazi magyarországi szenzáció: a szegedi Móra Ferenc Múzeum legféltettebb kincse, az Angyali üdvözlet című festmény, amelyről idén szeptemberben bizonyosodott be, hogy a Michelangelo-tanítvány Giorgio Vasari munkája. A mű nyolcvan évig porosodott a múzeum pincéjében, ahonnan 2007-ben, nagyon rossz állapotban került elő. Bár restaurálása során már sejtették, hogy festője a legnagyobbak közé tartozik, a végső szót a világ egyik legnevesebb Leonardo-szakértője, az amerikai Harvard Egyetem Firenzében működő reneszánszkutató intézetének vezetője, Louis Waldman professzor mondta ki. A stílusjegyeken kívül levéltári adatokkal, konkrétan Vasari részletes feljegyzéseivel is bizonyítani tudta, hogy V. Pius pápa kérésére a művész festette a képet egy négydarabos sorozat részeként, amelynek később nyoma veszett.
MÁRK EDINA
