Néhány hét, és kiderül, ki kapja az idei étel-Oscart. Az Egyesült Államok legnagyobb ételtudományi összejövetelén, az orlandói Nutracon konferencián márciusban hirdetik ki, hogy az előválogatás után két kategóriában döntőbe jutottak közül melyik összetevő és melyik élelmiszer kapja a legtöbb szavazatot a szakmától. Nem a világ legjobb konyhafőnökei, hanem többnyire tudósok, biotechnológiai és élelmiszer-forgalmazó cégek mutatják be, milyen újdonságokat sikerült kifőzniük. Az idei nagy esélyesnek a FAST-C-t tartják, amely lényegesen gyorsabban emeli a vér C-vitamin-szintjét, mint a hagyományos 1000 milligrammos tabletta, jobban is hasznosul annál, mert sokkal kevesebb ürül ki belőle a szervezetből. Jóllehet, egyelőre nem gyógyszerről, hanem élelmiszerek összetevőiről van szó, a FAST-C-t már tavaly orvossághoz illő módon kettős vak klinikai kipróbálásnak vetették alá, amelyet az USA Élelmiszer- és Gyógyszerhatósága, az FDA is megfigyelt.
Korántsem újdonság pluszt adni a tradicionális ételekhez, italokhoz. Ezeknek a termékeknek egészségvédő vagy -javító hatásuk van, így csökkentik különféle megbetegedések kockázatát – összefoglaló néven ezek a funkcionális élelmiszerek. Az elnevezés Japánból származik, ahol az 1980-as évektől hatósági eljárás után adtak engedélyt „különleges egészségügyi használatra szánt” élelmiszerek forgalmazására. A gondolat ennél persze régebbi, hiszen az Egyesült Államokban már a 20. század elején jódot adtak a konyhasóhoz, hogy megelőzzék a pajzsmirigybetegség, a golyva kialakulását. Hasonló mixtúra a tejhez és üdítőkhöz adott többlet A- és D-vitamin, vagy a folsav, amellyel a hiánybetegségek kialakulását lehet megelőzni anélkül, hogy gyógyszert kellene szedni. A különböző zöldségekből és gyümölcsökből – például répából, brokkoliból, paradicsomból, citrusfélékből és kukoricából – kivont vegyületcsoportok, az úgynevezett karotinoidok és a flavonoidok, vagy ismertebb nevükön az antioxidánsok egyes rákfajták kialakulásának kockázatát csökkenthetik. Az omega–3 zsírsav, amely csupán halakban termelődik, ma már tejtermékekben, pékáruban is hozzáférhető, így a mindennapi étkezés részévé válhat azoknak is, akik egyébként csak ritkán ennének halat. A hozzáadott rostokban gazdag élelmiszerek a szív és az érrendszer egészségét szolgálják, a növényi szterolok a koleszterinszintet csökkentik, a tejtermékekben fermentálással szaporított probiotikumok az emésztőrendszert védik. A szójafehérjével dúsított termékek a szívbetegség megelőzésére ajánlottak, a növényi ösztrogént tartalmazó szójaitalok pedig a női változó kor kellemetlen tüneteit enyhítik.
A kiélezett élelmiszer-piaci versenyben már csak újabb és újabb egészségvédő hatás ígéretével lehet a vásárlók kedvében járni, több pénzt kicsalogatni a pénztárcájukból. Persze nem csupán a funkcionális élelmiszerek tartoznak e magasabb árkategóriába, a bio- vagy organikus élelmiszerek és a diétás készítmények forgalma is állandóan növekszik a fejlett ipari országokban. Az amerikai BCC piackutató cég elemzése szerint a funkcionális élelmiszerek piaca 2013-ra 170 milliárd dollárossá terebélyesedik, és ez a szegmens az, amelyik 1998 és 2003 között csaknem 60, 2008-ban további 40 százalékos növekedést produkált. Az amerikaiak 71 százaléka úgy véli, a táplálkozás van a legnagyobb hatással az egészségmegőrzésre, 63 százalékuk szerint a testmozgás, 41 százalékuk szerint a család egészségügyi története a meghatározó tényező – derült ki az International Food Information Council kutatásából. A megkérdezettek 93 százaléka volt meggyőződve arról, hogy egyes ételeknek az átlagosnál nagyobb hatásuk van az egészségre. Nyugat-Európában is keresett alternatíva az egészséges táplálkozás az időskori betegségek megelőzésére, az egészségügyi kiadások csökkentésére. Itt évi 92 dollárnyi volt a funkcionális élelmiszerek egy főre jutó fogyasztása, míg a világelső Japánban 166, az USA-ban 136 dollár – a Japan's Nutraceuticals szaklap 2005-ben készült felmérése szerint.
A funkcionális élelmiszerekben lévő „többlettartalom” a feldolgozás során adalékként kerülhet a termékbe, de a növénynemesítéssel vagy biotechnológiai eljárással maga az alapanyag is gazdagítható. Például genetikai kiválasztással sikerült olyan szójababot előállítani, amelynek az olaja megőrizte a szója szívvédő hatását, de – ellentétben a többi főzőolajjal – nincs benne telített zsírsav.
A kínálat már ma is zavarba ejtő, így még a legképzettebb vásárlók sem igazodnak el egykönnyen az egészségesnek hirdetett ételek között. Az amerikai szövetségi élelmiszertörvény nem határozza meg, mi is az a funkcionális élelmiszer, így az FDA sem kérheti számon a gyártóktól, milyen termékekre ragasztják rá a vásárlói figyelmet felkeltő címkét. Kötelező viszont az élelmiszerek összetételének, tápanyagtartalmának részletes feltüntetése, a betegségmegelőzésre, gyógyításra, kezelésre vonatkozó állítások pedig az amerikai törvények szerint csak a gyógyszernek dukálnak. Hasonló dilemmákkal küzd az Európai Unió – a gyártás szemlátomást az öreg kontinensen is megelőzte a szabályozást (HVG, 2009. október 24.). A Nemzetközi Élettudományi Intézet koordinálásával több uniós bizottság is vizsgálja, milyen tudományos bizonyítékok ismeretében nevezhető egy eledel funkcionálisnak. Úgy tűnik, egyetértés született abban, hogy meg kell határozni, milyen hatás várható egy normál adag funkcionális táplálék elfogyasztásától, és egységesíteni kell az egészségügyi állítások tudományos tartalmát, hogy kialakulhasson a fogyasztók bizalma. Az egészségről állításokat megfogalmazó termékek kiemelt étrendi fontosságúak – vélik az uniós szakemberek –, ezért tudni kell, milyen gyakran fogyaszthatók, van-e potenciális veszélyük, kölcsönhatásba lépnek-e más étrendi elemekkel, okozhatnak-e ellenreakciót az anyagcserében – beleértve az allergiát és az intoleranciát.
GÁTI JÚLIA
