A miniszterelnök a parlamentben - elsősorban a frakcióvezetők felszólalásaira válaszolva - és a köztelevízió műsorában is olyan arcát mutatta, amilyennek 2002 óta talán egyszer sem láthattuk. Szabadon, érvelve, gondolkodva beszélt, nem kerülte meg a kellemetlennek látszó kérdéseket sem, s még akkor is érthető és megfontolható volt a mondanivalója, amikor nem eleve nyertes pozícióból indított. Az a politikus, aki négy évvel ezelőtt a miniszterelnök-jelölti vitában vergődött a rákényszerített népfia szerepben, akit folyamatosan lehúzott a biztonsági játékra kitalált helyzetek sokasága, most kétségtelenül elemében volt - véli a poltiológus. Török Gábor teljes véleményét
elolvashatja a politológus blogján
.
