Két éve még megnyerte az angol FA-kupát, múlt pénteken viszont – a Premier League (PL) történetében elsőként – csődgondnokságba menekült a Portsmouth F.C., mert képtelen volt megbirkózni 60 millió fontos adósságával és fizetni 600 alkalmazottját. A szabályok szerint kilenc pontot levonnak tőle, de 19 pontjával már most is sereghajtó, így hét szezon után biztosan kiesik az angol első osztályból. A zuhanása azonban még mélyebb is lehet – mint a 2001-ben még a Bajnokok Ligájában (BL) elődöntőt játszó, hat évvel később magát az angol foci harmadik vonalában találó Leeds United mélyrepülése mutatja –, ha nem tud megbirkózni pénzügyi nehézségeivel.
A jelenlegi szezonban már a negyedik tulajdonosával küszködő, a kupasiker érdekében magát anyagilag túlvállaló Portsmouth esetét az egész sportág számára figyelmeztető jelnek nevezte Jerome Valcke, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség főtitkára. A profi futball ugyanis kétarcúvá vált, különösen szülőföldjén, Angliában, ahol a PL a világ legjövedelmezőbb, egyszersmind a legjobban eladósodott elit ligája. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) múlt héten nyilvánosságra hozott jelentéséből kiderül, hogy a 2007–2008-as szezonban – a legutóbbiban, amelyről részletes adatok állnak rendelkezésre – már az Európa 53 első osztályú nemzeti bajnokságának 732 csapata által felhalmozott adósság 56 százaléka, 3,8 milliárd euró a PL-klubok könyveiben szerepelt. Ez majd a négyszerese annak, amit az összesítésben 978 millió euróval második spanyol csapatok mérlege mutat, a harmadik az olasz liga, a Serie A 504 millió euróval. Sovány vigasz, hogy az európai klubok vagyonának 48 százaléka, 4,3 milliárd euró is az angolok könyveiben díszeleg.
A PL hatalmas adósságállományának csaknem feléért két klub felelős: a Manchester United és a Liverpool. Mindkettőt amerikai befektető vásárolta fel – Malcolm Glazer, illetve Tom Hicks és George Gillett párosa –, akik a tranzakcióra a hitelbőség idején felvett óriáskölcsönt a csapatot birtokló vállalkozásra terhelték. A Manchester United 716 millió fontos adósságállománya például több, mint a német első és másodosztályú bajnokság összes csapatáé együttvéve. Glazer január végén 500 millió font kötvény kibocsátásával finanszírozta újra alacsonyabb kamatokkal a tartozások jó részét. A Liverpool pedig nemcsak a dicsőség okán küzd az angol bajnokságban azért, hogy jövőre ismét indulhasson a BL-ben – ahonnan az idei kiesése a kevesebbet fizető Európa Ligába súlyos érvágás volt –, hanem mert az onnan származó bevételre égető szüksége van a törlesztéshez.
A pénzügyi fegyelmezetlenséget piros lappal büntetné az UEFA francia elnöke, az egykori középpályás Michel Platini, akinek kezdeményezésére a szervezet a kontinentális kupákban a 2012–2013-as szezontól nem adna indulási engedélyt a tartósan veszteséges kluboknak. A szegényebb országok kisebb csapatainak esélyeit a BL selejtezőrendszerének átszabásával – aminek köszönhetően a Debrecen is eljuthatott a jól jövedelmező csoportkörbe – növelő Platini elsősorban a nyakig eladósodott angol klubokra mérges. Ostorozza a brazil Kaká és a portugál Cristiano Ronaldo leigazolására rekordösszeget költő spanyol Real Madridot is, amely a Deloitte tanácsadó cég friss felmérése szerint 401,4 millió eurós bevétellel tavaly is a világ leggazdagabb klubja volt. Úgy véli, a hatalmas adósságot maguk előtt görgető csapatok még jobban eltorzítják az amúgy sem kiegyensúlyozott erőviszonyokat, amikor nyakló nélküli költekezésükkel csak kevesek által finanszírozható sztárokat gyűjtenek egybe.
A szigorítás legnagyobb ellenfelei az angolok, akik szerint nem lehetne megtiltani, hogy a fociszerető mágnások – mint az orosz Roman Abramovics (Chelsea), az olasz Silvio Berlusconi (AC Milan) vagy Massimo Moratti (Inter Milan) – annyit költsenek csapatukra a saját zsebükből, amennyit akarnak. Külön vitatéma a stadionok költsége. Angliában csaknem minden csapat birtokolja a sajátját, annak minden anyagi terhével együtt, míg a kontinensen jellemzően az önkormányzat a tulajdonos és a finanszírozó. Az érintett német kluboknak sem került például szinte semmibe, hogy a rendező városok a 2006-os világbajnokságra átépítették vagy korszerűsítették pályájukat.
Az UEFA pénzügyi fair play névre keresztelt kezdeményezésének szabályait a jelenlegi szezon végéig dolgozza ki a volt belga miniszterelnök, Jean-Luc Dehaene vezetésével alakult bizottság, és a nagy költekezők már meg is kezdték mérlegük rendbetételét. Abramovics tavaly részvényre váltotta a Chelsea-nek nyújtott 340 millió fontos kamatmentes tulajdonosi hitelét, és ezzel mára csaknem a teljes, 760 millió fontos adósságot eltüntette a könyvekből a klubra 2003-as megvásárlása óta egymilliárd fontot költő oligarcha. A 2008–2009-es szezonban 92,6 millió fontos veszteséget lenyelő Manchester City tulajdonosa, Manszúr bin Zajed al-Nahjan abu-dzabi sejk is követte a példát, és idén januárban 305 millió font adósságból varázsolt részvényt.
A Real Madrid a tavaly nyári igazolásokra legalább 150 millió euró hitelt vett föl készséges spanyol bankoktól, és a visszatért elnök, Florentino Pérez egyszer már megmutatta, hogy kell eltüntetni a tartozásokat. Az előző hivatali ideje alatt összerakott – a portugál Luís Figo, a francia Zinedine Zidane, a brazil Ronaldo és az angol David Beckham fémjelezte – galaktikusok költségét abból finanszírozta, hogy jó pénzért eladta a fővárosnak a klub Madrid keresett részén található edzőcentrumát. Az olasz AC Milan Kaká, városi riválisa, az Inter pedig a svéd Zlatan Ibrahimovics eladásával javította mérlegét, de a Manchester United sem költött túl sokat abból a 80 millió fontból, amit Cristiano Ronaldóért kapott.
Platini fegyelmezése aligha fogja átírni az erőviszonyokat. Az UEFA pénzügyi jelentése a bevételek terén az öt nagy liga – az angol, a spanyol, az olasz, a német és a francia – fölényét mutatja, ahol a klubok évente átlagosan legalább 50 millió euróra tesznek szert. (Magyarország 11 másik országgal a klubonként 1,25–5 millió eurós középkategóriában található.) Az ötöknek jut az 53 európai első osztályú bajnokságnak kifizetett tévéközvetítési jogdíjak 88 százaléka, övék a szponzori és reklámbevételek 61,5, valamint a jegyértékesítésből befolyó pénz 70,4 százaléka. Csak a kereskedelmi és egyéb bevételek terén kell beérniük a torta 35 százalékával, ott a pénz több mint felét az UEFA által a második kategóriába sorolt – klubonként átlagosan évi 5–50 millió eurót kasszírozó – 15 nemzeti bajnokság zsebelheti be.
NAGY GÁBOR
