Aligha dönthető el, hogy az angol vagy a magyar fővárost értékeli-e fel, de aki a londoni Regents Park Hotelben száll meg, ugyanúgy érezheti magát, mint Budán a Gellért Szállóban. Legalábbis ezt sugallja, hogy mindkét ház az öt országban 55 hotelt működtető magyar Danubius-lánc tagja, és mindkettő négycsillagos minősítést kapott. Igaz, amikor a HVG a Danubius vezérigazgatójánál, Deák Imrénél érdeklődött, a szakember tapintatosan arra célzott, hogy a nagy kereslet és az általános árszínvonal miatt „amit London vagy Párizs megengedhet magának, azt más városok nem”. Egyébként is lehetnek kisebb kompromisszumok a besorolásban. Ha például egy régebbi épületben nem lehet nagyobbra átszabni a szobákat, akkor megeshet, hogy az előírtnál kissé szűkösebb szobákkal is megkaphatja a négy csillagot egy hotel, ha a pár négyzetméter hiányán kívül a többi szolgáltatás rendben van. Előfordulhat a fordítottja is. A csehországi Mariánské Láznéban – monarchiabeli nevén Marienbadban – a Danubius olyan szép, régi épületeket is megszerzett, hogy éppen azok patinája emeli a hotel színvonalát, kihatva a „csillagozásra” is.
A városi szálloda, ahol több a futóvendég, amúgy is kicsit más, mint egy gyógyszálló, amely elsősorban törzsvendégekre épít – árnyalta Deák azt az alapelvet, amely szerint „érdekünk, hogy a vendégnek olyan egységes képet közvetítsünk a minőségről, amely nem üt vissza ránk”, azaz nem veszi el a vendég kedvét attól, hogy visszatérjen. Nagyobb a játéktér a wellness divatjával eladott üdüléseknél – avatta be a HVG-t Móricz Szilvia, egy sárvári és egy hévízi luxuswellnesshotel marketingigazgatója. Igaz, a Magyarországon egyelőre érvényes szállodai besorolási rendeletnek a wellness is része. Előírás például, hogy az ilyesmit kínáló hotelnek legalább háromcsillagosnak kell lennie, és megszabják azt is, milyen fürdőmedencék, szaunák, masszázsok legyenek a kínálatban. (Képünkön az alig harminclakosú Gosztola wellness-szállodája látható.) A baj csak az, hogy akik illetékesek az ellenőrzésben – a fogyasztóvédelem és a helyi önkormányzat –, azok nem feltétlenül figyelnek fel minden lazaságra, véli Móricz.
A wellnesst a magyar fogyasztó amúgy is kissé másképp fogja föl, mint a nyugat-európai. Ott az egészségtudatosság a fő jellemzője ennek az irányzatnak, és beletartozik a gyógyteázás, a testmozgás, de akár a böjtölés is. Idehaza az a jelszó, hogy „kényeztessenek engem, az történjen, amit én akarok” – magyarázta a HVG-nek a szállodapiaccal is foglalkozó Babocsay Ádám, a BMB Focus kommunikációs cég kutatási igazgatója. Ő egyszerűen így foglalja össze a wellness magyar módját: lehessen ücsörögni a meleg medencében, aztán vacsorára jöhet a pacalpörkölt. Müzlis reggelivel akár be is csukhatna a magyar wellnesshotel.
A nemzeti sajátosságok világszerte áthatják a szállodák besorolását. Gyakorlott utazók tudják, hogy mediterrán országokban érdemes négy-öt csillagos szállást foglalniuk, ha az északabbra megszokott háromcsillagos szolgáltatásra vágynak, de vannak egészen furcsa előírások is. Nagy-Britanniában az egycsillagos szállodákban emeletes ágy is előfordulhat, és ahhoz, hogy hűvös éjszakákon is biztosan fűtve legyen a szoba, legalább három csillagra van szükség. A hasonló éghajlatú Írországban már az egycsillagos házakban is kötelező a fűtés – de a 18,5 fokos szobahőmérséklet elegendő.
Olaszországban és Spanyolországban nem országos szabályok alapján, hanem körzetenként eltérően csillagozzák meg a szállodákat, Norvégia és Finnország pedig azon országok közé tartozik, ahol egyáltalán nincsenek osztályba sorolási kritériumok. Franciaországban az okoz kompatibilitási gondokat, hogy csak tavaly törölték el a nullacsillagos osztályt, és minden házat eggyel följebb léptetve ugyanekkor lett négy- helyett ötcsillagos a legmagasabb kategória.
Egyenesen hétcsillagosnak minősíti magát a világ legnagyobb vendégháza, a Burdzs al-Arab. Ellenvélemény nélkül megteheti, mert Dubaiban nincs hivatalos szállodabesorolás – és mivel az egész világon nincs olyan szervezet, amely hét szállodai csillagot ítélhetne oda bárkinek. Más kérdés, hogy az arab világ luxusszállodáinak berendezése valóban fényűző, szakmai morgolódások szerint inkább a személyzet színvonala marad el a legmagasabb követelményektől.
Csoda, hogy ilyen viszonyok közepette korábban nem jutott a szakemberek eszébe, de tavaly hét európai ország nagy lépésre határozta el magát. A német, osztrák és svájci kezdeményezőkhöz hamar csatlakozott a magyar, a cseh, a holland és a svéd szállodaszövetség, és decemberben megalapították a Hotelstars Union nevű szervezetet. Arra számítanak, hogy erre alapozva előbb-utóbb legalább az Európai Unióban mindenhol egységes lesz a szállodák minősítése. Már közzétették azt a nem kevesebb mint 270 szempontot, amelyeknek súlyozásával összehangolják a házak besorolását. Magyarországon ez a rendszer valamikor az idén, Svájcban és Hollandiában – a csillagok szokásos ötévenkénti ellenőrzéséhez igazodva – jövőre lép életbe, a többi négy országban már januárban elkezdték fölrakni az új csillagokat. Idehaza lehet szállodát üzemeltetni besorolás nélkül is. Egy tavalyi kormányrendelet szerint lényegében csak annyi a minimum, hogy az egycsillagos minősítés szempontjainak eleget kell tenni. Megjósolható persze, hogy ha a Hotelstars Union elképzelése valóra válik, akkor magára valamit adó szállodás nem sajnálhatja a pénzt a hivatalos csillagok megszerzésére.
BEDŐ IVÁN
