Nyílt levélben üzenget egymásnak a tapolcai polgármester és a városi kórházat működtető Medisyst Kft. A város első emberét, a fideszes Császár Lászlót nyilatkozata szerint az háborítja fel, hogy a 2007-ben közbeszerzéssel kiválasztott vállalkozás nemcsak felmondta a 30 évre kötött szerződést – vagyis visszaadná a kórház és a rendelő működtetését az önkormányzatnak –, hanem befektetett pénzének egy részét is szeretné viszontlátni. Lasztovicza Jenő, a Veszprém megyei közgyűlés elnöke, Tapolca fideszes országgyűlési képviselője úgy véli, ha az önkormányzat fizetne, felmerülne a közpénzek hűtlen kezelésének gyanúja. „A Medisyst által végrehajtott beruházás dokumentumai homályosak, nincs alátámasztva, miért is kérnek 500 millió forintot. Ha egy vállalkozás csődbe megy, az a cég kockázata, a veszteséget ne akarja az önkormányzaton behajtani. A város, amikor megkötötte a három évtizedre szóló szerződést, azzal számolt, hogy a beruházások ez alatt amortizálódnak, tehát semmit nem kell majd fizetnie” – szedte csokorba érveit a HVG kérdésére Lasztovicza.
Korántsem volt mindig ilyen fagyos a viszony a város és a kórházműködtető között. Amikor 2008 februárjában átadták az új járóbeteg-szakrendelőt, az eseményen ott voltak a helyi és környékbeli notabilitások. Így Lasztovicza is, aki pohárköszöntőjében kiemelte, hogy az ország katasztrofális egészségügyi helyzetében milyen nagy öröm egy ilyen korszerű rendelő, és megköszönte a képviselő-testület egyhangú döntését – derül ki az Új Tapolcai Újság tudósításából. „Semmi nem történt az önkormányzat tudta vagy beleegyezése nélkül. A kórház közbeszerzésen elnyert működtetését szabályozó szerződés mellett kötöttünk egy beruházási megállapodást is, arról, hogy mit kell teljesítenünk. Az önkormányzat a szakrendelőre építési, majd használatbavételi engedélyt adott, és minden évben beszámoltatott minket a kórház ügyeiről” – szögezte le a HVG-nek Németh Attila, a Medisyst ügyvezető igazgatója, hogy a város vezetését semmilyen meglepetés nem érhette. A 2007-ben a képviselő-testület által egyhangúlag elfogadott működtetési és beruházási szerződést tavaly novemberben „gazdasági és érdekbeli ellehetetlenülés” miatt megszűntnek tekintő vállalkozás (HVG, 2010. január 9.) a szerződő feleken kívül álló, mindinkább romló finanszírozási, valamint az egészségügyi vállalkozásokat diszkrimináló körülmények miatt hagyja ott az általa működtetett kórházakat Mezőtúron, Körmenden és Tapolcán is.
A mezőtúri megegyezés lényegében zökkenőmentesen zajlott, az önkormányzat saját tulajdonú kft-je vette át a kórház működtetését. Ezzel szemben Körmenden az átadás-átvétel személyeskedéssé fajult, ráadásul az önkormányzati kórházműködtető cég nem akarta jogfolytonossággal átvenni a dolgozókat. „Szó sincs arról, hogy működési veszteségeinket akarnánk behajtani az önkormányzatokon – szögezte le a Medisyst ügyvezetője. – Csupán ahhoz ragaszkodunk, ami a szerződésben foglaltak szerint jár: a beruházások könyv szerinti értékéhez. Tapolcán ez jelenleg nettó 380 millió forint, ami az általunk átépített, összességében 1700 négyzetméteres ingatlan és a vásárolt műszerek, berendezések ellenértéke. Számláinkat az önkormányzat által kiküldött két független könyvszakértő is megvizsgálhatta, így aligha lehet joggal hivatkozni arra, hogy befektetésünk nem áttekinthető.”
A helyi és a megyei fideszes vezetés azonban megmakacsolta magát. A listaállítás és káderkiválasztás kényes időszakában a világért sem mennének szembe a nyugat-magyarországi pártigazgató, Molnár Ágnes „semmit nem szabad fizetni” intenciójával. Pedig ami az önkormányzat megrendelésére a közellátást szolgálja, azt 20 évvel a rendszerváltás után sokkal inkább kifizetni, semmint lefoglalni illik. A háborúság következményeit a tapolcai betegek még nem érzékelik, a kórház dolgozói viszont igen. Az önkormányzat ugyanis nem volt hajlandó átvenni az ellátási szerződésben vállaltak szerint az intézményben foglalkoztatottakat, ezért a Medisyst csak 250 fő elbocsátása után távozhat. Ezzel a megoldással azonban még további 45 napig maradnia kell, legkorábban áprilisban kerülhet sor az őrségváltásra.
A helyi torzsalkodás rendszerproblémát takar – véli Rácz Jenő, a Veszprém megyei kórház főigazgatója. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által kiutalt, az egészségügyi ellátórendszer működési költségeit fedezni hivatott összeg nem elegendő, emiatt a kórházak zöme kifizetetlen számlákkal küzd. Beruházásra, felújításra az intézménytulajdonos önkormányzatoknak kellene pénzt adniuk, de nincs nekik. Sem az egészségügyi, sem az önkormányzati törvény nem rendelkezik arról, hogy mennyit költsenek e célra. Pedig a veszprémi kórház fenntartója nem szűkkeblű: az idén 50 millió forintot ad fejlesztésre, s a város is ugyanennyivel járul hozzá egy digitális röntgenkészülék megvásárlásához. A tervezett uniós fejlesztések önrészeként pedig legalább 2 milliárd forintot tart készenlétben a megye, hogy szükség esetén kifizesse.
Az ország 3200 települése közül csak 341 területén működik kórház, szakrendelő – vagy mindkettő. Így a települések közel 90 százaléka érzi magát mentesítve a beruházási és felújítási feladatoktól: a szolgáltatást lakosai számára igénybe vevő, de kórházat, rendelőt fenn nem tartó önkormányzatok túlnyomó többsége egyetlen forinttal sem járul hozzá a költségekhez. „Márpedig ha a társadalombiztosítási finanszírozás nem fedezi sem a beruházás költségét, sem amortizációt nem tartalmaz, ennek az lesz a vége, hogy minden befektető elhagyja ezt a területet, például nem lesz, aki művesekezelést vállaljon” – adott riasztó prognózist Rácz Jenő. „A magánbefektetőknek az önkormányzatok végképp nem adnak pénzt beruházásokra. Sőt a vállalkozók fizetnek iparűzési adót, Tapolcán három év alatt 60-70 millió forintot. Amikor elkészült a járóbeteg-szakrendelő, a régi épületet az önkormányzat 100 millió forintért eladta. Vagyis a Medisyst jelenléte legkevesebb 170 millió forint bevételhez juttatta a várost” – vont mérleget saját nézőpontjából Németh Attila.
GÁTI JÚLIA
