A február 2-án kezdődő 41. Magyar Filmszemlére készülve a szakmát leginkább a „kettős rendszerváltás” izgatja. A fődíjat jelentő Aranyorsó helyett az tartja lázban, hogy a néhány hónap múlva esedékes kormányváltást megelőzve az évi 5 milliárd forintnyi állami filmtámogatást elosztó Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) élére nemrég új elnököt és kurátorokat választottak. A Magyar Rádió egykori irodalmi szerkesztője, a Fidesz-közelinek mondott és szakkollégiumi tagként a közalapítvány ügyeit is közelről ismerő Kőrösi Zoltán elnök mellé szimpátiaszavazással minden párttal konszenzusképes kuratóriumi tagokat emeltek be. Köztük Kovács Árpádot, aki tavaly december 9-éig az Állami Számvevőszéknek volt az elnöke, amely korábbi jelentésében az MMKA ténykedéséről súlyos hiányosságokat állapított meg. Ez hitelesítheti Kőrösi ígéretét az adófizetők pénzével való transzparens és – a filmötlettől a forgalmazásig – felelős gazdálkodásról.
„Ez a magyar filmszakma marginális részének a választása, hatalmának átmentése” – utalt Kálomista Gábor producer arra, hogy a vezetőkről az MMKA 26 alapítója döntött, miközben milliárdos forgalmú stúdióknak vagy például a két producerszövetségnek egyetlen szavazata sem volt. Ebben a körben akadtak, akik szívesebben látták volna főkurátorként az amerikai producer Andy Vajnát, ám a szakma más része ódzkodott Hollywood túlzott jelenlététől.
HVG |
A mindenkori hatalommal különalkukban eddig kifejezetten sikeresnek mondható filmeseknek, meglehet, most nehezebb dolguk lesz. Legalábbis a kormányzásra esélyes fideszesek korábbi regnálásuk idején a filmes önrendelkezés helyett a filmtámogatás központosítását tervezték. A visszavert próbálkozás után a Medgyessy-kormány határozatban ígért évről évre – 2006-ra 10 milliárd forintig – növekvő állami támogatást, később pedig Hiller István kultuszminiszterrel kötött a szakma négyéves szerződést, amely az éves apanázs mértékét kőbe véste. Más kérdés, hogy az ígéretek összegszerűen nem teljesültek – idén például MMKA-támogatás címen az állami költségvetésben az esedékes 6,3 milliárd forint helyett csupán 5,12 milliárd szerepel. Ugyanakkor a filmszakmai támogatás a filmtörvénybe foglalt befektetési adókedvezmény beszámításával már megközelíti a valaha ígért 10 milliárdot.
A jövőbeni sikeres alkuhoz mindenekelőtt konszolidálni kell az MMKA Kőrösi által erősen aggályosnak nevezett gazdasági helyzetét. Ez nagy mutatványnak ígérkezik, hiszen a szervezet felhalmozott adósságát egyesek 3 milliárd forint körülire becsülik, mások ennél is többre. A pénzügyeket közelebbről ismerő producerek szerint évente legalább két átlagos – 250 millió forintos – költségvetésű film büdzséjét fordítja kamattörlesztésre az MMKA, ami a filmezésre szánt forrásokat alaposan beszűkíti. A költségvetési törvény alapján 2009-ben 5,4 milliárdot oszthatott szét a közalapítvány, a ténylegesen folyósított támogatás azonban ennél biztosan sokkal kevesebb volt. A gyakorlat az ugyanis, hogy a filmkészítők – a görgetett MMKA-adósság és az állami pénzfolyósítás akadozása miatt – támogatási ígérvényt kapnak, amire a kereskedelmi bankoktól hitelt vesznek fel. Az MMKA pedig utólag finanszíroz, értelemszerűen a kölcsönök kamatait is állja. Tavalyi keretébe 300 millió forintot épített be a közalapítvány kamattámogatás címen.
Kőrösi úgy véli, a jelenlegi állami szubvenciónak körülbelül a kétszerese tehetné igazán versenyképessé a magyar filmeket a kontinentális piacon. Ezzel szemben a versenybe válogatott 16 film között csak mutatóban akad az átlagosnál nagyobb költségvetésű, és összességében a filmkészítés árának kevesebb mint a fele származik a közalapítványtól (lásd táblázatunkat az 53. oldalon). Az MMKA a 400 millió forint feletti költségvetésű filmek közül Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pascal című munkájához járult hozzá a legtöbbel, 167 millióval, aminek egy részét előző filmje, a korábban Oscarra nevezett Fehér tenyér sikerével érdemelte ki a rendező. A Magyar Narancs egykori főszerkesztőjeként ismert Vágvölgyi B. András első filmjébe, a Kolorádó Kid címűbe a legtöbbet, 150 milliót a koprodukciós partner tette, az MMKA támogatása mellett a kultusztárca 50 millióval, a Magyar Televízió 40 millióval járult hozzá a költségekhez. „Olyan erős lett a mozi, hogy úgy döntöttünk, az eredeti könyvet valósítjuk meg” – a finanszírozási döccenők mellett ezzel indokolta Csáky Attila, a Cameofilm Kft. producere a HVG-nek, hogy a kezdetben az 1956-os forradalom 50. évfordulójára tervezett filmet miért csak négy év alatt, mára sikerült leforgatni.
Meglepő produkciókat nem várnak a szemlétől filmes berkekben, holott öt elsőfilmes is jelentkezik. Közülük Orosz Dénes Poligamy című munkáját már láthatta a közönség, viszonylag jól debütált, január közepéig 104 ezren ültek be rá. Az MMKA összesen 85 millió forintos támogatásából 35 milliót a producer Herendi Gábor Valami Amerika 2 című mozija hozott a Poligamyba. Történetesen azzal, hogy a Valami Amerika 2 tavaly a legnézettebb magyar film volt, 448 ezren váltottak rá jegyet, és így a nézőszámért járó normatív támogatást – 70 millió forintot – a szabályok szerint a producer felhasználhatja az általa menedzselt következő filmhez. A szponzorpénzek mellett Herendi cége, a Skyfilm a saját befektetését is kockáztatja – 25 millió forint önerővel szállt be a filmbe.
Első nagyjátékfilmjét készítette el a leköszönő MMKA-főkurátor Grunwalsky Ferenc osztályában végzett Almási Réka, valamint a Tv Paprikából, közelebbről a Gasztropuccsból ismert Dömötör Tamás. Mindkettőt a K. M. H. Kft. menedzselte. Ügyvezetője, Pusztai Ferenc nyomdaipari vállalkozóból váltott néhány éve a producerszakmára, és filmes vállalkozásával a Grunwalsky-osztály pályakezdőinek útját egyengeti.
A nagy öregek nem indulnak a mostani versenyen, a bemutató szekcióban – a filmszemle nyitányaként – látható Jancsó Miklós Mátyás király korában játszódó filmje, akárcsak Makk Károlyé. Egyelőre nem robbantott kasszát a kritikák által nem kímélt Halász Judit-koncertfilm, a Rózsa János rendezte Csiribiri. Eddig 25 ezren ültek be a nagyobbrészt a piacról finanszírozott mozira. Sas Tamás két filmmel is bekerült a versenybe, egyrészt a Presszó című tévésorozatának 10 évvel későbbi változatával, amelyből 12 részes filmet készített a Magyar Televíziónak is, másrészt a balatoni vitorláson játszódó Szélcsenddel.
Az inkább a szélesebb közönséget megcélzó produkciókon kívül olyan kísérleti darab is bekerült a válogatásba, mint Kardos Sándor A sírásó című munkája. „A világon sehol máshol nem adtak volna erre pénzt” – mondta az MMKA dicséretének is beillően az Inforg Stúdió producere, a főkurátorjelöltek közé is bekerült Muhi András. A kritikusok által a magyar film külön fejezeteként számon tartott Kardos Sándor operatőr-rendező ismét a filmkészítés határait feszegeti. Célfotókamerás technikával dolgozva szakít a megszokott filmképpel, a részben elmosódott felvételek megindíthatják a nézők fantáziáját.
VITÉZ F. IBOLYA, VAJNA TAMÁS
